Ötzi és a modern utcák


Bíró Szabolcs  2007.9.30. 11:15

Bizonyára kevesen vannak, akik még nem hallottak Ötziről, az ötezer éves, jégbefagyott emberről.

A mindmáig legszebb állapotban fennmaradt ősemberről beszélünk, akit a kilencvenes évek során találtak Ötztalban, az olasz-osztrák határon, s az első vizsgálatok során kimutatták, immáron öt évezredes tetemről van szó. Később aztán alaposabban is megvizsgálták Ötzit, és egészen személyes dolgokat sikerült róla megtudni. Az egyik ilyen, hogy bár vadászó hordába tartozott, ő maga nem nagyon vehetett részt a vadászatokon, hiszen izomsorvadásban szenvedett. Társai azonban így sem hagyták magára: hordágyra fektették, és szorgalmasan szállították őt magukkal. Tehát megállapíthatjuk, izomsorvadásos beteg már ötezer évvel ezelőtt is élt földünkön…

Az utcát járom négykerekű trónommal, és akarva-akaratlanul, szinte minden sarkon eszembe jut Ötzi. Ötezer év eltelt, s mi már az Európai Unió tagjaként verhetjük mellünket, de a mozgássérültek utcai- és tömegközlekedését még mindig nem sikerült megoldanunk… Ja, hogy kivételes helyeken vannak már alacsony, lépcsőtlen buszok? Ennek ellenére a nyáron mégsem tudtam eljutni busszal Érsekújvárra és vissza, de sehova máshova sem. Na vajon miért? És hogy százból egy épület lépcsőjén van már tolószékes-felvonó? Na, és ha én mondjuk a maradék kilencvenkilencet szeretném meglátogatni?

Egyedül már ki sem merészkedem a városba, de olyankor is könnyen érhetnek meglepetések, ha egy jó kondícióban lévő barátommal rójuk a szmogbűzös utcákat. Néhol még ma is olyan magas járdaszegélyekkel találkozunk, hogy még segítséggel is csak nehezen jutunk fel a járdára. A közintézmények bejáratánál ismét csak kellemetlen helyzet áll elő: lépcsősor, de kerekesszékes (vagy épp babakocsis) feljáró sehol. Utunkba kerülnek olyan lépcsők is, melyek mellett ugyan ott van a feljáró, viszont már a használhatatlanságig elhanyagolt állapotban: akkor már biztonságosabb a lépcsőn közlekedni!

Sok helyen ütközhetünk még hasonló akadályokba, de cseppet sem kevésbé bosszantó dolog, ha a bejáratokat túl szűkre szabják (vajon ezen is pénzt spórolnak meg?).

Nemrég barátaimmal egy hotelben szálltunk meg. Volt ugyan lift, de odáig először egy kanyargós lépcsőn kellett felküzdenünk magunkat. Amikor a lifthez értünk, akkor érkezett a következő meglepetés: nem férünk be, mivel túl szűkre szabták! Nagy nehezen megoldottuk, hogy feljussunk az emeletre, és még a szobánkba is sikeresen beértünk, aztán ismét csak akadályokba ütköztünk: a mellékhelység ajtaja ismét csak szűk…

Szinte már börleszkbe illő volt a helyzet, na de hát ne is csodálkozzunk, hiszen az EU-tagság követelménye az, hogy viccesek legyünk, nem pedig, hogy könnyebbé tegyük polgáraink életét.

A végére akkor a legviccesebb szituációt se hagyjuk ki! Pár éve hatalmas pénzeket fektettek bele, hogy a dunaszerdahelyi termálfürdőt szépen felújítsák. Amikor készen lettek, az újságok hatalmas címmel hirdették: GONDOLTAK A MOZGÁSSÉRÜLTEKRE IS! Ennek nagyon megörültem, és az első adandó alkalommal ellátogattam oda barátaimmal egy kellemes lubickolás reményében. A tolószékes feljárón gond nélkül megérkeztünk a kasszához, megvettük a jegyeket, aztán tovább is mentünk -- volna!

A másik oldalon ugyanis kizárólag lépcső van! Könyörgöm, ez mit jelentsen?! Az újabb nagy költségvetésű viccet? Ha igen, hát elég nagy a csattanója (feltéve, hogy valaki legurul rajta).

Nos, hogy miért említettem Ötzit? Mert ugyan felderítettük a mélységek titkát, meghódítottuk a világűrt, darabjaira bontottuk az atomot, de Ötzi problémáját még máig sem tudtuk kiküszöbölni: az utcák még mindig kellemetlen meglepetéseket tartogatnak számunkra.

Úgy is mondhatnám, Ötzi forog a sírjában…



Hozzászólások

Pandi, 30. 09. 2007 16:39:22
Bravuuros cikk! Igazad van es en is gondolkodtam mar ezen sokszor. Miert nem kepesek vegre komolyan dolgozni ezen a teman?!
R. Etelka, 02. 10. 2007 14:16:37 Kerekes szék
Gratulálok a szerkesztőségnek hogy végre ilyen témával is foglalkoznak! Sokkal többrétűbb a magazin és ez a téma a csaláldomat is érinti. Az egyik családtagom kerekes székra kényszerült . A cikk írójának külön gratulálok amiért ilyen jól megírta! Köszönöm. Etelka
@


Kapcsolódó cikkek

„Más?”

Puha Andrea

Halk dallam hallatszik az ajtó mögül. Közelebb lépek, s hallgatózom.

2007.10.4.   


Segítsek?

Puha Andrea

Egy épület bejáratához vonultam fedezékbe a hatalmas széllökések elől.

2007.9.29.   

A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.