Ötzi és a modern utcák


Bíró Szabolcs  2007.9.30. 11:15

Bizonyára kevesen vannak, akik még nem hallottak Ötziről, az ötezer éves, jégbefagyott emberről.

A mindmáig legszebb állapotban fennmaradt ősemberről beszélünk, akit a kilencvenes évek során találtak Ötztalban, az olasz-osztrák határon, s az első vizsgálatok során kimutatták, immáron öt évezredes tetemről van szó. Később aztán alaposabban is megvizsgálták Ötzit, és egészen személyes dolgokat sikerült róla megtudni. Az egyik ilyen, hogy bár vadászó hordába tartozott, ő maga nem nagyon vehetett részt a vadászatokon, hiszen izomsorvadásban szenvedett. Társai azonban így sem hagyták magára: hordágyra fektették, és szorgalmasan szállították őt magukkal. Tehát megállapíthatjuk, izomsorvadásos beteg már ötezer évvel ezelőtt is élt földünkön…

Az utcát járom négykerekű trónommal, és akarva-akaratlanul, szinte minden sarkon eszembe jut Ötzi. Ötezer év eltelt, s mi már az Európai Unió tagjaként verhetjük mellünket, de a mozgássérültek utcai- és tömegközlekedését még mindig nem sikerült megoldanunk… Ja, hogy kivételes helyeken vannak már alacsony, lépcsőtlen buszok? Ennek ellenére a nyáron mégsem tudtam eljutni busszal Érsekújvárra és vissza, de sehova máshova sem. Na vajon miért? És hogy százból egy épület lépcsőjén van már tolószékes-felvonó? Na, és ha én mondjuk a maradék kilencvenkilencet szeretném meglátogatni?

Egyedül már ki sem merészkedem a városba, de olyankor is könnyen érhetnek meglepetések, ha egy jó kondícióban lévő barátommal rójuk a szmogbűzös utcákat. Néhol még ma is olyan magas járdaszegélyekkel találkozunk, hogy még segítséggel is csak nehezen jutunk fel a járdára. A közintézmények bejáratánál ismét csak kellemetlen helyzet áll elő: lépcsősor, de kerekesszékes (vagy épp babakocsis) feljáró sehol. Utunkba kerülnek olyan lépcsők is, melyek mellett ugyan ott van a feljáró, viszont már a használhatatlanságig elhanyagolt állapotban: akkor már biztonságosabb a lépcsőn közlekedni!

Sok helyen ütközhetünk még hasonló akadályokba, de cseppet sem kevésbé bosszantó dolog, ha a bejáratokat túl szűkre szabják (vajon ezen is pénzt spórolnak meg?).

Nemrég barátaimmal egy hotelben szálltunk meg. Volt ugyan lift, de odáig először egy kanyargós lépcsőn kellett felküzdenünk magunkat. Amikor a lifthez értünk, akkor érkezett a következő meglepetés: nem férünk be, mivel túl szűkre szabták! Nagy nehezen megoldottuk, hogy feljussunk az emeletre, és még a szobánkba is sikeresen beértünk, aztán ismét csak akadályokba ütköztünk: a mellékhelység ajtaja ismét csak szűk…

Szinte már börleszkbe illő volt a helyzet, na de hát ne is csodálkozzunk, hiszen az EU-tagság követelménye az, hogy viccesek legyünk, nem pedig, hogy könnyebbé tegyük polgáraink életét.

A végére akkor a legviccesebb szituációt se hagyjuk ki! Pár éve hatalmas pénzeket fektettek bele, hogy a dunaszerdahelyi termálfürdőt szépen felújítsák. Amikor készen lettek, az újságok hatalmas címmel hirdették: GONDOLTAK A MOZGÁSSÉRÜLTEKRE IS! Ennek nagyon megörültem, és az első adandó alkalommal ellátogattam oda barátaimmal egy kellemes lubickolás reményében. A tolószékes feljárón gond nélkül megérkeztünk a kasszához, megvettük a jegyeket, aztán tovább is mentünk -- volna!

A másik oldalon ugyanis kizárólag lépcső van! Könyörgöm, ez mit jelentsen?! Az újabb nagy költségvetésű viccet? Ha igen, hát elég nagy a csattanója (feltéve, hogy valaki legurul rajta).

Nos, hogy miért említettem Ötzit? Mert ugyan felderítettük a mélységek titkát, meghódítottuk a világűrt, darabjaira bontottuk az atomot, de Ötzi problémáját még máig sem tudtuk kiküszöbölni: az utcák még mindig kellemetlen meglepetéseket tartogatnak számunkra.

Úgy is mondhatnám, Ötzi forog a sírjában…



Hozzászólások

Pandi, 30. 09. 2007 16:39:22
Bravuuros cikk! Igazad van es en is gondolkodtam mar ezen sokszor. Miert nem kepesek vegre komolyan dolgozni ezen a teman?!
R. Etelka, 02. 10. 2007 14:16:37 Kerekes szék
Gratulálok a szerkesztőségnek hogy végre ilyen témával is foglalkoznak! Sokkal többrétűbb a magazin és ez a téma a csaláldomat is érinti. Az egyik családtagom kerekes székra kényszerült . A cikk írójának külön gratulálok amiért ilyen jól megírta! Köszönöm. Etelka
@


Kapcsolódó cikkek

„Más?”

Puha Andrea

Halk dallam hallatszik az ajtó mögül. Közelebb lépek, s hallgatózom.

2007.10.4.   


Segítsek?

Puha Andrea

Egy épület bejáratához vonultam fedezékbe a hatalmas széllökések elől.

2007.9.29.   

A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4