Segítsek?


Puha Andrea  2007.9.29. 12:03

Egy épület bejáratához vonultam fedezékbe a hatalmas széllökések elől.

A fejem fölé magasodott egy tető, két oldalt fal vett közre. Fázósan átöleltem magam. Tizenöt perce még gyönyörű idő volt, most meg beborult, dörgött az ég, szemlátomást vihar készülődött.

Pötyögtem egy smst a barátnőmnek, hol vagyok, s hogy ide jöjjön. Falnak dőlve néztem az ítéletidőt. A fák ijesztő szögben hajladoztak, az emberek a széllel küzdve siettek egy fedett helyre. A tér, ami fél órája tele volt, most üres lett. Csak egy idősebb néni igyekezett még felém. Egy háromkerekű, tolószékes biciklialkalmatosságon közlekedett. A széken ült, lábait egyenesen rakta -- valószínűleg nem tudta behajlítani -- s a kezével irányította a kormányt, amelyet tekerni kellett, mint egy pedált. Így hozta működésbe a szerkezetet.

Sokszor láttam már őt a városban. Arcán nem láttam se dühöt, se fájdalmat, se közömbösséget. Szelíd nyugalomhoz hasonlítanám leginkább, ami keveredett a beletörődéssel, és a megszokással. Szívesen köszöntem volna neki ezekkor a találkozásokkor, de nem mertem, mert nem ismertük egymást. S most felém tartott.

Betolatta a járművét a fal mellé, ahol már nem volt tető. Maga mellől előhúzta a mankóját és a lépcső korlátjára akasztotta. Eddig hang nélkül figyeltem, töprengtem, segítsek-e. Tudtam, hogy sokan visszautasítják, mert van bennük büszkeség, dac, s van, aki megalázónak érzi. Most azonban előreléptem és megkérdeztem:
-- Segíthetek?
-- Nem, köszönöm. Már megszoktam -- válaszolta.

Először leemelte az egyik lábát a kezével, kijjebb fordult, majd a másikat is lerakta a földre. A mankók után nyúlt, s azokkal felsegítette magát a lépcsőn. Nemigen foglalkozott velem. Az is megfordult a fejemben, talán sérti az önérzetét az, hogy figyelem, s talán sajnálom, úgyhogy máris magyarázkodni kezdtem:
-- Gondoltam, megkérdem, hogy segíthetek- e, tudja, én úgy születtem, hogy a bal kezem kisebb lett, nem tudom nagyon használni...
Reméltem, így talán megenyhül. Sóhajtott egyet, kifújta magát és rám nézett.
-- Az emberek nem nagyon segítenek, még ha kérem, akkor se. Már megszoktam.

Nagyon is megértettem őt, s megindítottam felé egy biztató mosolyt. Csendesen álldogáltunk ott, az eső hirtelen zuhogni kezdett. Ömlött a víz mindenhonnan, mintha így lenne rendjén. A szél még erősebben kezdett fújni, s behajtott minket az épületbe. Õ hivatalos ügyét intézte itt, én pedig a barátnőmmel találkozva mentem a városba.

Két óra múlva ismét kisütött a nap, simogatta a meleg a hátamat, ahogy az állomás felé bandukoltam. Elgondolkozva raktam egymás elé a lábaimat, mikor megláttam a nénit. Két idősebb asszonnyal beszélgetett. Mikor ránéztem elmosolyodott és köszönt. Én meg vissza. Mosolygós arccal folytattam utamat: jó érzés volt, hogy beloptam magam valakinek a szívébe, s hogy megpróbáltam segíteni.

Csak azért sóhajtottam fel egy pillanattal később, hogy miért nem képes erre mindenki?



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

„Más?”

Puha Andrea

Halk dallam hallatszik az ajtó mögül. Közelebb lépek, s hallgatózom.

2007.10.4.   


Ötzi és a modern utcák

Bíró Szabolcs

Bizonyára kevesen vannak, akik még nem hallottak Ötziről, az ötezer éves, jégbefagyott emberről.

2007.9.30.  2   

A rovat további cikkei

Míg a halál el nem választ

Dráfi Emese

Szomorú út ez. Gondolataimba merülve egyre csak nyomom a gázt.

2019.5.11.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2019.5.5.  2    3


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2019.1.3.    14


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4