Pókszerencse


Puha Andrea  2008.11.8. 19:57

Gyerekkorom óta irtóztam a pókoktól.

Lehetett kicsi, nagy, szőrös, fekete vagy barna, ha megláttam, legszívesebben karantént állítottam volna fel köré. Ha egyetlenegy is a szobámba merészkedett, máris szóltam valakinek, hogy likvidálja a nyolclábú szerencsétlent, akár élve, akár halva.

Kórházakba járva se kímélt a természet eme teremtményétől a sors. Gyakran az ágyam felett ütöttek tanyát, a teraszra pedig ki se mertem menni, s esténként hideglelős borzongással figyeltem a feketén kirajzolódó pókháló közepén nyugvó nagy potrohú rovart. Mígnem egy nap a játszószobában tévéztünk Katival, mikor hirtelen, ösztönösen a plafonra néztem, s kis híján kirúgtam magam alól a szőnyeget. Egy jól megtermett példány ereszkedett alá a falról.
– Jaj! – szakadt fel belőlem az ijedelem sóhaja.
Kati azonban mosolyogva figyelte a pók manőverezését.
– Nem szabad bántani. Ha pókot látsz, szerencsét hoz.
Ennek ellenére továbbra is bizalmatlanul méregettem a kis nyolclábút, s bár idővel kinőttem a pókundoromat, abban, hogy szerencsét hoznak, nem hittem. Valamiért azonban, ha lehetett, nem nyúltam hozzájuk, inkább élve dobtam ki a szobából, mintsem, hogy agyonnyomjam valamelyiket. Arra gondoltam, miért pont én rövidítsem meg az életüket? Különben sem lelkesedem a kitin ropogó érzéséért, meg a szétfolyó testnedvekért.

A minap éppen egy kávézóban ücsörögtem barátnőmmel, mikor tréfásan odaszólt a pincérnőnek:
– Itt háziállatot tartanak? – azzal előrebiccentett.
Követtem a tekintetét, majd megakadt a szemem a levegőben himbálózó pókon. Kecsesen, mondhatni elegánsan szaltózott a semmiben, bizony, egy artista is belesárgult volna az irigységbe. Szinte csodálkozással vegyes ámulattal figyeltem.
– Eee... A pókot nem bántjuk! – válaszolta komolyan a pincérnő, mire megint csak eszembe jutott Kati.
A pók ott is maradt, én pedig rohantam a buszra, egész végig azt tervezgetve, hogy tanulni fogok, mivel másnap nehéz napom lesz. Magyar szemináriumból írunk, magyar órán kemény feleltetés lesz az első öt érettségi tétel nyelvtani részéből, szlovákból szintén tételes nap, feleltetés tételekből. Az eltervezett tanulásból azonban semmi sem lett. Fáradtan ágyba dőltem, s aludtam reggelig.

Reggel a tudattal ébredtem, hogy előtte való nap azzal, hogy engedtem az alvás csábításának, aláírtam a halálos ítéletemet. Görcs állt a gyomromba, ideges voltam, kapkodó mozdulatokkal gyorsan kitártam az ablakot, hogy a beáramló hideg levegő felébresszen. Közben kis képek ugrottak be az álmomból. Pókokkal álmodtam. Azon nyomban meg is pillantottam egyet a redőnyön. Tudomást sem véve róla összekaptam magam, hogy elérjem a buszt. A bejárati ajtó kilincséhez nyúlva újabb nyolclábú futott át előttem, ezúttal az ablaküvegen. Enyhe fintorral vettem tudomásul, hogy szörnyű napnak nézek elébe. A kapuhoz érve, majdnem megsimogattam egy nagyobb pókot.

Megborzongtam! Annyira ugyanis még nem küzdöttem le undoromat, hogy ilyen közeli kapcsolatba kerüljek velük. Mit is mondott Kati? Szerencsét hoznak? Ennyi nyolclábú már egy kalap szerencsével jönne. Rám is férne...

A buszon rájöttem, hogy otthon hagytam azokat a papírokat, amikből tanulhattam volna a szemináriumra. Az osztályban pedig az derült ki, hogy az olvasónaplót is otthon felejtettem, pedig már napokkal ezelőtt megírtam. Öklömet rágva siralmas képpel ültem a padban, körülbelül olyan életérzéssel, mint mikor a szenvedő alany szeme láttára számlál vissza a robbanószerkezeten az idő. Az én bombám is robbant, de egészen máshogyan.

A tanárnő kijelentette, hogy a dolgozat elmarad. Tételekből nem hívtak ki, szlovákból sem, pedig az utóbbi napokban igencsak belehúztak a feleltetésekbe. Ennek tetejében pedig délután egész jó ruhákat találtam magamnak egy boltban, ami máskor nem nagyon szokott összejönni. S ha még mindez nem lenne elég, egy buli is kilátásba helyeződött jövő hétre.

Segített volna a pókszerencse? Talán ideje lenne átértékelnem a viszonyomat a pókokkal...?



Hozzászólások

violka, 13. 11. 2008 17:21:51 Pokszerencse??????
Edes lanyom ,te csak ne bizz a pok hozta szerencseben,inkabb szorgalmasan tanulj,mert jon az erettsegi. Az irasod egyebkent tetszett,gratulalok.
@


A rovat további cikkei

Valakik és tényezők

Póda Erzsébet

Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.

2024.4.18.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.