Pókszerencse


Puha Andrea  2008.11.8. 19:57

Gyerekkorom óta irtóztam a pókoktól.

Lehetett kicsi, nagy, szőrös, fekete vagy barna, ha megláttam, legszívesebben karantént állítottam volna fel köré. Ha egyetlenegy is a szobámba merészkedett, máris szóltam valakinek, hogy likvidálja a nyolclábú szerencsétlent, akár élve, akár halva.

Kórházakba járva se kímélt a természet eme teremtményétől a sors. Gyakran az ágyam felett ütöttek tanyát, a teraszra pedig ki se mertem menni, s esténként hideglelős borzongással figyeltem a feketén kirajzolódó pókháló közepén nyugvó nagy potrohú rovart. Mígnem egy nap a játszószobában tévéztünk Katival, mikor hirtelen, ösztönösen a plafonra néztem, s kis híján kirúgtam magam alól a szőnyeget. Egy jól megtermett példány ereszkedett alá a falról.
– Jaj! – szakadt fel belőlem az ijedelem sóhaja.
Kati azonban mosolyogva figyelte a pók manőverezését.
– Nem szabad bántani. Ha pókot látsz, szerencsét hoz.
Ennek ellenére továbbra is bizalmatlanul méregettem a kis nyolclábút, s bár idővel kinőttem a pókundoromat, abban, hogy szerencsét hoznak, nem hittem. Valamiért azonban, ha lehetett, nem nyúltam hozzájuk, inkább élve dobtam ki a szobából, mintsem, hogy agyonnyomjam valamelyiket. Arra gondoltam, miért pont én rövidítsem meg az életüket? Különben sem lelkesedem a kitin ropogó érzéséért, meg a szétfolyó testnedvekért.

A minap éppen egy kávézóban ücsörögtem barátnőmmel, mikor tréfásan odaszólt a pincérnőnek:
– Itt háziállatot tartanak? – azzal előrebiccentett.
Követtem a tekintetét, majd megakadt a szemem a levegőben himbálózó pókon. Kecsesen, mondhatni elegánsan szaltózott a semmiben, bizony, egy artista is belesárgult volna az irigységbe. Szinte csodálkozással vegyes ámulattal figyeltem.
– Eee... A pókot nem bántjuk! – válaszolta komolyan a pincérnő, mire megint csak eszembe jutott Kati.
A pók ott is maradt, én pedig rohantam a buszra, egész végig azt tervezgetve, hogy tanulni fogok, mivel másnap nehéz napom lesz. Magyar szemináriumból írunk, magyar órán kemény feleltetés lesz az első öt érettségi tétel nyelvtani részéből, szlovákból szintén tételes nap, feleltetés tételekből. Az eltervezett tanulásból azonban semmi sem lett. Fáradtan ágyba dőltem, s aludtam reggelig.

Reggel a tudattal ébredtem, hogy előtte való nap azzal, hogy engedtem az alvás csábításának, aláírtam a halálos ítéletemet. Görcs állt a gyomromba, ideges voltam, kapkodó mozdulatokkal gyorsan kitártam az ablakot, hogy a beáramló hideg levegő felébresszen. Közben kis képek ugrottak be az álmomból. Pókokkal álmodtam. Azon nyomban meg is pillantottam egyet a redőnyön. Tudomást sem véve róla összekaptam magam, hogy elérjem a buszt. A bejárati ajtó kilincséhez nyúlva újabb nyolclábú futott át előttem, ezúttal az ablaküvegen. Enyhe fintorral vettem tudomásul, hogy szörnyű napnak nézek elébe. A kapuhoz érve, majdnem megsimogattam egy nagyobb pókot.

Megborzongtam! Annyira ugyanis még nem küzdöttem le undoromat, hogy ilyen közeli kapcsolatba kerüljek velük. Mit is mondott Kati? Szerencsét hoznak? Ennyi nyolclábú már egy kalap szerencsével jönne. Rám is férne...

A buszon rájöttem, hogy otthon hagytam azokat a papírokat, amikből tanulhattam volna a szemináriumra. Az osztályban pedig az derült ki, hogy az olvasónaplót is otthon felejtettem, pedig már napokkal ezelőtt megírtam. Öklömet rágva siralmas képpel ültem a padban, körülbelül olyan életérzéssel, mint mikor a szenvedő alany szeme láttára számlál vissza a robbanószerkezeten az idő. Az én bombám is robbant, de egészen máshogyan.

A tanárnő kijelentette, hogy a dolgozat elmarad. Tételekből nem hívtak ki, szlovákból sem, pedig az utóbbi napokban igencsak belehúztak a feleltetésekbe. Ennek tetejében pedig délután egész jó ruhákat találtam magamnak egy boltban, ami máskor nem nagyon szokott összejönni. S ha még mindez nem lenne elég, egy buli is kilátásba helyeződött jövő hétre.

Segített volna a pókszerencse? Talán ideje lenne átértékelnem a viszonyomat a pókokkal...?



Hozzászólások

violka, 13. 11. 2008 17:21:51 Pokszerencse??????
Edes lanyom ,te csak ne bizz a pok hozta szerencseben,inkabb szorgalmasan tanulj,mert jon az erettsegi. Az irasod egyebkent tetszett,gratulalok.
@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2