Reménytelen szerelem


Puha Andrea  2007.11.9. 22:12

Talán mindenkivel megesett már, hogy úgy elment valaki mellett, nap mint nap, hogy semmit sem érzett a másik iránt.

Talán néha váltottak egy-egy szót, de ez volt minden. Nem gondolt a másikra, csak mint barátra, munkatársra, osztálytársra.

Aztán egy napon – talán, mint a filmekben – a folyosón rohanva elakad az ember lánya, és szerteszét szóródnak a könyvei, papírjai. Sóhajtva lehajol, szedegeti a szétszóródott lapokat, és akkor valaki mellé hajolva segít. Az ember lánya meglepődve felnéz: a kolléga! Most veszi csak észre barna szemét, kedves arckifejezését, és a baráti gesztust, amivel rakosgatja a szanaszét esett cuccokat. Fordul egyet a világ, és olyan érzés kapja el, amit nem érzett azelőtt még soha. Pláne nem vele kapcsolatban. Zavart mosollyal megköszöni, és úgy dönt, hogy elkönyveli az élményt érzései botlásának. Megvonja a vállát, és fölényesen kineveti magát.

De mikor egyre többet kezd rá gondolni, már egyáltalán nem vicces a dolog. Sőt, úgy tűnik, az érzés túlmegy a barátság, szimpátia határain. A szép, magabiztos nő ilyenkor furcsán kezd viselkedni. Mielőtt belép a munkahelyére, egy kis parfümöt szór magára, hogy úgy illatozzon, mint a frissen vágott virágszál. Plusz egy kis smink, rúzs, frizuraigazitás, és belibeg a helyére. Menet közben, mintha véletlenül esne csak a pillantása a férfi felé, ránevet, és a hajzuhatagát megrázva csábosan köszön: – Helló!

Valljuk be, ezt a mozdulatot (majdnem) minden nő ismeri. Ezt a „véletlenül arra volt dolgom, és köszöntem” mozdulatsort, mely mögött ott áll a valódi szándék: „hátha észrevesz engem…” Csakhogy kétféle nő van, és mindkét típus kétféleképpen alkalmazza.

Az egyik úgy, hogy csábít, felhívja magára a kiszemelt figyelmét. Míg a másik leplezni akar. Mert a férfi biztos tényleg csak köszönt, tényleg csak barátként ajánlotta fel a segítségét. Isten ments, hogy „ő” észrevegyen bármit is! És örül, ha legalább ránézhet és figyelheti, titkon rajonghat érte. Ez a bátortalan nők eszköze. Ugyan mit is akarhat tőlem az a pasi? – gondolják. Pedig bármikor észreveheti őket valaki. Ám inkább gyötrődnek, fognak egy képzeletbeli ládikót, belerakják a szerelmet, hozzácsomagolnak öt tonna követ, és bedobják a képzeletbeli tengerbe. Mondván, ez úgyis reménytelen szerelem…

Addig-addig csinálják ezt, míg beválik. Ha közelében vannak a férfinak, hirtelen dolguk akad. Ha mellettük ül, elfordulnak, azért, hogy ha el is kapja őket az a kényszer, hogy a szerelmük tárgyán pihentessék pillantásukat, a világért se tudjanak arra fordulni! S ez idővel sikerül is! Egy nap azon kapják magukat, hogy ismét szétszóródnak a jegyzeteik, és a kolléga ismét segít. S ahogy rápillantanak, már nem forog a világ… Megkönnyebbülnek…

Pedig lehet, hogy később megbánják...

Vajon miért van ez? Talán, mert félnek a csalódástól, s talán mert az önbizalmuk nagyon kevés. A nők azt hiszik, ha nem soványak, ha nem a legújabb divat szerint öltöznek – magyarul, ha nem úgy néznek ki, mint a kifutók manökenjei, akkor már nem is vonzóak. Sőt, semmi esélyük a szerelemre. Pedig ez nem így van! Minden nő/lány szép, ha figyel magára, ha előnyösen öltözködik, önmagát adja és kiegyensúlyozott. Mert a nő önbizalma, egyénisége lerí róla, és a kisugárzás sokat számit. Durván talán mondhatjuk úgy is, hogy lehetünk akármilyen csúnyák, ha van egyéniségünk és önbizalmunk, akkor felfigyelnek ránk.

A nők többsége komoly, felelősség- és szeretetteljes kapcsolatot szeretne. Tehát olyan férfit kell találniuk, akik szintén komoly, felelősség- és szeretetteljes kapcsolatot szeretnének. Ezek a férfiak is tudják, hogy nem a manökeneké a világ, és más dolgokra fektetik a hangsúlyt: az értéket, a belső szépséget látják meg a nőben, és nem a külső szerint ítélnek. Mondjuk, észreveszik, hogyan mosolyog, mi érdekli, hogyan tud szeretni, törődni a másikkal. Azok a férfiak azonban, akik még korántsem így gondolkodnak, más nőket keresnek. Olyanokat, akik az átlagnál szebbek, akikkel büszkélkedhetnek, szórakozhatnak. Ők megint csak más kategóriába tartoznak. Hozzájuk bizony nem valók önbizalomhiányos nők. Nem lennének boldogok velük.

Mivel a csalódástól mindenki fél, nehéz dolog valakinek bevallani érzéseinket – könnyebbnek, egyszerűbbnek tűnik az elfojtás. A visszautasítás nagyon megalázó tud lenni, de kínoz a kétely is, hogy vajon nem a nagy szerelmet szalasztottuk el?...

Nők, lányok, tehát fel a fejjel! Mosollyal kell róni az utcákat, természetesen, önmagunkat adva. Akkor biztos, hogy férfiak, fiúk sora fordul majd utánunk. Különben is, ahogy a közmondás is mondja: Minden zsák megtalálja a foltját!

Az esély mindenkinek jár, az esély mindenkinek útjába akad – rajtunk múlik, miként élünk vele. De jó vigyázni, mert a lehetőség nem jön újra vissza mindig – akárhogy is sírunk később utána!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2