Rohanás
Veszettül rohanok. Elmosódik körülöttem minden. Foltokat látok az arcok helyett.
Emberek vannak, nevük nincs. Épületek vannak, jellegük azonosíthatatlan. Széket érzek a fenekem alatt, de nem tudom, az hol van. Megfogok egy kezet, még meg se melegedik, elengedem. Szólnak hozzám, de mire megértem, már nincs előttem senki. Rohanok. Rohan mindenki.
Aztán lassítani kezdek, és megfigyelő állásba helyezkedem. Állok. Mindenki más fut. Zaklatottak az arcok. A testek egymásba gabalyodnak, elszakadnak egymástól. A könnyek még el se erednek, már fel is száradtak. Szavakat hallok. Súlyos szavakat, melyek elhangzanak és megsemmisülnek. Senki sem értékeli őket. Félbehagyott tettek lógnak a levegőben. Gyorsan felhajtott felesek párolognak, a bor vizezett és a földön folyik. Köd terjeng, sűrű és kormos. Senki sem lát semmit, mindenki beleburkolózik. Óv és eltakar.
Lassú sétába kezdek. Megtapasztalom, hogy a föld kemény és meleg a nyári naptól. Elkezdem látni az épületeket. Beülök a Colombusba és kérek egy pohár bort. Savanyú az íze, de jólesik. Kortyolgatom. Rálátok a Dunára, a Budai várra, a Szabadság-szoborra. Ellep valami jó érzés. Nyugalom. A táskámban kotorászom, a fényképezőgépet keresem. Felszisszenek. A könyv lapjai megvágják a bőröm. Nézem a kibuggyanó vércseppet, szopogatom az ujjam. Érzem a vér sós ízét a számban, érzem, hogy szúr a vágás helye. Jó érezni. Tisztelem az érzést. Nem félek átélni. Belelapozok a könyvbe, a szavak elözönlenek, és én úszom bennük. Megértem minden szó súlyát és nem félek a jelentésüktől. A pohár után nyúlok. Kortyolok egyet, érzem, hogy a savanykás íz szétterjed az ízlelőbimbóimon, és ahogy a bor lecsusszan a torkomon, ellötyög majd megtelepszik a gyomromban.
Érzem, hogy élek.
Potháczky Angéla fotója
(A felvételen a szerző)
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.
Az értékes festővászon története
A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.
2022.11.29.