Rohanás
Veszettül rohanok. Elmosódik körülöttem minden. Foltokat látok az arcok helyett.
Emberek vannak, nevük nincs. Épületek vannak, jellegük azonosíthatatlan. Széket érzek a fenekem alatt, de nem tudom, az hol van. Megfogok egy kezet, még meg se melegedik, elengedem. Szólnak hozzám, de mire megértem, már nincs előttem senki. Rohanok. Rohan mindenki.
Aztán lassítani kezdek, és megfigyelő állásba helyezkedem. Állok. Mindenki más fut. Zaklatottak az arcok. A testek egymásba gabalyodnak, elszakadnak egymástól. A könnyek még el se erednek, 
már fel is száradtak. Szavakat hallok. Súlyos szavakat, melyek elhangzanak és megsemmisülnek. Senki sem értékeli őket. Félbehagyott tettek lógnak a levegőben. Gyorsan felhajtott felesek párolognak, a bor vizezett és a földön folyik. Köd terjeng, sűrű és kormos. Senki sem lát semmit, mindenki beleburkolózik. Óv és eltakar.
Lassú sétába kezdek. Megtapasztalom, hogy a föld kemény és meleg a nyári naptól. Elkezdem látni az épületeket. Beülök a Colombusba és kérek egy pohár bort. Savanyú az íze, de jólesik. Kortyolgatom. Rálátok a Dunára, a Budai várra, a Szabadság-szoborra. Ellep valami jó érzés. Nyugalom. A táskámban kotorászom, a fényképezőgépet keresem. Felszisszenek. A könyv lapjai megvágják a bőröm. Nézem a kibuggyanó vércseppet, szopogatom az ujjam. Érzem a vér sós ízét a számban, érzem, hogy szúr a vágás helye. Jó érezni. Tisztelem az érzést. Nem félek átélni. Belelapozok a könyvbe, a szavak elözönlenek, és én úszom bennük. Megértem minden szó súlyát és nem félek a jelentésüktől. A pohár után nyúlok. Kortyolok egyet, érzem, hogy a savanykás íz szétterjed az ízlelőbimbóimon, és ahogy a bor lecsusszan a torkomon, ellötyög majd megtelepszik a gyomromban.
Érzem, hogy élek.
Potháczky Angéla fotója
(A felvételen a szerző)
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.