Rosszul gondoltam?
Papírsuhogás, faltól falig érő, ódon polcok, könyvillat, halk suttogás...
...Ezt a képet építettem fel magamban egy országos könyvtár belsejéről. Sosem fogom elfelejteni az élményt, amikor a képzeletbeli könyvtáram találkozott a kijózanító valósággal. Az érzés egy könyvbordányit sem hasonlított arra, amit érezni szerettem volna.
Könyvet egyáltalán nem is láttam, amikor beléptem egy fővárosi könyvtárba. Össze is zavarodtam, még az információs pultnál sem tudtak rajtam segíteni, ahol egy kártyát nyomtak a kezembe, amivel csak egy adott terembe mehetek be, csak egy adott asztalhoz ülhetek le. Ha másik terembe szeretnék átmenni, itt és itt kell új kártyát kérnem, amin persze rajta lesz, hova ülhetek ott le. Nyilván a rosszalló tekintetek sem segítettek rajtam, melyek azt sugallták, hogy ha nem ismerem ki magam ebben a praktikusan kitalált rendszerben, akkor jobban tenném, ha menten elsüllyednék. Bár attól tartok, ott még elsüllyedni is csak úgy szabad, ha az ember előtte kér egy másik kártyát...
De mégiscsak eljutottam a célállomásra, ahol Kossuth Hírlapjáról, vagyis annak mikrofilmre vitt változatából sikerült pár oldalas másolatot szereznem. Aztán jobbnak láttam, ha a fénymásolás árán nem döbbenek meg feltűnően, hanem csendes megadással elővettem a pénztárcámat. Ekkor megint csak kiderült, hogy naiv vagyok és tudatlan, mert bizony azt egy másik teremben kell kifizetni, annak rendje és módja szerint, kártyákat cserélgetve, papírokat töltögetve.
Miközben a termek között bolyongtam, azért láttam könyveket is, de nem voltak faltól falig érő polcok, sem könyvillat; és egy betűnyit sem kaptam abból a hangulatból, amelyre vágytam. Inkább volt bank a maga ridegségével, szürke rendjével, mint barátságos könyvtár, a tudás fellegvára.
Tény, hogy nem volt szerelem első látásra, de az is igaz, hogy az első benyomás után ítélni nem helyes. Ám azóta akárhány könyvtárban kerestem azt a képzeletembe ivódott hangulatot, sehol nem találom. Ezek szerint az elképzelésem a hibás?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.