Rosszul gondoltam?
Papírsuhogás, faltól falig érő, ódon polcok, könyvillat, halk suttogás...
...Ezt a képet építettem fel magamban egy országos könyvtár belsejéről. Sosem fogom elfelejteni az élményt, amikor a képzeletbeli könyvtáram találkozott a kijózanító valósággal. Az érzés egy könyvbordányit sem hasonlított arra, amit érezni szerettem volna.
Könyvet egyáltalán nem is láttam, amikor beléptem egy fővárosi könyvtárba. Össze is zavarodtam, még az információs pultnál sem tudtak rajtam segíteni, ahol egy kártyát nyomtak a kezembe, amivel csak egy adott terembe mehetek be, csak egy adott asztalhoz ülhetek le. Ha másik terembe szeretnék átmenni, itt és itt kell új kártyát kérnem, amin persze rajta lesz, hova ülhetek ott le. Nyilván a rosszalló tekintetek sem segítettek rajtam, melyek azt sugallták, hogy ha nem ismerem ki magam ebben a praktikusan kitalált rendszerben, akkor jobban tenném, ha menten elsüllyednék. Bár attól tartok, ott még elsüllyedni is csak úgy szabad, ha az ember előtte kér egy másik kártyát...
De mégiscsak eljutottam a célállomásra, ahol Kossuth Hírlapjáról, vagyis annak mikrofilmre vitt változatából sikerült pár oldalas másolatot szereznem. Aztán jobbnak láttam, ha a fénymásolás árán nem döbbenek meg feltűnően, hanem csendes megadással elővettem a pénztárcámat. Ekkor megint csak kiderült, hogy naiv vagyok és tudatlan, mert bizony azt egy másik teremben kell kifizetni, annak rendje és módja szerint, kártyákat cserélgetve, papírokat töltögetve.
Miközben a termek között bolyongtam, azért láttam könyveket is, de nem voltak faltól falig érő polcok, sem könyvillat; és egy betűnyit sem kaptam abból a hangulatból, amelyre vágytam. Inkább volt bank a maga ridegségével, szürke rendjével, mint barátságos könyvtár, a tudás fellegvára.
Tény, hogy nem volt szerelem első látásra, de az is igaz, hogy az első benyomás után ítélni nem helyes. Ám azóta akárhány könyvtárban kerestem azt a képzeletembe ivódott hangulatot, sehol nem találom. Ezek szerint az elképzelésem a hibás?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.