Rosszul gondoltam?


Sábitz Katalin  2008.11.17. 13:27

Papírsuhogás, faltól falig érő, ódon polcok, könyvillat, halk suttogás...

...Ezt a képet építettem fel magamban egy országos könyvtár belsejéről. Sosem fogom elfelejteni az élményt, amikor a képzeletbeli könyvtáram találkozott a kijózanító valósággal. Az érzés egy könyvbordányit sem hasonlított arra, amit érezni szerettem volna.

Könyvet egyáltalán nem is láttam, amikor beléptem egy fővárosi könyvtárba. Össze is zavarodtam, még az információs pultnál sem tudtak rajtam segíteni, ahol egy kártyát nyomtak a kezembe, amivel csak egy adott terembe mehetek be, csak egy adott asztalhoz ülhetek le. Ha másik terembe szeretnék átmenni, itt és itt kell új kártyát kérnem, amin persze rajta lesz, hova ülhetek ott le. Nyilván a rosszalló tekintetek sem segítettek rajtam, melyek azt sugallták, hogy ha nem ismerem ki magam ebben a praktikusan kitalált rendszerben, akkor jobban tenném, ha menten elsüllyednék. Bár attól tartok, ott még elsüllyedni is csak úgy szabad, ha az ember előtte kér egy másik kártyát...

De mégiscsak eljutottam a célállomásra, ahol Kossuth Hírlapjáról, vagyis annak mikrofilmre vitt változatából sikerült pár oldalas másolatot szereznem. Aztán jobbnak láttam, ha a fénymásolás árán nem döbbenek meg feltűnően, hanem csendes megadással elővettem a pénztárcámat. Ekkor megint csak kiderült, hogy naiv vagyok és tudatlan, mert bizony azt egy másik teremben kell kifizetni, annak rendje és módja szerint, kártyákat cserélgetve, papírokat töltögetve.

Miközben a termek között bolyongtam, azért láttam könyveket is, de nem voltak faltól falig érő polcok, sem könyvillat; és egy betűnyit sem kaptam abból a hangulatból, amelyre vágytam. Inkább volt bank a maga ridegségével, szürke rendjével, mint barátságos könyvtár, a tudás fellegvára.

Tény, hogy nem volt szerelem első látásra, de az is igaz, hogy az első benyomás után ítélni nem helyes. Ám azóta akárhány könyvtárban kerestem azt a képzeletembe ivódott hangulatot, sehol nem találom. Ezek szerint az elképzelésem a hibás?



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.