Sorszámok


Huszár Ágnes  2010.1.25. 5:50

Avagy a homo sapiens sapiens és az emberséges magatartás

Az ember lányának elromlik a kedve, ha a homo sapiens sapiens – azaz értelmes ember – korlátolt, udvariatlan és az emberséget teljesen figyelmen kívül hagyó viselkedésével találkozik. Így van ez minden esetben, legyen az társadalmi helyzet, illetve találkozás egy nővel, vagy egy férfival.

Hiába próbál a lány mosolyogni és az alapvető, íratlan udvariassági szabályokat betartani, ha a többi nő, akikkel együtt vár az orvosi rendelő előtt, ezt nem teszi. Hiába próbál a vérvételre bejutni a saját sorszáma alapján (a vérvételre a pácienseknek számot kell tépniük), ha más idősebb asszonyok a sorrendet figyelmen kívül hagyva, meglepően fiatalos mozdulatokkal ugranak be a rendelőbe előtte.
A letépett számok sorrendje alapján a következő páciens épp a lány lenne, és számára feleslegesnek tűnő módon magyaráznia kell, a számot felmutatva bizonyítania kell a kézenfekvő, természetes dolgot: most ő következik. Ő következik, annak ellenére, hogy a szemtelen
Valahol a rendszerben is hiba van, gondolja a lány, és megpróbál türelmes lenni a nővérekkel, akik a kezüket széttárva nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Megpróbál arra gondolni, hogy a rengeteg beteggel való foglalkozás minden nap jócskán próbára teszi az egészségügyi nővérek idegrendszerét. Feszülten vár egy pillanatig a rendelőben, mondja, hogy ő következik, de mintha süket fülekre találna ez a mondat. A szemtelen asszony végül eltűnik a képből – talán belátja azt, hogy nem előzhet meg tizenöt soron következő, vérvételre váró embert.
Megjelenik viszont a lány mögött a rendelőben egy másik idős asszony, aki a szám szerint a vérvételre várakozók sorrendjében a lány után következik. Ezzel nincs baj. A meglehetősen fura, kábult, feszült és nem emberi helyzetben, a következő pillanatban majdnem megint igazságtalanság történik. A második idős asszony bent a rendelőben, az egészségügyi nővérek jelenlétében, miután a saját fülével hallotta, hogy igenis a lány van soron, majdnem megelőzi őt a vérvételben.
A nővér szólítja a következő pácienset, hogy foglaljon helyet a széken. Ekkor a lánynak szinte ugrania kell, hogy elfoglalja azt, eközben újra fel kell mutatnia a számot, és újra el kell magyaráznia, hogy bizony ő következik! Az idős asszony értetlenül néz rá, de ez a lányt már cseppet sem érdekli. Ugrásával felveszi az idős asszonyok meghökkentően fiatalos tempóját, az idegrendszere pattanásig feszül, és teljesen kinyílnak a reggeli álmosságtól még félig csukott szemei. A lány saját érdekeit védve, egy vele szemben elkövethető igazságtalanságot akadályozott meg, mégis megszégyenülten, apátiába esve, hát-ez-hihetetlen érzéssel ül a rendelőben. A dühét visszafojtva várja a vérvételt. Arra gondol: még jó, hogy nem a vérnyomását méri a nővér.

Az eset után folyamatosan azon töri a fejét, miért kell az ilyen helyzetekben, amiben nyilvánvalóan rendszerhiba is van (nem igazán működik ez a számot tépő módszer), olyan módon viselkednie a körülmények hatására, amely nem jellemző rá. Persze tudja a választ. Egész nap ott várhatott volna a széken ülve, az éhségtől ájuldozva a vérvételre, ha a maga nyugodt, udvarias, emberséges módján, és a számsorrend alapján (ami természetes lenne) próbált volna bejutni a rendelőbe. Történhetett volna ez így is, a lány értékrendjének, emberséges viselkedésre való törekvésének, udvarias magatartásának fényében, ha ez jellemezné a mi társadalmunkat. Rólunk van szó. Én vagyok a lány, valakinek a nagymamája az a két szemtelen idős asszony, valakinek a felesége és az anyukája az egészségügyi nővér. Mi alkotjuk a társadalmat, az adott időpontban a kórházi rendelő mikrokörnyezetét, s tőlünk függ a helyzet hangulata.

Olyan jó lenne, ha erre a homo sapiens sapiens fajhoz tartozók minden társadalmi helyzetben gondolnának, és akkor én, a lány, ők a nagymamák, és ő, az egészségügyi nővér többet mosolyognánk.



Hozzászólások

B. Szabi, 25. 01. 2010 12:47:07 Beteg világ
"Ugrásával felveszi az idős asszonyok meghökkentően fiatalos tempóját" - azt hiszem, ez lett a cikk legerősebb mondata, nagyon betalált. A szomorú valóság pedig az, hogy megnevezése ellenére épp a homo sapiens sapiens a legostobább és legkegyetlenebb teremtmény ezen a bolygón, és a társadalmat alkotó egyedek jó 90 százaléka sosem fog tudni felülkerekedni a vadállati ösztönein. Hiába nevezzük magunkat a teremtés koronájának, ha az első adandó alkalommal rögtön egymás nyakára lépünk: a kórházban, kint az utcán, a munkahelyen, az iskolában, de még a templomban is. Ez a világ beteg...
    
Sanyi, 25. 01. 2010 15:07:38 Re: Beteg világ
Gondoljunk csak bele, hogy létezik egy piramis (akár táplálkozási piramisnak is nevezhetjük, vagy legyen fejlettségi), aminek az alján a legalsóbbrendű lények állnak (egysejtűek, stb.) a legtetején pedig az ember. Vajon melyik kockát, vagy alkotórészt lehet eltávolítani úgy, hogy az építmény egyben maradjon?
P.E:., 25. 01. 2010 13:14:55
Szabi, tökéletesen egyetértek veled!
Monika, 27. 01. 2010 19:39:39
Svácjban időpontra megy mindenki orvoshoz, akár csak egy vérvételre is. Az ápolónő behív, általában pontosan akkor, amikorra időpontot egyeztettünk. Persze, néhol előfordul csúszás is... A lényeg viszont, hogy nem kell a páciensnek cédulázni és órákat tölteni a váróban (Kelet-Európában még az onkológián is órákig kell várakozni, kemoterápiára vagy vizsgálatra!!!). Az időpont nem pénz kérdése, csak szervezésé. Még a háziorvoshoz is időpontra megy mindenki, és az időpontért nem kell extra fizetni. Különben itt meg is mondaná mindenki a magáét, ha valaki soron kívül akarna bejutni -- de nem hiszem, hogy valaki ezzel próbálkozna. Valahogy tisztelettudóbbak egymással az emberek.
@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1