Szaporodjunk és sokasodjunk?
Kétségtelen, hogy az anyaság csodálatos érzés, egyben felelősségteljes és nehéz feladat is.
Egy olyan „állapot”, melynek nemcsak szép oldalai, hanem keserűséggel teli részei is vannak. S annak ellenére, hogy szilárd eltökéltséggel próbáljuk az emberek (elsősorban a nők) fejébe sulykolni, hogy minden nő az anyaságra vágyik, minden nő csak akkor teljesedhet ki, ha gyereket szül – ez az állítás bizony hamis.
Számadatban ugyan nem tudom megmondani, milyen lehet az arány azok között a nők között, akik maguk a megtestesült anyaság, és azok között, akik csak kényszerből vállalnak gyereket, akik ellökik maguktól utódaikat, vagy megölik újszülöttjüket. Viszont megdönthetetlen tény, hogy egy dolog az elvárás – azaz a társadalom által ideálisnak tartott helyzet, más dolog a valóság. Nem kellene ezzel a hamis követelménnyel nehezíteni a nők helyzetét, hiszen tény, hogy nem minden nő van predesztinálva az anyaságra
Lássunk néhány példát az életből!
Kati alig várta, hogy óvodába adhassa gyermekét. Alig múlt két és fél éves a kicsi, épphogy csak szobatisztává érett, máris vitte az oviba. Kati nem dolgozik, munkanélküli, férje nem nevezhető sem ideális férjnek, sem jó apának, de még csak megbízható munkaerőnek sem. Kati abban a meggyőződésben esett teherbe, hogy a gyerek érkezése majd jóra fordít mindent. Igaz, hogy a férfi feleségül vette, de azon kívül nem változott meg semmi, sőt, csak romlott a helyzet. Kati minden reggel, miután „leadja” az óvodában a kisfiát, beül a sarki presszóba, bedob egy-két féldecit, és végigcigarettázza a napot… Nem találja a helyét, szíve keserűséggel teli. Kisfia nem érdekli, nem tud másként kommunikálni vele, csak ordibálva.
Évi két gyermeket hozott a világra. Születésük óta mindkét gyerekre az anyósa vigyáz – pontosabban ő neveli. Évi ugyanis dolgozik. Nem mintha karrierista lenne, hiszen egyszerű elárusítónő, és nem is vágyik többre. Csupán nem erőssége a gyereknevelés. Inkább munkát vállal, minthogy gyereksírást hallgasson, mesét olvasson, vagy efféle „szörnyű” dolgokkal foglalkozzon. A gyerekeit vasárnap este átviszi az anyósához, pénteken este pedig értük megy…
Gyöngyi imád vásárolni! Megteheti. Idős és gazdag vállalkozó férje mellett messze elkerülik az anyagi gondok, és a házimunkát is csak távolról ismeri. Gyöngyinek van egy négyéves kisfia (idős férje óhajára vállalta a gyerekszülést), akire általában bébiszitter vigyáz. De mivel néha a gyerekvigyázó is szabadot kap, olykor Gyöngyi kénytelen magával vinni shopping-körútjára a gyerekét. Persze nincs ennél elviselhetetlenebb helyzet anya és gyermek számára. Jó esetben az üzletközpont gyerekmegőrzőjében hagyja a kisfiút, rosszabb esetben maga után vonszolja. Múltkor a fiúcska megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó az anyja nélkül maradni. Butikról-butikra jártak hát, mígnem a kisfiúnak pisilnie kellett. Az anyja mérgesen cibálta a vécére, majd veszekedni kezdett a gyerekkel, mert nem tudta bekapcsolni a felnőtt számára is megpróbáltatás jelentő, ki tudja milyen előkelő üzletben vásárolt, bőrövének csatját. Amivel mellesleg Gyöngyi sem tudott megbirkózni. – Ne nyüszíts! – visította Gyöngyi a meg sem szólaló gyereknek. – Elhallgass! Olyan vagy, mint egy idióta kislány! – és rángatta a gyereket az övénél fogva. A kisfiú csak nézett szótlanul, tágra nyílt, szomorú szeméből leírhatatlan szomorúság áradt…
Móninak van egy nyolcéves kislánya. Több gyereket nem akar, fogamzásgátlót szed. Férje tudta nélkül – ő ugyanis szeretne még gyerekeket. Móninak titkos esemes-szerelme van. Alig várja, hogy a férje munkába menjen, máris kezében a mobil, amit estig le sem tesz. A férj persze mit sem tud erről – keményen dolgozik látástól-vakulásig. Kislányuk imád rajzolni, és szereti a rajzfilmeket. Csacsogó, kedves, eleven gyerek. Móni azonban többnyire válasz nélkül hagyja a hozzá szóló szavait. Múltkor moziba mentek. A kislány boldogan feledkezett a mesébe, de időnként meg-megrázta anyja karját, és odasuttogta neki az élményeit, véleményét. Móni mindeközben végig csak a mobiltelefonjával foglalkozott: esemest írt és olvasott…
A Biblia szerint az Úr azt mondta az embernek, miután megteremtette, hogy szaporodjon és sokasodjon, és töltse be a Földet. Az ember szót is fogadott, és mára már a bolygónk, egyes tudósok szerint, túl is népesedett.
Talán ideje lenne szólni az Úrnak, hogy változtasson a parancson. Már csak azok szaporodjanak, akik tényleg komolyan, őszintén gondolják a gyerekvállalást, felelősségteljesen állnak az utódnevelés nehéz feladatához – és képesek is arra!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.