Szaporodjunk és sokasodjunk?

Póda Erzsébet  2007.3.19. 10:08

Kétségtelen, hogy az anyaság csodálatos érzés, egyben felelősségteljes és nehéz feladat is.

Egy olyan „állapot”, melynek nemcsak szép oldalai, hanem keserűséggel teli részei is vannak. S annak ellenére, hogy szilárd eltökéltséggel próbáljuk az emberek (elsősorban a nők) fejébe sulykolni, hogy minden nő az anyaságra vágyik, minden nő csak akkor teljesedhet ki, ha gyereket szül – ez az állítás bizony hamis.

Számadatban ugyan nem tudom megmondani, milyen lehet az arány azok között a nők között, akik maguk a megtestesült anyaság, és azok között, akik csak kényszerből vállalnak gyereket, akik ellökik maguktól utódaikat, vagy megölik újszülöttjüket. Viszont megdönthetetlen tény, hogy egy dolog az elvárás – azaz a társadalom által ideálisnak tartott helyzet, más dolog a valóság. Nem kellene ezzel a hamis követelménnyel nehezíteni a nők helyzetét, hiszen tény, hogy nem minden nő van predesztinálva az anyaságra

Lássunk néhány példát az életből!

Kati alig várta, hogy óvodába adhassa gyermekét. Alig múlt két és fél éves a kicsi, épphogy csak szobatisztává érett, máris vitte az oviba. Kati nem dolgozik, munkanélküli, férje nem nevezhető sem ideális férjnek, sem jó apának, de még csak megbízható munkaerőnek sem. Kati abban a meggyőződésben esett teherbe, hogy a gyerek érkezése majd jóra fordít mindent. Igaz, hogy a férfi feleségül vette, de azon kívül nem változott meg semmi, sőt, csak romlott a helyzet. Kati minden reggel, miután „leadja” az óvodában a kisfiát, beül a sarki presszóba, bedob egy-két féldecit, és végigcigarettázza a napot… Nem találja a helyét, szíve keserűséggel teli. Kisfia nem érdekli, nem tud másként kommunikálni vele, csak ordibálva.

Évi két gyermeket hozott a világra. Születésük óta mindkét gyerekre az anyósa vigyáz – pontosabban ő neveli. Évi ugyanis dolgozik. Nem mintha karrierista lenne, hiszen egyszerű elárusítónő, és nem is vágyik többre. Csupán nem erőssége a gyereknevelés. Inkább munkát vállal, minthogy gyereksírást hallgasson, mesét olvasson, vagy efféle „szörnyű” dolgokkal foglalkozzon. A gyerekeit vasárnap este átviszi az anyósához, pénteken este pedig értük megy…

Gyöngyi imád vásárolni! Megteheti. Idős és gazdag vállalkozó férje mellett messze elkerülik az anyagi gondok, és a házimunkát is csak távolról ismeri. Gyöngyinek van egy négyéves kisfia (idős férje óhajára vállalta a gyerekszülést), akire általában bébiszitter vigyáz. De mivel néha a gyerekvigyázó is szabadot kap, olykor Gyöngyi kénytelen magával vinni shopping-körútjára a gyerekét. Persze nincs ennél elviselhetetlenebb helyzet anya és gyermek számára. Jó esetben az üzletközpont gyerekmegőrzőjében hagyja a kisfiút, rosszabb esetben maga után vonszolja. Múltkor a fiúcska megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó az anyja nélkül maradni. Butikról-butikra jártak hát, mígnem a kisfiúnak pisilnie kellett. Az anyja mérgesen cibálta a vécére, majd veszekedni kezdett a gyerekkel, mert nem tudta bekapcsolni a felnőtt számára is megpróbáltatás jelentő, ki tudja milyen előkelő üzletben vásárolt, bőrövének csatját. Amivel mellesleg Gyöngyi sem tudott megbirkózni. – Ne nyüszíts! – visította Gyöngyi a meg sem szólaló gyereknek. – Elhallgass! Olyan vagy, mint egy idióta kislány! – és rángatta a gyereket az övénél fogva. A kisfiú csak nézett szótlanul, tágra nyílt, szomorú szeméből leírhatatlan szomorúság áradt…

Móninak van egy nyolcéves kislánya. Több gyereket nem akar, fogamzásgátlót szed. Férje tudta nélkül – ő ugyanis szeretne még gyerekeket. Móninak titkos esemes-szerelme van. Alig várja, hogy a férje munkába menjen, máris kezében a mobil, amit estig le sem tesz. A férj persze mit sem tud erről – keményen dolgozik látástól-vakulásig. Kislányuk imád rajzolni, és szereti a rajzfilmeket. Csacsogó, kedves, eleven gyerek. Móni azonban többnyire válasz nélkül hagyja a hozzá szóló szavait. Múltkor moziba mentek. A kislány boldogan feledkezett a mesébe, de időnként meg-megrázta anyja karját, és odasuttogta neki az élményeit, véleményét. Móni mindeközben végig csak a mobiltelefonjával foglalkozott: esemest írt és olvasott…

A Biblia szerint az Úr azt mondta az embernek, miután megteremtette, hogy szaporodjon és sokasodjon, és töltse be a Földet. Az ember szót is fogadott, és mára már a bolygónk, egyes tudósok szerint, túl is népesedett.

Talán ideje lenne szólni az Úrnak, hogy változtasson a parancson. Már csak azok szaporodjanak, akik tényleg komolyan, őszintén gondolják a gyerekvállalást, felelősségteljesen állnak az utódnevelés nehéz feladatához – és képesek is arra!

Hozzászólások

@

Küldés