Szaporodjunk és sokasodjunk?


Póda Erzsébet  2007.3.19. 10:08

Kétségtelen, hogy az anyaság csodálatos érzés, egyben felelősségteljes és nehéz feladat is.

Egy olyan „állapot”, melynek nemcsak szép oldalai, hanem keserűséggel teli részei is vannak. S annak ellenére, hogy szilárd eltökéltséggel próbáljuk az emberek (elsősorban a nők) fejébe sulykolni, hogy minden nő az anyaságra vágyik, minden nő csak akkor teljesedhet ki, ha gyereket szül – ez az állítás bizony hamis.

Számadatban ugyan nem tudom megmondani, milyen lehet az arány azok között a nők között, akik maguk a megtestesült anyaság, és azok között, akik csak kényszerből vállalnak gyereket, akik ellökik maguktól utódaikat, vagy megölik újszülöttjüket. Viszont megdönthetetlen tény, hogy egy dolog az elvárás – azaz a társadalom által ideálisnak tartott helyzet, más dolog a valóság. Nem kellene ezzel a hamis követelménnyel nehezíteni a nők helyzetét, hiszen tény, hogy nem minden nő van predesztinálva az anyaságra

Lássunk néhány példát az életből!

Kati alig várta, hogy óvodába adhassa gyermekét. Alig múlt két és fél éves a kicsi, épphogy csak szobatisztává érett, máris vitte az oviba. Kati nem dolgozik, munkanélküli, férje nem nevezhető sem ideális férjnek, sem jó apának, de még csak megbízható munkaerőnek sem. Kati abban a meggyőződésben esett teherbe, hogy a gyerek érkezése majd jóra fordít mindent. Igaz, hogy a férfi feleségül vette, de azon kívül nem változott meg semmi, sőt, csak romlott a helyzet. Kati minden reggel, miután „leadja” az óvodában a kisfiát, beül a sarki presszóba, bedob egy-két féldecit, és végigcigarettázza a napot… Nem találja a helyét, szíve keserűséggel teli. Kisfia nem érdekli, nem tud másként kommunikálni vele, csak ordibálva.

Évi két gyermeket hozott a világra. Születésük óta mindkét gyerekre az anyósa vigyáz – pontosabban ő neveli. Évi ugyanis dolgozik. Nem mintha karrierista lenne, hiszen egyszerű elárusítónő, és nem is vágyik többre. Csupán nem erőssége a gyereknevelés. Inkább munkát vállal, minthogy gyereksírást hallgasson, mesét olvasson, vagy efféle „szörnyű” dolgokkal foglalkozzon. A gyerekeit vasárnap este átviszi az anyósához, pénteken este pedig értük megy…

Gyöngyi imád vásárolni! Megteheti. Idős és gazdag vállalkozó férje mellett messze elkerülik az anyagi gondok, és a házimunkát is csak távolról ismeri. Gyöngyinek van egy négyéves kisfia (idős férje óhajára vállalta a gyerekszülést), akire általában bébiszitter vigyáz. De mivel néha a gyerekvigyázó is szabadot kap, olykor Gyöngyi kénytelen magával vinni shopping-körútjára a gyerekét. Persze nincs ennél elviselhetetlenebb helyzet anya és gyermek számára. Jó esetben az üzletközpont gyerekmegőrzőjében hagyja a kisfiút, rosszabb esetben maga után vonszolja. Múltkor a fiúcska megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó az anyja nélkül maradni. Butikról-butikra jártak hát, mígnem a kisfiúnak pisilnie kellett. Az anyja mérgesen cibálta a vécére, majd veszekedni kezdett a gyerekkel, mert nem tudta bekapcsolni a felnőtt számára is megpróbáltatás jelentő, ki tudja milyen előkelő üzletben vásárolt, bőrövének csatját. Amivel mellesleg Gyöngyi sem tudott megbirkózni. – Ne nyüszíts! – visította Gyöngyi a meg sem szólaló gyereknek. – Elhallgass! Olyan vagy, mint egy idióta kislány! – és rángatta a gyereket az övénél fogva. A kisfiú csak nézett szótlanul, tágra nyílt, szomorú szeméből leírhatatlan szomorúság áradt…

Móninak van egy nyolcéves kislánya. Több gyereket nem akar, fogamzásgátlót szed. Férje tudta nélkül – ő ugyanis szeretne még gyerekeket. Móninak titkos esemes-szerelme van. Alig várja, hogy a férje munkába menjen, máris kezében a mobil, amit estig le sem tesz. A férj persze mit sem tud erről – keményen dolgozik látástól-vakulásig. Kislányuk imád rajzolni, és szereti a rajzfilmeket. Csacsogó, kedves, eleven gyerek. Móni azonban többnyire válasz nélkül hagyja a hozzá szóló szavait. Múltkor moziba mentek. A kislány boldogan feledkezett a mesébe, de időnként meg-megrázta anyja karját, és odasuttogta neki az élményeit, véleményét. Móni mindeközben végig csak a mobiltelefonjával foglalkozott: esemest írt és olvasott…

A Biblia szerint az Úr azt mondta az embernek, miután megteremtette, hogy szaporodjon és sokasodjon, és töltse be a Földet. Az ember szót is fogadott, és mára már a bolygónk, egyes tudósok szerint, túl is népesedett.

Talán ideje lenne szólni az Úrnak, hogy változtasson a parancson. Már csak azok szaporodjanak, akik tényleg komolyan, őszintén gondolják a gyerekvállalást, felelősségteljesen állnak az utódnevelés nehéz feladatához – és képesek is arra!



Hozzászólások

, 19. 03. 2007 22:04:34
A peldak szomoruak am a Biblia fele arado cinizmusodat legy szives, mellozd legkozelebb. :) Tudod, vannak akiknek ez meg jelent valamit. Tobbnyire azoknak, akik komolyan is veszik az anyasagot. Akik pedig nem - nos azok nem valoszinu hogy gyakorta forgatnak a Bibliat. Azoknak a Biblia barmely masik resze is sotet lehet. Vagyunk viszont sokan akiknek ez sokat jelent, es bizony lelkesen tulnepesitjuk ezt a szegeny bolygot :-) Tudod, mi nem is tulnepesiteni akarjuk a foldet, csak tulszarnyalni a hulyeket szamaranyban ;-)
    
sári, 27. 03. 2007 12:16:37 Re:
Szomorú történetek, jobb lett volna közéjük szúrni egy-egy biztatóbbat is, mert ilyen is van a környezetemben. Egy hatgyermekes anyuka, aki szive minden szeretetével várta a kislányuk születését karácsonykor. Nekem két gyerekem van, mindkettőt veszélyeztetett terhesként hordtam ki, rengeteg gonddal és félelemmel- én nem mondhatom, hogy a terhesség szép és mesés- mert nekem nem volt az. A két csemete viszont nagyon ügyes, kedves, édes, nem adnám őket semmiért. Többet azonban nem merek és már nem is akarok igy negyven felé vállalni. Sokan vagyunk igy ezzel, hivő emberként valahol restellem a fogamzásgátlót, de nem tudok más megoldást, mert a családfenntartót nem hagyhatom egyedül küszködni. Ő is lehet beteg, volt is már nagyon súlyos állapotban, ezért szükség van a keresetemre. A gyereknek meg nem csak meleg étel hanem odafigyelés is kell, több csemeténél ezt -- magamból kiidnulva -inem birnám türelemmel és energiával.Tisztelem azokat, akikben több erő lakozik.
Póda Erzsébet, 20. 03. 2007 07:48:33 Miféle cinizmus?
Kedves Olvasó! Ha ismerjük egymást, úgy kérlek, vállald a nevedet, ha nem, úgy lehetőség szerint maradjunk a magázódásnál! Ismeretlenekkel nem tegeződöm. Nem állt szándékomban a Bibliára rossz fényt vetni, magam is forgatom, és nem hiszem, hogy az írás tiszteletlenül "viselkedne" az ősi szöveggyűjteménnyel szemben. Csak az olvassa ki ezt a cikkemből, aki ezt akarja kiolvasni. Mellesleg ez a tézis azt hiszem, nemcsak a Biblia-olvasók számára ismert. Hizzászólása utolsó mondatát nem igazán értem, és azt se, vajon milyen tanulsággal vagy tanáccsal akart az Ön véleménye számomra szolgálni -- bár lehet, nem is ez volt a célja. Természetesen örülök, hogy hozzászólásával gyarapította a vélemények számát, és köszönettel veszem, mivel segít abban, hogy egy-egy témát a lehető legtöbb megközelítésből láthassam. Üdvözlettel: Póda Erzsébet
kati, 22. 03. 2007 14:04:52 ismeretlen
Kedves ismeretlen!! Tobb olyan ismerosom is van,akik lapozgatják a bibliát,mégis be merik vallani ,hogy két vagy három gyerek után már nincs idegrendszeruk tobbre.meg talán idejuk se.szerintem akinek tobb a gyermeke,annak egyszeruen olvasnia sincs ideje,vagy aki csak olvasgat,az meg nem a ygerekekkel torodik,nemde???
Valéria, 27. 03. 2007 17:58:53
Szerintem is vállaljon az gyereket aki felkészült rá és nem fogja kínozni bántani hanem felelősségteljesen nevelni. Templomba járó, Istenben hívő ember vagyok de én is szedek fogamzásgátlót máskülönben már akár tíz gyerekem is lehetne annyit meg nem tudunk felnevelni. A hárommal is küszködünk eleget. Én a fogamzásgátlót nem restellem, (használtunk már óvszert is most tablettát szedek én is) és biztos vagyok benne hogy az Úristen nem haragszik rám. Szerintem akkor haragudna ha elhanyagolnám a gyerekeimet. Különben nem értem miért kellene a fogamzásgátlást restelleni? A tízparancsolat nem tiltja. Vali
@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6