Szerelem vagy bábelőadás?


Kabók Zita  2008.3.11. 21:20

Szörnyű dolog, hogy mindig épp a szeretet miatt kínozzuk magunkat!

Egyszer azért szenvedünk valaki miatt, mert nem szeret, máskor azért, mert nem akar elhagyni minket. Néha azt hisszük nem kellünk senkinek, máskor meg rabszolgának érezzük magunkat egy kapcsolatban. A szeretet görbéje hangulatunktól, jellemünktől és élethelyzetünktől függ – és szüntelenül változik.

Egyszer elrugaszkodunk, így fentre kerülünk, és heves érzelmek fűtenek bennünket, máskor meg a történések lefele vonzanak, és mire földet érünk, üresnek érezzük magunkat. Vajon azért találta ki így a teremtő, mert képtelenség örökké fent maradni? Először újra földet kell érnünk, hogy ismét a csúcsra kerüljünk? Az életnek a szerelemmel kapcsolatos részéről a bábelőadás jut eszembe, amikor a művészek cérnákon rángatják a mesefigurákat. Talán egy felettünk uralkodó erő bennünket is egy láthatatlan húron cibál ide-oda. Talán nincs is húr, csak mi képzelgünk: mindenesetre jó lenne már megállapodni. Jó lenne már eldönteni, mit is akarunk! Élettársat, családot, szexpartnert, férjet, rabszolgát, lelki társat vagy szeretőt? Sokat vagy keveset? Mindent vagy semmit?...

Ha szerelemről van szó, többnyire sötét és mély labirintusban bolyongunk. Akárhogy is erőlködünk, nem találjuk a kiutat. Nem láthatjuk, hiszen az érzéseink többnyire rossz irányba terelnek. Tapogatózunk, megbotlunk, beverjük a karunkat, megszédülünk, és útirányt tévesztünk. Vajon egy napon észrevesszük majd, hogy az egyetlen és kristálytiszta útirányt a lelkünk mélyén lévő fény mutatja meg? A környezetünk szereplői mindig változni fognak, barátokat, társakat hagyhatunk el, de önmagunkat sohasem. Önmagunkkal jóban-rosszban együtt kell lennünk.

„Aki magát nem szereti, gyakran a másikhoz menekül – ezt nevezi aztán szerelemnek. Belemenekülni a másikba azért, mert önmagammal rossz lennem: legtöbbször ez a ’szerelem’. Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek.”
(Müller Péter)



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.