Szerelem vagy bábelőadás?


Kabók Zita  2008.3.11. 21:20

Szörnyű dolog, hogy mindig épp a szeretet miatt kínozzuk magunkat!

Egyszer azért szenvedünk valaki miatt, mert nem szeret, máskor azért, mert nem akar elhagyni minket. Néha azt hisszük nem kellünk senkinek, máskor meg rabszolgának érezzük magunkat egy kapcsolatban. A szeretet görbéje hangulatunktól, jellemünktől és élethelyzetünktől függ – és szüntelenül változik.

Egyszer elrugaszkodunk, így fentre kerülünk, és heves érzelmek fűtenek bennünket, máskor meg a történések lefele vonzanak, és mire földet érünk, üresnek érezzük magunkat. Vajon azért találta ki így a teremtő, mert képtelenség örökké fent maradni? Először újra földet kell érnünk, hogy ismét a csúcsra kerüljünk? Az életnek a szerelemmel kapcsolatos részéről a bábelőadás jut eszembe, amikor a művészek cérnákon rángatják a mesefigurákat. Talán egy felettünk uralkodó erő bennünket is egy láthatatlan húron cibál ide-oda. Talán nincs is húr, csak mi képzelgünk: mindenesetre jó lenne már megállapodni. Jó lenne már eldönteni, mit is akarunk! Élettársat, családot, szexpartnert, férjet, rabszolgát, lelki társat vagy szeretőt? Sokat vagy keveset? Mindent vagy semmit?...

Ha szerelemről van szó, többnyire sötét és mély labirintusban bolyongunk. Akárhogy is erőlködünk, nem találjuk a kiutat. Nem láthatjuk, hiszen az érzéseink többnyire rossz irányba terelnek. Tapogatózunk, megbotlunk, beverjük a karunkat, megszédülünk, és útirányt tévesztünk. Vajon egy napon észrevesszük majd, hogy az egyetlen és kristálytiszta útirányt a lelkünk mélyén lévő fény mutatja meg? A környezetünk szereplői mindig változni fognak, barátokat, társakat hagyhatunk el, de önmagunkat sohasem. Önmagunkkal jóban-rosszban együtt kell lennünk.

„Aki magát nem szereti, gyakran a másikhoz menekül – ezt nevezi aztán szerelemnek. Belemenekülni a másikba azért, mert önmagammal rossz lennem: legtöbbször ez a ’szerelem’. Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek.”
(Müller Péter)



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1