Szerelem vagy bábelőadás?


Kabók Zita  2008.3.11. 21:20

Szörnyű dolog, hogy mindig épp a szeretet miatt kínozzuk magunkat!

Egyszer azért szenvedünk valaki miatt, mert nem szeret, máskor azért, mert nem akar elhagyni minket. Néha azt hisszük nem kellünk senkinek, máskor meg rabszolgának érezzük magunkat egy kapcsolatban. A szeretet görbéje hangulatunktól, jellemünktől és élethelyzetünktől függ – és szüntelenül változik.

Egyszer elrugaszkodunk, így fentre kerülünk, és heves érzelmek fűtenek bennünket, máskor meg a történések lefele vonzanak, és mire földet érünk, üresnek érezzük magunkat. Vajon azért találta ki így a teremtő, mert képtelenség örökké fent maradni? Először újra földet kell érnünk, hogy ismét a csúcsra kerüljünk? Az életnek a szerelemmel kapcsolatos részéről a bábelőadás jut eszembe, amikor a művészek cérnákon rángatják a mesefigurákat. Talán egy felettünk uralkodó erő bennünket is egy láthatatlan húron cibál ide-oda. Talán nincs is húr, csak mi képzelgünk: mindenesetre jó lenne már megállapodni. Jó lenne már eldönteni, mit is akarunk! Élettársat, családot, szexpartnert, férjet, rabszolgát, lelki társat vagy szeretőt? Sokat vagy keveset? Mindent vagy semmit?...

Ha szerelemről van szó, többnyire sötét és mély labirintusban bolyongunk. Akárhogy is erőlködünk, nem találjuk a kiutat. Nem láthatjuk, hiszen az érzéseink többnyire rossz irányba terelnek. Tapogatózunk, megbotlunk, beverjük a karunkat, megszédülünk, és útirányt tévesztünk. Vajon egy napon észrevesszük majd, hogy az egyetlen és kristálytiszta útirányt a lelkünk mélyén lévő fény mutatja meg? A környezetünk szereplői mindig változni fognak, barátokat, társakat hagyhatunk el, de önmagunkat sohasem. Önmagunkkal jóban-rosszban együtt kell lennünk.

„Aki magát nem szereti, gyakran a másikhoz menekül – ezt nevezi aztán szerelemnek. Belemenekülni a másikba azért, mert önmagammal rossz lennem: legtöbbször ez a ’szerelem’. Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek.”
(Müller Péter)



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2022.9.15.   


Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.