Szeretet-mozaik
Pillanatképek az ünnep előtt.
Nekem adtad
Rajongtam a lovakért. Tőled örököltem. És ami velük kapcsolatos, gyűjtöttem lelkesen – mert a kisgyermek mindent lelkesen csinál. Sőt, olykor eltettem olyat is, amire alighanem csak az én képzeletbeli paripámnak lehet szüksége. Nekem kincs volt minden, amit adtál.
Pisti elfért a hónom alatt, mégsem engedted, hogy hazavigyem a cirkuszból.
– Majd alszik a fürdőkádban! Vagy velem!
Csak nevettél. Pedig szívesen elhoztad volna te is a pónit legalább, ha az összes állatot nem is.
Aztán varrtál nekem egy kulcstartót – azokat is lelkesen gyűjtöttem. Egy nyereg volt. Pontos mása az igazinak. Tökéletes! A legszebb barna bőr övedből varrtad. Pedig egy kislány öröme nem tartja meg a nadrágot! Nem számított. Te adtál. Mindent.
– Boldog Karácsonyt, Apu!
- .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .
A menhelyért
Munkába igyekeztem. Első nap. Azt sem tudtam, merre kell mennem a megállóból. Kérdezősködés közben akadtam össze egy lánnyal, aki szintén oda tartott.
– Munka?
– Munka.
– Ilyenkor is? Hogyhogy?
– Muszáj, tudod, albérlet, karácsonyi bevásárlás… S te?
– Amolyan hobbi. Anyu kérdezte is, hogy miért, hiszen mindenem megvan. Aztán elvittem a menhelyre. Látta azt a sok kutyát szűkös ketrecekbe zsúfolva. Kifelé menet adott is nekik egy kis pénzt, hogy segítsen.
– És te…?
– Igen, a menhelynek gyűjtök.
Neki valóban mindene megvan.
- .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .-
Fény a sötétben
Egy üzletházban egy fiatal házaspár tartós elemről érdeklődött. Olyant kerestek, ami a nagy hideget, kemény mínuszokat is bírja. Eleinte azt hittem, túrázni készülnek, talán síelni vagy hegyet mászni. De ahogy az eladóval beszélgettek, szépen kikerekedett a történet. Az egyik iskola közelében húzza meg magát egy hajléktalan, akinek nem jutott menedék a szállón.
– A szerencsétlen férfi még azt sem látja, mit eszik éppen! – mondta a férj.
Neki vettek zseblámpát, abba kellett a strapabíró elem.
Eszembe jutott egy sor Szent Pál Szeretethimnuszából: „A szeretet … nem keresi a maga javát.”
Közeleg a Karácsony. Tanuljunk meg szeretni mi is!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Mi közöm hozzá?
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.
2025.12.11.
Ékszerünk: a magyar nyelv
Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.
2025.11.13.
Amit az őszben szeretni lehet
Ősz lett. Szőlőillatos, levélhullatós, kabátba-sálba burkolózós, nyirkos reggeles, hosszú estés ősz.
2025.10.19. 12
Ide nekem a betegségemet! (2)
Preventív biztosítások lehetséges betegségek esetére, avagy kössünk-e szerződéseket az egészségünk érdekében?
2025.8.11.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2025.7.19.
Ide nekem a betegségemet! (1)
Betoppanok a rendelőbe: üres, csöndes és sötét. Netán elnéztem volna az időpontot? Nem. Reggel hét óra, a dátum stimmel.
2025.7.14.
A lelkemig hatol
A női lélek bonyolult és összetett. Érzékeny és átérző, érzéseket beengedő, azokat intenzíven megélő, máskor elutasító, bezárkózó.
2025.7.4.
Szuper lesz a napunk!
Coco Chanel legjobb gondolata: „Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"
2025.2.25. 23
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.