Szeretet-mozaik
Pillanatképek az ünnep előtt.
Nekem adtad
Rajongtam a lovakért. Tőled örököltem. És ami velük kapcsolatos, gyűjtöttem lelkesen – mert a kisgyermek mindent lelkesen csinál. Sőt, olykor eltettem olyat is, amire alighanem csak az én képzeletbeli paripámnak lehet szüksége. Nekem kincs volt minden, amit adtál.
Pisti elfért a hónom alatt, mégsem engedted, hogy hazavigyem a cirkuszból.
– Majd alszik a fürdőkádban! Vagy velem!
Csak nevettél. Pedig szívesen elhoztad volna te is a pónit legalább, ha az összes állatot nem is.
Aztán varrtál nekem egy kulcstartót – azokat is lelkesen gyűjtöttem. Egy nyereg volt. Pontos mása az igazinak. Tökéletes! A legszebb barna bőr övedből varrtad. Pedig egy kislány öröme nem tartja meg a nadrágot! Nem számított. Te adtál. Mindent.
– Boldog Karácsonyt, Apu!
- .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .
A menhelyért
Munkába igyekeztem. Első nap. Azt sem tudtam, merre kell mennem a megállóból. Kérdezősködés közben akadtam össze egy lánnyal, aki szintén oda tartott.
– Munka?
– Munka.
– Ilyenkor is? Hogyhogy?
– Muszáj, tudod, albérlet, karácsonyi bevásárlás… S te?
– Amolyan hobbi. Anyu kérdezte is, hogy miért, hiszen mindenem megvan. Aztán elvittem a menhelyre. Látta azt a sok kutyát szűkös ketrecekbe zsúfolva. Kifelé menet adott is nekik egy kis pénzt, hogy segítsen.
– És te…?
– Igen, a menhelynek gyűjtök.
Neki valóban mindene megvan.
- .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .-
Fény a sötétben
Egy üzletházban egy fiatal házaspár tartós elemről érdeklődött. Olyant kerestek, ami a nagy hideget, kemény mínuszokat is bírja. Eleinte azt hittem, túrázni készülnek, talán síelni vagy hegyet mászni. De ahogy az eladóval beszélgettek, szépen kikerekedett a történet. Az egyik iskola közelében húzza meg magát egy hajléktalan, akinek nem jutott menedék a szállón.
– A szerencsétlen férfi még azt sem látja, mit eszik éppen! – mondta a férj.
Neki vettek zseblámpát, abba kellett a strapabíró elem.
Eszembe jutott egy sor Szent Pál Szeretethimnuszából: „A szeretet … nem keresi a maga javát.”
Közeleg a Karácsony. Tanuljunk meg szeretni mi is!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.