Szeretet-mozaik


Sábitz Katalin  2009.12.23. 5:32

Pillanatképek az ünnep előtt.

Nekem adtad

Rajongtam a lovakért. Tőled örököltem. És ami velük kapcsolatos, gyűjtöttem lelkesen – mert a kisgyermek mindent lelkesen csinál. Sőt, olykor eltettem olyat is, amire alighanem csak az én képzeletbeli paripámnak lehet szüksége. Nekem kincs volt minden, amit adtál. Pisti elfért a hónom alatt, mégsem engedted, hogy hazavigyem a cirkuszból.
– Majd alszik a fürdőkádban! Vagy velem!
Csak nevettél. Pedig szívesen elhoztad volna te is a pónit legalább, ha az összes állatot nem is.
Aztán varrtál nekem egy kulcstartót – azokat is lelkesen gyűjtöttem. Egy nyereg volt. Pontos mása az igazinak. Tökéletes! A legszebb barna bőr övedből varrtad. Pedig egy kislány öröme nem tartja meg a nadrágot! Nem számított. Te adtál. Mindent.
– Boldog Karácsonyt, Apu!

- .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .

A menhelyért

Munkába igyekeztem. Első nap. Azt sem tudtam, merre kell mennem a megállóból. Kérdezősködés közben akadtam össze egy lánnyal, aki szintén oda tartott.
– Munka?
– Munka.
– Ilyenkor is? Hogyhogy?
– Muszáj, tudod, albérlet, karácsonyi bevásárlás… S te?
– Amolyan hobbi. Anyu kérdezte is, hogy miért, hiszen mindenem megvan. Aztán elvittem a menhelyre. Látta azt a sok kutyát szűkös ketrecekbe zsúfolva. Kifelé menet adott is nekik egy kis pénzt, hogy segítsen.
– És te…?
– Igen, a menhelynek gyűjtök.
Neki valóban mindene megvan.

- .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .-

Fény a sötétben

Egy üzletházban egy fiatal házaspár tartós elemről érdeklődött. Olyant kerestek, ami a nagy hideget, kemény mínuszokat is bírja. Eleinte azt hittem, túrázni készülnek, talán síelni vagy hegyet mászni. De ahogy az eladóval beszélgettek, szépen kikerekedett a történet. Az egyik iskola közelében húzza meg magát egy hajléktalan, akinek nem jutott menedék a szállón.
– A szerencsétlen férfi még azt sem látja, mit eszik éppen! – mondta a férj.
Neki vettek zseblámpát, abba kellett a strapabíró elem.
Eszembe jutott egy sor Szent Pál Szeretethimnuszából: „A szeretet … nem keresi a maga javát.”
Közeleg a Karácsony. Tanuljunk meg szeretni mi is!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2