Szeretet-mozaik
Pillanatképek az ünnep előtt.
Nekem adtad
Rajongtam a lovakért. Tőled örököltem. És ami velük kapcsolatos, gyűjtöttem lelkesen – mert a kisgyermek mindent lelkesen csinál. Sőt, olykor eltettem olyat is, amire alighanem csak az én képzeletbeli paripámnak lehet szüksége. Nekem kincs volt minden, amit adtál.
Pisti elfért a hónom alatt, mégsem engedted, hogy hazavigyem a cirkuszból.
– Majd alszik a fürdőkádban! Vagy velem!
Csak nevettél. Pedig szívesen elhoztad volna te is a pónit legalább, ha az összes állatot nem is.
Aztán varrtál nekem egy kulcstartót – azokat is lelkesen gyűjtöttem. Egy nyereg volt. Pontos mása az igazinak. Tökéletes! A legszebb barna bőr övedből varrtad. Pedig egy kislány öröme nem tartja meg a nadrágot! Nem számított. Te adtál. Mindent.
– Boldog Karácsonyt, Apu!
- .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .
A menhelyért
Munkába igyekeztem. Első nap. Azt sem tudtam, merre kell mennem a megállóból. Kérdezősködés közben akadtam össze egy lánnyal, aki szintén oda tartott.
– Munka?
– Munka.
– Ilyenkor is? Hogyhogy?
– Muszáj, tudod, albérlet, karácsonyi bevásárlás… S te?
– Amolyan hobbi. Anyu kérdezte is, hogy miért, hiszen mindenem megvan. Aztán elvittem a menhelyre. Látta azt a sok kutyát szűkös ketrecekbe zsúfolva. Kifelé menet adott is nekik egy kis pénzt, hogy segítsen.
– És te…?
– Igen, a menhelynek gyűjtök.
Neki valóban mindene megvan.
- .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .- .- .- .- - .- .-
Fény a sötétben
Egy üzletházban egy fiatal házaspár tartós elemről érdeklődött. Olyant kerestek, ami a nagy hideget, kemény mínuszokat is bírja. Eleinte azt hittem, túrázni készülnek, talán síelni vagy hegyet mászni. De ahogy az eladóval beszélgettek, szépen kikerekedett a történet. Az egyik iskola közelében húzza meg magát egy hajléktalan, akinek nem jutott menedék a szállón.
– A szerencsétlen férfi még azt sem látja, mit eszik éppen! – mondta a férj.
Neki vettek zseblámpát, abba kellett a strapabíró elem.
Eszembe jutott egy sor Szent Pál Szeretethimnuszából: „A szeretet … nem keresi a maga javát.”
Közeleg a Karácsony. Tanuljunk meg szeretni mi is!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Pótcselekvéseink
Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.
2017.9.18. 15
A kapcsolat kerékkötői
A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...
2017.6.14. 11
Fogadom, hogy nem fogadok
Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.
2017.1.11. 1
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2017.1.6. 2
Fényárban úszó vásárok
Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.
2016.12.22. 9
Hömpölygő tömeg
Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...
2016.12.17. 5
Felhőangyal
Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.
2016.11.7. 5
Ki szemetelt?
Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.
2016.10.14. 2
Határtalan vendégszeretet
Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.
2016.8.2. 4