Szeretni és szeretve lenni


Haizok Melinda  2014.7.29. 2:50

Az ember alapvető szükséglete, hogy érezze családja, barátai, társa szeretetét és ezt ugyanúgy viszonozhassa.

Amikor csak kifelé működik ez az adakozás, természetesen alábbhagy az illető lelkesedése, mondhatni egyfajta magányosságba fordul át, hisz vissza már nem kap semmit, gyakran csalódik. Az ilyen emberek hamar kiüresednek, a szeretet hiánya csaknem képtelenné teszi a létezésüket, s előbb vagy utóbb felmerül bennük a kérdés: miért is vagyok én a világon, mi az, amiért létezem?

Fontos, hogy belső önértékelésünket még akkor se veszítsük el, ha már úgy tűnik, minden cérna szakad, s nincs pozitív visszajelzése annak, ahogy élünk és cselekszünk.
Mert biztosan van!

Nézzünk szét jobban magunk körül, s adjunk hálát minden egyes boldog pillanatért! Ha kedvez az egészségünk, köszönjük meg, hisz rengeteg társunk szenved különféle betegségektől. Ha épp nem vagyunk a legjobb formánkban, próbáljunk minden nap egy kicsit közelebb kerülni ahhoz, hogy az állapotunk javuljon. Ápoljuk minden nap baráti és családi kapcsolatainkat, melyeket a legszorosabbnak és a legértékesebbnek tartunk. Keressük fel a rég nem látott rokonokat, ismerősöket – máris elindultunk egy pozitív úton, ami majd feltölti kiüresedett lelkünk zugait.

Adjunk hálát minden apró és még apróbb dolognak, történésnek az életünkben! Azért, mert érezzük a tüdőnkben szétáramló levegőt. Két kezünknek, hogy érintheti a másik arcát, hogy képes a simításra, érzelemnyilvánításra.
Becsüljünk meg és gondoljunk át mindent! Vajon tényleg nincs semmi sem, aminek örülhetnék?
Bizonyára mindenki talál majd valamit, amire idáig nem is gondolt, nem tartotta elsődlegesnek. Ha mégsem lenne így, akkor a folyamatot el kell indítani. Nem várhatunk a sült galambra! Saját boldogságunkért igenis felelősek vagyunk.

Tegyünk még ma: készítsünk listát azokról a nagyszerű dolgokról, melyek a mindennapokat teszik szebbé, s tegyük azt is hozzá, mi tehetné ezt még ragyogóbbá. Ne feledjük, minden vihar után kisüt a nap, még ha ezt az esőzés kellős közepén nem is hisszük el.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1