Szeretni és szeretve lenni
Az ember alapvető szükséglete, hogy érezze családja, barátai, társa szeretetét és ezt ugyanúgy viszonozhassa.
Amikor csak kifelé működik ez az adakozás, természetesen alábbhagy az illető lelkesedése, mondhatni egyfajta magányosságba fordul át, hisz vissza már nem kap semmit, gyakran csalódik. Az ilyen emberek hamar kiüresednek, a szeretet hiánya csaknem képtelenné teszi a létezésüket, s előbb vagy utóbb felmerül bennük a kérdés: miért is vagyok én a világon, mi az, amiért létezem?
Fontos, hogy belső önértékelésünket még akkor se veszítsük el, ha már úgy tűnik, minden cérna szakad, s nincs pozitív visszajelzése annak, ahogy élünk és cselekszünk.
Mert biztosan van!
Nézzünk szét jobban magunk körül, s adjunk hálát minden egyes boldog pillanatért! Ha kedvez az egészségünk, köszönjük meg, hisz rengeteg társunk szenved különféle betegségektől. Ha épp nem vagyunk a legjobb formánkban, próbáljunk minden nap egy kicsit közelebb kerülni ahhoz, hogy az állapotunk javuljon. Ápoljuk minden nap baráti és családi kapcsolatainkat, melyeket a legszorosabbnak és a legértékesebbnek tartunk. Keressük fel a rég nem látott rokonokat, ismerősöket – máris elindultunk egy pozitív úton, ami majd feltölti kiüresedett lelkünk zugait.
Adjunk hálát minden apró és még apróbb dolognak, történésnek az életünkben! Azért, mert érezzük a tüdőnkben szétáramló levegőt. Két kezünknek, hogy érintheti a másik arcát, hogy képes a simításra, érzelemnyilvánításra.
Becsüljünk meg és gondoljunk át mindent! Vajon tényleg nincs semmi sem, aminek örülhetnék?
Bizonyára mindenki talál majd valamit, amire idáig nem is gondolt, nem tartotta elsődlegesnek. Ha mégsem lenne így, akkor a folyamatot el kell indítani. Nem várhatunk a sült galambra! Saját boldogságunkért igenis felelősek vagyunk.
Tegyünk még ma: készítsünk listát azokról a nagyszerű dolgokról, melyek a mindennapokat teszik szebbé, s tegyük azt is hozzá, mi tehetné ezt még ragyogóbbá. Ne feledjük, minden vihar után kisüt a nap, még ha ezt az esőzés kellős közepén nem is hisszük el.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.