Szivárvány
Újra meg újra megválaszolatlan a kérdés: hogyan neveljük a gyerekeinket?
Milyen nagyszerű dolog ha az elismert, szaktekintély (konkrétan gyerekpszichológus) előadásán teltházas a hatalmas előadóterem! Nők, lányok, asszonyok a nézőtéren, feszült, kíváncsi tekintettel. Elvétve egy-egy férfiarc is felbukkan a tömegben, s csak optimistán remélhetjük, hogy nem a feleség vezényszavára jött művelődni.
Milyen nagyszerű dolog is ez – gondolhatjuk egészen addig, amíg fel nem merül a nagy kérdés. A „miért is?”kérdése. Talán ennyire tanácstalanok vagyunk, segítségre szorulunk, nem tudjuk mihez kezdjünk, mi, szülők a gyerekeinkkel, tanárok, nevelők a diákokkal? Nem tragédia az, ha teltházas az előadás, és holnap és holnapután is az? Talán nem kellene olyannyira tapsikolni, amikor a könyvesboltok polcain tucatjával hever a téma, és újra meg újra megválaszolatlan a kérdés: hogyan neveljük a gyerekeinket?
Micsoda megoldatlan rejtély egy gyerek!
Talán nem vagyok egyedül azzal a felvetéssel, hogy ezen a területen bajok vannak, és hogy igencsak homályos a közeli jövőkép.
Vitaindítónak:
Egyre elterjedtebbek a különböző alternatív oktatási formák, irányzatok, megoldásokat kínálva tanácstalanságunkra, valamiféle változtatásra sürgetve. Érezhetően ez utóbbira nagy szükség van.
Mert a világ együtt hülyül. És ez a gyerekkorban kezdődik. Hagyjuk a személyeskedést, beszéljünk általánosságban!
A pici ember megszületik a Föld nevű bolygóra. Beleszületik az adott civilizációba, társadalmi berendezkedésbe. Ezen belül egy kisebb, szűkebb közösségbe, amit családnak hívunk. Még szűkebben: az anyaöl biztonságába. Szerencsés esetben itt sokáig biztonságra, nyugalomra talál néhány hónapig – évig? Aztán innen kikerülve rábízzuk az intézményekre, az intézményesített oktatási rendszerekre, és útnak indítjuk: -- Jó szórakozást az életben, édes gyermekem!
Kire bízzuk a gyerekeink nevelését, vagy mire? Miért szükséges ez egyáltalán?
Adott a család, amely a gyereket fogadja. Milyen az anyuka? Mennyire felkészült vagy felkészületlen a gyereke fogadására? Hát az apuka? Felelős családfenntartó? Vagy már idő előtt kiírta magát a családi forgatókönyvből? Ott van-e a nagyszülő, dada, közeli családtag segítsége?
Bárhogy is van, egy biztos: sietős a világ. A gyereknek is sietnie kell. Le az anyamellről, mert lemaradsz, kisfiam! Le a cumiról, lemaradsz! Ki a pelusból, mert lemaradsz, hisz Lacika már két napja szobatiszta. Óvodaérettségi teszt, le ne maradjunk! Iskolaárettségi teszt, százalékfelmérő teszt! Siess az „r” betűvel, mert, lemaradsz... Lemaradsz.
Karlengető szakkör, fuvola, úszás, matek, foci, vagy inkább más sport? Nyelv- és drámaszakkör az egész napos iskola után? Figyelj! Kapcsolódj be, fuss a többiekkel, mert lemaradsz! Nehogy észrevedd a füttyögő madarakat, fiam! Ne menj ki az esőre, megázol! Nem beszélgetünk idegenekkel, nem mászunk a fára, nem bámuljuk a szivárványt! Gyere, elkésünk, nem érünk rá!
Az érettségire már szakadtan és unottan érkezik a gyerek. Nem maradt le semmiről. Kitűnő tanuló. Csak egyetlen nagy baja van. Fél. És fáj a gyomra. Fáradt, kialvatlan szemei alá mély árkokat vásott a több napi álmatlan éjszaka. Szorong. Meglazult a kapcsolata a világ egészével: hiányosak a kapcsolatai az emberekkel, az állatokkal, növényekkel, ásványokkal, és az emberi kultúra által létrehozott alkotásokkal.
De lehet sietve kapcsolatban lenni a világgal? Apropó kapcsolat! Tablet, iPhone, notebook. Komoly adathordozók, csúcstechnológia – a legjobb társaság. Nem hiányozhat! A kapcsolattartás, amerikai, angol, hongkongi ismeretlen „barátokkal”. Művileg fenntartott, fantáziavilágba emigráló civilizációs technikai eszközök szenzációi.
A gyerek egyedül van. Nem veszi észre a füttyögő madarakat. Dehogy érdekli a földet üdítő májusi eső és a szivárvány! Mikor vette észre utoljára? Siettették, és ő szófogadóan lépést tartott. Miről maradt le? Hosszú utak szaladnak a lábai elé. És tévutak. És sietése céltalan kóborlásba lassul.
Amikor majd észreveszi a füttyögő madarakat, az esőcseppeket, a szivárvány sok színét, gyereke szemén keresztül, tudni fogja, mit veszített. Fiam, lassabban! Álljunk meg, add a kezed és csodáljuk együtt! Az élet szép.
...Az élet szép...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6