Szivárvány


Nagy Csivre Katalin  2015.2.13. 1:47

Újra meg újra megválaszolatlan a kérdés: hogyan neveljük a gyerekeinket?

Milyen nagyszerű dolog ha az elismert, szaktekintély (konkrétan gyerekpszichológus) előadásán teltházas a hatalmas előadóterem! Nők, lányok, asszonyok a nézőtéren, feszült, kíváncsi tekintettel. Elvétve egy-egy férfiarc is felbukkan a tömegben, s csak optimistán remélhetjük, hogy nem a feleség vezényszavára jött művelődni.

Milyen nagyszerű dolog is ez – gondolhatjuk egészen addig, amíg fel nem merül a nagy kérdés. A „miért is?”kérdése. Talán ennyire tanácstalanok vagyunk, segítségre szorulunk, nem tudjuk mihez kezdjünk, mi, szülők a gyerekeinkkel, tanárok, nevelők a diákokkal? Nem tragédia az, ha teltházas az előadás, és holnap és holnapután is az? Talán nem kellene olyannyira tapsikolni, amikor a könyvesboltok polcain tucatjával hever a téma, és újra meg újra megválaszolatlan a kérdés: hogyan neveljük a gyerekeinket?
Micsoda megoldatlan rejtély egy gyerek!
Talán nem vagyok egyedül azzal a felvetéssel, hogy ezen a területen bajok vannak, és hogy igencsak homályos a közeli jövőkép.


Vitaindítónak:

Egyre elterjedtebbek a különböző alternatív oktatási formák, irányzatok, megoldásokat kínálva tanácstalanságunkra, valamiféle változtatásra sürgetve. Érezhetően ez utóbbira nagy szükség van.
Mert a világ együtt hülyül. És ez a gyerekkorban kezdődik. Hagyjuk a személyeskedést, beszéljünk általánosságban!
A pici ember megszületik a Föld nevű bolygóra. Beleszületik az adott civilizációba, társadalmi berendezkedésbe. Ezen belül egy kisebb, szűkebb közösségbe, amit családnak hívunk. Még szűkebben: az anyaöl biztonságába. Szerencsés esetben itt sokáig biztonságra, nyugalomra talál néhány hónapig – évig? Aztán innen kikerülve rábízzuk az intézményekre, az intézményesített oktatási rendszerekre, és útnak indítjuk: -- Jó szórakozást az életben, édes gyermekem!
Kire bízzuk a gyerekeink nevelését, vagy mire? Miért szükséges ez egyáltalán?

Adott a család, amely a gyereket fogadja. Milyen az anyuka? Mennyire felkészült vagy felkészületlen a gyereke fogadására? Hát az apuka? Felelős családfenntartó? Vagy már idő előtt kiírta magát a családi forgatókönyvből? Ott van-e a nagyszülő, dada, közeli családtag segítsége?


Bárhogy is van, egy biztos: sietős a világ. A gyereknek is sietnie kell. Le az anyamellről, mert lemaradsz, kisfiam! Le a cumiról, lemaradsz! Ki a pelusból, mert lemaradsz, hisz Lacika már két napja szobatiszta. Óvodaérettségi teszt, le ne maradjunk! Iskolaárettségi teszt, százalékfelmérő teszt! Siess az „r” betűvel, mert, lemaradsz... Lemaradsz.
Karlengető szakkör, fuvola, úszás, matek, foci, vagy inkább más sport? Nyelv- és drámaszakkör az egész napos iskola után? Figyelj! Kapcsolódj be, fuss a többiekkel, mert lemaradsz! Nehogy észrevedd a füttyögő madarakat, fiam! Ne menj ki az esőre, megázol! Nem beszélgetünk idegenekkel, nem mászunk a fára, nem bámuljuk a szivárványt! Gyere, elkésünk, nem érünk rá!

Az érettségire már szakadtan és unottan érkezik a gyerek. Nem maradt le semmiről. Kitűnő tanuló. Csak egyetlen nagy baja van. Fél. És fáj a gyomra. Fáradt, kialvatlan szemei alá mély árkokat vásott a több napi álmatlan éjszaka. Szorong. Meglazult a kapcsolata a világ egészével: hiányosak a kapcsolatai az emberekkel, az állatokkal, növényekkel, ásványokkal, és az emberi kultúra által létrehozott alkotásokkal.

De lehet sietve kapcsolatban lenni a világgal? Apropó kapcsolat! Tablet, iPhone, notebook. Komoly adathordozók, csúcstechnológia – a legjobb társaság. Nem hiányozhat! A kapcsolattartás, amerikai, angol, hongkongi ismeretlen „barátokkal”. Művileg fenntartott, fantáziavilágba emigráló civilizációs technikai eszközök szenzációi.

A gyerek egyedül van. Nem veszi észre a füttyögő madarakat. Dehogy érdekli a földet üdítő májusi eső és a szivárvány! Mikor vette észre utoljára? Siettették, és ő szófogadóan lépést tartott. Miről maradt le? Hosszú utak szaladnak a lábai elé. És tévutak. És sietése céltalan kóborlásba lassul.

Amikor majd észreveszi a füttyögő madarakat, az esőcseppeket, a szivárvány sok színét, gyereke szemén keresztül, tudni fogja, mit veszített. Fiam, lassabban! Álljunk meg, add a kezed és csodáljuk együtt! Az élet szép.

...Az élet szép...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2


Soha ne adjuk fel!

Nagy Erika

Él valahol egy kisrác, aki pár nappal a születése után agyhártyagyulladást kapott. Felépült, de a végtagjait elvesztette.

2016.6.19.    10