Szőke
Egy földrajztanár véleménye, avagy miért vagyok nőpárti...
Tetszik, nem tetszik: kifejezetten nőpárti vagyok. Első ízben talán a lánytestvérnek köszönhetem mindezt, de nagy hatást gyakorolt rám líceumbeli földrajztanárom is.
Nevezzük csak M.Z.-nek. Szerencsére mindössze heti egy órában boldogítottuk egymást, de akkoriban még az is soknak tűnt.
Minden elismerésem az övé, hiszen kétségtelen, hogy tudása határtalan, de nem munka félpercenként hangoztatni szubjektív 
véleményét, miszerint a nők, és természetesen főképp a szőkék, napjainkban is alsóbbrendűek, butábbak, kiszolgáltatottabbak, mint a férfiak.
Talán azzal a tulajdonsággal láttam napvilágot ezelőtt huszonkét éve, hogy ha igazságtalanságot vélek felfedezni, akkor próbáljam meg orvosolni, így kilencedikes koromban is kiálltam M.Z. ellen – és a nők mellett. Jókat nevettem szőkenős viccein, de határozottan megfogalmaztam saját kis álláspontomat. Sokat mérgelődtem, olykor-olykor hisztiztem is, de kifejtettem véleményem, mely sajnos sok esetben süket fülekre talált. Sikerült kiküldetnem magamat az óráról, de egy adott pillanatban, amikor a nadrágom kék rövidke farmerszoknyával kombináltam, M.Z. a tanári lépcsőn szaladt utánam, hogy meggyőződjön afelől, bizony érdekes módon nyilvánul meg lázadó tinédzseri mivoltom. Valamiért kíváncsi volt...
Előfordulhat, hogy tanárom, éppen azért ismételgette oly gyakran magabiztosnak tűnő nézeteit, közhelyeken alapuló beköpéseit, mert többek között jómagam is komolyan vettem, mondhatni szívügyemnek tekintettem. Míg fiú osztálytársaim jókat hahotáztak, addig nekem mindaz folyamatos sértegetésnek, megalázásnak tűnt.
Két évig próbáltam meggyőzni M.Z.-t, hogy bár félévente egyszer nekem is adjon igazat, sajnos sikertelenül. Vitáink akkor értek véget, amikor kiderítettem, hogy felesége szőke... Tiszta vizet öntöttem a pohárba, és levontam a végkövetkeztetést: M.Z. a szíve mélyén imádja és tiszteli a nőket! Főleg a szőkéket...