Szombat éjjel
Ekkor történt, hogy a benzinkút parkolójában megláttam: őt...!
Eszméletlenségig fáradva a hosszú utazástól megálltam egy benzinkút parkolójában. A volán mögött pihentem, vagyis csak próbáltam: félig szenderegve üldögéltem.
És akkor megláttam őt!
Érkezése egy pillanat alatt teljes frissességre ébresztett. Sportautója gumijait csikorgatva robbant be, csaknem levitte az autóm visszapillantó tükrét – fél milliméter mentette meg a leszakadásról. Olyan helyen állt meg, ahol minden ideérkező láthatta, mert mindenkinek manőverezve kellett kitérnie.
Aztán kipattant a csillogó fekete autójából. Volt vagy egyhatvan magas..., húszas évei vége felé. Divatos ruhában, mindkét kezén ormótlan karóraszerűség. A bal kezén lévő, gondolom, a pontos időt mutatta – természetesen a különböző időzónákkal. A jobb kezén barométer lehetett: levegőhőmérséklet, nyomás, időjárás-előrejelzés... Nyakában rablánc vastagságú arany ékszer. Csoda, hogy e súlyok viselése mellett olyan fürgén tudott mozogni.
Felnyitotta a motorháztetőt. Kicsit gyönyörködött a látványban, majd a benzinpumpához szaladt. Letekert jó három méter törlőpapírt, majd rohanó léptekkel a csomagtartóhoz sietett, elővett három különböző flakont, és az autó tetejére tette. Az egyikkel a szélvédőt mosta, a másikkal az ablakokat, a harmadikkal a halott szúnyogokat és egyéb bogártetemeket törölgette le az autó pléhborításáról. Amikor a papír „elfogyott”, új és újabb darabokat szakított le a nyilvános tekercsről. Ideszaladt, odaszaladt, szaporán szedte a lábát, mint aki siet valahova. Az első flakonból spriccelt, aztán a másodikból, végül a harmadikból – a megfelelő sorrendben. Közel hajolt a motorházhoz: észrevett valami nem oda valót, amit kipiszkált. Aztán súrolt, glancolt. Minden apró részt, minden apró felületet. Közben persze divatos zenétől(?) dübörögtek a hangfalak.
Eltelt fél óra. Teljesen felfrissültem, folytathattam volna az utat. De már úrrá lett rajtam a kíváncsiság: hogyan fog a „sztori” végződni?
Sehogy. Újabb fél óra szaladgálás, spriccelés, törölgetés következett. A fiatal pasi ide-oda rohangált: az autója eleje és hátulja, meg a benzinpumpa nyilvános papírtekercse között. Mintha a világ legfontosabb dolgát tette volna, úgy polírozta fekete sportautóját... Én már egy piszkos foltot nem láttam rajta, de ő még mindig tisztítgatta, simogatta.
Csalódottan gyújtottam be a motort, és tettem be a sebességet. Azt hittem, kiderül végül, hogy így éjjel, kevéssel éjfél után, a fiú siet vissza a diszkóba, talán valamilyen buliba, esetleg megérkezik álmai nője, vagy éppen hozzá készül. De nem. Ő az autójával akarta tölteni a szombat éjszakát, édeskettesben. Lassan gurultam ki a parkolóból, hogy lássam, végül ő is begyújtja a motort, és útra kel. Ám ő újabb darab papírt szakított le a tekercsről, spriccelt és törölt.
Már csak egy kérdés motoszkált bennem, mikor elhagytam a pihenőhelyként kiszemelt benzinkutat. Vajon tényleg ez a sportautó a fiatal, egyhatvan magas pasi életének egyetlen értelme, vagy valami egyéb defektusról lehet szó...?
Aztán nem törtem tovább a fejem, hiszen: mindenki valamilyen. Van, aki normális, van, aki nem. És akad olyan is, aki ez is, az is. Egy valamit azonban nem irigylek: azt a lányt, aki esetleg ebbe a fiúba lesz szerelmes.
Bár meglehet, ez a pasi már megtalálta élete igazi párját...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.11.2.