Szombat éjjel


Póda Erzsébet  2009.7.22. 8:19

Ekkor történt, hogy a benzinkút parkolójában megláttam: őt...!

Eszméletlenségig fáradva a hosszú utazástól megálltam egy benzinkút parkolójában. A volán mögött pihentem, vagyis csak próbáltam: félig szenderegve üldögéltem.

És akkor megláttam őt!

Érkezése egy pillanat alatt teljes frissességre ébresztett. Sportautója gumijait csikorgatva robbant be, csaknem levitte az autóm visszapillantó tükrét – fél milliméter mentette meg a leszakadásról. Olyan helyen állt meg, ahol minden ideérkező láthatta, mert mindenkinek manőverezve kellett kitérnie. Aztán kipattant a csillogó fekete autójából. Volt vagy egyhatvan magas..., húszas évei vége felé. Divatos ruhában, mindkét kezén ormótlan karóraszerűség. A bal kezén lévő, gondolom, a pontos időt mutatta – természetesen a különböző időzónákkal. A jobb kezén barométer lehetett: levegőhőmérséklet, nyomás, időjárás-előrejelzés... Nyakában rablánc vastagságú arany ékszer. Csoda, hogy e súlyok viselése mellett olyan fürgén tudott mozogni.

Felnyitotta a motorháztetőt. Kicsit gyönyörködött a látványban, majd a benzinpumpához szaladt. Letekert jó három méter törlőpapírt, majd rohanó léptekkel a csomagtartóhoz sietett, elővett három különböző flakont, és az autó tetejére tette. Az egyikkel a szélvédőt mosta, a másikkal az ablakokat, a harmadikkal a halott szúnyogokat és egyéb bogártetemeket törölgette le az autó pléhborításáról. Amikor a papír „elfogyott”, új és újabb darabokat szakított le a nyilvános tekercsről. Ideszaladt, odaszaladt, szaporán szedte a lábát, mint aki siet valahova. Az első flakonból spriccelt, aztán a másodikból, végül a harmadikból – a megfelelő sorrendben. Közel hajolt a motorházhoz: észrevett valami nem oda valót, amit kipiszkált. Aztán súrolt, glancolt. Minden apró részt, minden apró felületet. Közben persze divatos zenétől(?) dübörögtek a hangfalak.

Eltelt fél óra. Teljesen felfrissültem, folytathattam volna az utat. De már úrrá lett rajtam a kíváncsiság: hogyan fog a „sztori” végződni?

Sehogy. Újabb fél óra szaladgálás, spriccelés, törölgetés következett. A fiatal pasi ide-oda rohangált: az autója eleje és hátulja, meg a benzinpumpa nyilvános papírtekercse között. Mintha a világ legfontosabb dolgát tette volna, úgy polírozta fekete sportautóját... Én már egy piszkos foltot nem láttam rajta, de ő még mindig tisztítgatta, simogatta.

Csalódottan gyújtottam be a motort, és tettem be a sebességet. Azt hittem, kiderül végül, hogy így éjjel, kevéssel éjfél után, a fiú siet vissza a diszkóba, talán valamilyen buliba, esetleg megérkezik álmai nője, vagy éppen hozzá készül. De nem. Ő az autójával akarta tölteni a szombat éjszakát, édeskettesben. Lassan gurultam ki a parkolóból, hogy lássam, végül ő is begyújtja a motort, és útra kel. Ám ő újabb darab papírt szakított le a tekercsről, spriccelt és törölt.

Már csak egy kérdés motoszkált bennem, mikor elhagytam a pihenőhelyként kiszemelt benzinkutat. Vajon tényleg ez a sportautó a fiatal, egyhatvan magas pasi életének egyetlen értelme, vagy valami egyéb defektusról lehet szó...?

Aztán nem törtem tovább a fejem, hiszen: mindenki valamilyen. Van, aki normális, van, aki nem. És akad olyan is, aki ez is, az is. Egy valamit azonban nem irigylek: azt a lányt, aki esetleg ebbe a fiúba lesz szerelmes.

Bár meglehet, ez a pasi már megtalálta élete igazi párját...



Hozzászólások

kérdés, 22. 07. 2009 14:49:38
És R.H.Raven írása? Azért azt is lehetne olvasni? :-) A pasiknak az autó fontos!
P.E., 22. 07. 2009 15:36:59
Kérdésnek a válasz: az autó nekem is fontos, mégpedig nagyon-nagyon! Naponta járok vele, elviszem "kötelező ellenőrzésre", filter- és olajcserére, lemosom, kitakarítom, de nem nyalogatom egy vagy több órán át, hisz ha elindulok vele, öt méter múlva máris ráragad ezer porszem vagy pár szerencsétlen rovar. Az autó egy használati cikk, nem pedig egy élőlény, akivel minimum úgy kell foglalkozni, mint egy kutyával... Persze lehetnek olyan magányos emberek, akiknek az autó a kutyust helyettesíti.:) Csak megírtam, amit láttam. Hogy is függ ez össze R.H.R.-vel?:)))
@


A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.