Szombat éjjel


Póda Erzsébet  2009.7.22. 8:19

Ekkor történt, hogy a benzinkút parkolójában megláttam: őt...!

Eszméletlenségig fáradva a hosszú utazástól megálltam egy benzinkút parkolójában. A volán mögött pihentem, vagyis csak próbáltam: félig szenderegve üldögéltem.

És akkor megláttam őt!

Érkezése egy pillanat alatt teljes frissességre ébresztett. Sportautója gumijait csikorgatva robbant be, csaknem levitte az autóm visszapillantó tükrét – fél milliméter mentette meg a leszakadásról. Olyan helyen állt meg, ahol minden ideérkező láthatta, mert mindenkinek manőverezve kellett kitérnie. Aztán kipattant a csillogó fekete autójából. Volt vagy egyhatvan magas..., húszas évei vége felé. Divatos ruhában, mindkét kezén ormótlan karóraszerűség. A bal kezén lévő, gondolom, a pontos időt mutatta – természetesen a különböző időzónákkal. A jobb kezén barométer lehetett: levegőhőmérséklet, nyomás, időjárás-előrejelzés... Nyakában rablánc vastagságú arany ékszer. Csoda, hogy e súlyok viselése mellett olyan fürgén tudott mozogni.

Felnyitotta a motorháztetőt. Kicsit gyönyörködött a látványban, majd a benzinpumpához szaladt. Letekert jó három méter törlőpapírt, majd rohanó léptekkel a csomagtartóhoz sietett, elővett három különböző flakont, és az autó tetejére tette. Az egyikkel a szélvédőt mosta, a másikkal az ablakokat, a harmadikkal a halott szúnyogokat és egyéb bogártetemeket törölgette le az autó pléhborításáról. Amikor a papír „elfogyott”, új és újabb darabokat szakított le a nyilvános tekercsről. Ideszaladt, odaszaladt, szaporán szedte a lábát, mint aki siet valahova. Az első flakonból spriccelt, aztán a másodikból, végül a harmadikból – a megfelelő sorrendben. Közel hajolt a motorházhoz: észrevett valami nem oda valót, amit kipiszkált. Aztán súrolt, glancolt. Minden apró részt, minden apró felületet. Közben persze divatos zenétől(?) dübörögtek a hangfalak.

Eltelt fél óra. Teljesen felfrissültem, folytathattam volna az utat. De már úrrá lett rajtam a kíváncsiság: hogyan fog a „sztori” végződni?

Sehogy. Újabb fél óra szaladgálás, spriccelés, törölgetés következett. A fiatal pasi ide-oda rohangált: az autója eleje és hátulja, meg a benzinpumpa nyilvános papírtekercse között. Mintha a világ legfontosabb dolgát tette volna, úgy polírozta fekete sportautóját... Én már egy piszkos foltot nem láttam rajta, de ő még mindig tisztítgatta, simogatta.

Csalódottan gyújtottam be a motort, és tettem be a sebességet. Azt hittem, kiderül végül, hogy így éjjel, kevéssel éjfél után, a fiú siet vissza a diszkóba, talán valamilyen buliba, esetleg megérkezik álmai nője, vagy éppen hozzá készül. De nem. Ő az autójával akarta tölteni a szombat éjszakát, édeskettesben. Lassan gurultam ki a parkolóból, hogy lássam, végül ő is begyújtja a motort, és útra kel. Ám ő újabb darab papírt szakított le a tekercsről, spriccelt és törölt.

Már csak egy kérdés motoszkált bennem, mikor elhagytam a pihenőhelyként kiszemelt benzinkutat. Vajon tényleg ez a sportautó a fiatal, egyhatvan magas pasi életének egyetlen értelme, vagy valami egyéb defektusról lehet szó...?

Aztán nem törtem tovább a fejem, hiszen: mindenki valamilyen. Van, aki normális, van, aki nem. És akad olyan is, aki ez is, az is. Egy valamit azonban nem irigylek: azt a lányt, aki esetleg ebbe a fiúba lesz szerelmes.

Bár meglehet, ez a pasi már megtalálta élete igazi párját...



Hozzászólások

kérdés, 22. 07. 2009 14:49:38
És R.H.Raven írása? Azért azt is lehetne olvasni? :-) A pasiknak az autó fontos!
P.E., 22. 07. 2009 15:36:59
Kérdésnek a válasz: az autó nekem is fontos, mégpedig nagyon-nagyon! Naponta járok vele, elviszem "kötelező ellenőrzésre", filter- és olajcserére, lemosom, kitakarítom, de nem nyalogatom egy vagy több órán át, hisz ha elindulok vele, öt méter múlva máris ráragad ezer porszem vagy pár szerencsétlen rovar. Az autó egy használati cikk, nem pedig egy élőlény, akivel minimum úgy kell foglalkozni, mint egy kutyával... Persze lehetnek olyan magányos emberek, akiknek az autó a kutyust helyettesíti.:) Csak megírtam, amit láttam. Hogy is függ ez össze R.H.R.-vel?:)))
@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.