Távkapcsolatban


Rajczi Viktória  2014.2.5. 3:24

Sokak életében előfordul, hogy egymástól távol kell élniük.

Számtalan oka lehet ennek: máshol élnek, elszólítja őket a munka vagy a tanulás. Két változatát különböztetném meg. Létezik olyan kapcsolat, ahol a kezdetektől nagy távolságra van egymástól a pár. A másik változat: amikor ez csak később következik be.

Tévesen feltételezik, hogy a távolság a kapcsolatok gyilkosa – az emberek azok! Ha megvan a kölcsönös bizalom, akkor a féltékenység is elkerülhet minket. A távkapcsolatnak teljesen mások a szabályai, mint a hétköznapi kapcsolatoknak. Számtalan hibát követhetünk el mégis. Mivel nincs napi szintű személyes kapcsolatunk, ezért nagyon fontos, hogy őszinték legyünk minden téren. Nem kifizetődő, ha úgy teszünk, mintha minden rendben lenne (miközben nincs). A későbbiekben ez visszaüthet. Tévedésben él, aki úgy véli, csak neki nehéz elviselni a másik fél hiányát. Senki sem tartana fenn egy távkapcsolatot, ha nem fűznék gyengéd szálak a partneréhez. Hiszen miért küzdenének és szenvednének annyit, ha találhatnának hozzájuk közelebb élő társat is. „Én egy kapcsolatot sem tartanék fenn érzelmek nélkül, nemhogy egy távkapcsolatot” - kommentálta a barátom ezt az elméletet.

Mindenki számára fontos a személyes találkozás varázsa. Azonban előfordul, hogy az elvárások túl nagyokká növik ki magukat az idő elteltével, ilyenkor csalódhatunk. Célszerű előre kikötni a kapcsolat szabályait, hogy semmiféle fennakadás és konfliktus ne legyen.

Teljesen más érzéseket vált ki az emberekből az a szituáció, mikor hosszú idő után alakul úgy az élet, hogy a két félt elválasztja a távolság. Ez jobban felboríthat egy kapcsolatot, mint az, ha már eleve így kezdtünk bele. A megszokott mindennapok megváltoznak: ha valamire szükségünk van, nem lesz ott az a személy, aki eddig mindig segített. Alkalmazkodni kell a „kapcsolatban vagyok, de mégsem” szituációhoz. Úgy élni, mint aki szingli, azonban mégis van egy párunk, aki messze jár. Ezeket felfoghatjuk, egyfajta próbának. Kiáll-e a kapcsolat ilyen megpróbáltatást, vagy jobb mindkét félnek, ha elengedik egymást?


Több szituáció is adódhat. Amíg valaki fiatal, meg kell ragadnia minden adódó alkalmat, hogy a legjobbat hozhassa ki magából (külföldi továbbtanulás, gyakornoki munka, munka). Azonban amikor már a házasságot is tervezzük, akkor teljesen átértékelődik minden. Figyelembe kell venni, hogy mi a jó a család számára. Míg első esetben könnyű a döntés, mert senki nem dönt a helyettünk a céljaink elérésében, addig a második szituációban komoly problémák keletkezhetnek.

Mivel ma már mindennapi az internet használata, így jelentősen megkönnyíti a napi kapcsolattartást. Míg a lovas kocsik korszakban akár heteket is kellett várni egy-egy szerelmes levélre, addigra ma már pár kattintás alatt akár láthatjuk és hallhatjuk is szerelmünket. Azonban ez sem helyettesíti a személyes érintkezést. Fontos, hogy a szokottnál többször fejezzük ki érzéseinket a másik felé, így biztosítva ő és saját magunkat is.

Néha a távkapcsolat akár ki is hűlhet. Amikor a távolság már a megváltás érzését okozza, amikor valaki más már többet jelent. Amikor már nem is érdekel az, aki több kilométer messze van. Ez esetben minkét fél számára az elválás jelentheti a megoldást. Vannak, akik azért mennek el, hogy meneküljenek a kapcsolatból. Ahelyett, hogy megbeszélnék a problémákat, vagy kimondanák, hogy vége. A legegyszerűbb és legkímélőbb, ha őszintén elmondjuk, mit érzünk, és nem gyötörjük a másikat (sem önmagunkat) hallgatással, halogatással, hazugságokkal.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.