Tisztázni dolgainkat!

Haizok Melinda  2014.11.26. 3:53

„Gyermekre vágyom, a párom hallani sem akar róla.”

A minap egy férfiismerősömmel beszélgettem, aki a középkorosztály vége felé jár. Egy gondolat kapcsán megemlítette, párja igencsak erőlteti a gyermekvállalás témáját, miszerint ideje volna a családalapításról elbeszélgetni, ezt komolyabban venni. Ő, mint az életét tudatosan irányító és ebben kényelmesen élő férfi, hallani sem akar róla. Megkérdeztem: miért jelent problémát, esetleg gondot, és miért utasítja el a lehetőséget teljes mértékben? Erről szó sincs, említette, mindössze felelőtlen dolog lenne a mai társadalmi viszonyokat ismerve gyermeket vállalni.

Ezen elgondolkodtam, s mivel nem értettem vele egyet, kíváncsi voltam az őszinte véleményére, elképzelésére a jövőt illetően.


Egy átlagos, józan gondolkodású emberről van szó, aki próbál a saját és párja jövője érdekében mindent megtenni. Hogy több legyen az euró a zsebben, még külföldi munka is szóba jöhet számára – mindegy, csak el innen, mert itt a biztos jövő egyenlő a bizonytalannal.
Feltettem a kérdést, a párját mennyire foglalkoztatja a gyermekvárás? Nos, ő már nagyon babázna, mondta, de férfiként, erre a bizonytalan világra ugyan nem fog gyermeket nemzeni. Hiszen milyen életet élünk? Milyen rossz ma a társadalom helyzete.

A férfi barátnője helyébe képzeltem magam. Vajon mi jár a fejében, milyen érzelmek és gondolatok vezérlik, amikor a szeretett férfival képzeli el a még legalább 40-50 évét, miközben egyedül ő érez hajlandóságot a családalapításra?

Azt mondják, a 21. század küszöbén igencsak kérdésessé vált a gyermekáldás fontossága. Nem biztos, hogy ezzel egyet kell érteni. A társadalmi változások nem minden esetben jelentenek pozitív hozamot, bár nekünk ebből annyit kell felvennünk, és azzal kell egyet értenünk, amivel mi szeretnénk. Hiszek az őszinte és mély beszélgetések erejében, az egymás iránti tisztelet és szeretet erejében. Mást nem is tudnék a barátnőnek, így ismeretlenül, tanácsolni, mintsem, hogy üljön le a párjával, és beszéljenek. Az életben döntések sokasága vár ránk, amikor is fel kell vállalnunk érzelmeinket és vágyainkat, s ha valami nem tesz bennünket boldoggá, akkor azon igenis változtatni kell!

Ha egy döntés, egy személy, vagy egy helyzet megkeserít, akkor nem ülhetünk tétlenül és beletörődve a sorsunkba – cselekednünk kell! Nincs lehetetlen, és nincs olyan téma, dolog vagy kérdés, amit egy őszinte beszélgetéssel ne lehetne tisztázni, legalábbis elindulni a megértés útján. Türelem, gyakorlat és rengeteg idő kell hozzá. Ezt tudom minden nőnek tanácsolni!

Hozzászólások

@

Küldés