Tisztázni dolgainkat!
„Gyermekre vágyom, a párom hallani sem akar róla.”
A minap egy férfiismerősömmel beszélgettem, aki a középkorosztály vége felé jár. Egy gondolat kapcsán megemlítette, párja igencsak erőlteti a gyermekvállalás témáját, miszerint ideje volna a családalapításról elbeszélgetni, ezt komolyabban venni. Ő, mint az életét tudatosan irányító és ebben kényelmesen élő férfi, hallani sem akar róla. Megkérdeztem: miért jelent problémát, esetleg gondot, és miért utasítja el a lehetőséget teljes mértékben? Erről szó sincs, említette, mindössze felelőtlen dolog lenne a mai társadalmi viszonyokat ismerve gyermeket vállalni.
Ezen elgondolkodtam, s mivel nem értettem vele egyet, kíváncsi voltam az őszinte véleményére, elképzelésére a jövőt illetően.
Egy átlagos, józan gondolkodású emberről van szó, aki próbál a saját és párja jövője érdekében mindent megtenni. Hogy több legyen az euró a zsebben, még külföldi munka is szóba jöhet számára – mindegy, csak el innen, mert itt a biztos jövő egyenlő a bizonytalannal.
Feltettem a kérdést, a párját mennyire foglalkoztatja a gyermekvárás? Nos, ő már nagyon babázna, mondta, de férfiként, erre a bizonytalan világra ugyan nem fog gyermeket nemzeni. Hiszen milyen életet élünk? Milyen rossz ma a társadalom helyzete.
A férfi barátnője helyébe képzeltem magam. Vajon mi jár a fejében, milyen érzelmek és gondolatok vezérlik, amikor a szeretett férfival képzeli el a még legalább 40-50 évét, miközben egyedül ő érez hajlandóságot a családalapításra?
Azt mondják, a 21. század küszöbén igencsak kérdésessé vált a gyermekáldás fontossága. Nem biztos, hogy ezzel egyet kell érteni. A társadalmi változások nem minden esetben jelentenek pozitív hozamot, bár nekünk ebből annyit kell felvennünk, és azzal kell egyet értenünk, amivel mi szeretnénk. Hiszek az őszinte és mély beszélgetések erejében, az egymás iránti tisztelet és szeretet erejében. Mást nem is tudnék a barátnőnek, így ismeretlenül, tanácsolni, mintsem, hogy üljön le a párjával, és beszéljenek. Az életben döntések sokasága vár ránk, amikor is fel kell vállalnunk érzelmeinket és vágyainkat, s ha valami nem tesz bennünket boldoggá, akkor azon igenis változtatni kell!
Ha egy döntés, egy személy, vagy egy helyzet megkeserít, akkor nem ülhetünk tétlenül és beletörődve a sorsunkba – cselekednünk kell! Nincs lehetetlen, és nincs olyan téma, dolog vagy kérdés, amit egy őszinte beszélgetéssel ne lehetne tisztázni, legalábbis elindulni a megértés útján. Türelem, gyakorlat és rengeteg idő kell hozzá. Ezt tudom minden nőnek tanácsolni!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.