Tükröm, tükröm…
Filozófusok, művészek és bolygónk egyéb más gondolkodó elméi már évezredek óta vitatkoznak a szépség anatómiájáról…
…de máig nem sikerült közös hangot találniuk. Az ízlések sokszínűség azóta sem változott: ahány a ház, annyi a gusztus is. Kinek a sovány, kinek az alacsony, másnak a teltebb vagy éppen magasabb nők és férfiak tetszenek. A szépség megítélésében persze a döntő szó a korízlésé.
Hiszen például Marilyn Monroe a mai divatdiktátorok szemében egy túlsúlyos tehén lenne, ám Rubens korában minden bizonnyal az anorexiások közé sorolták volna. Kleopátrát és Nefertitit ma észre sem vennénk: ha hinni lehet a kőtábláknak, meglehetősen alacsonyak voltak, nem lenne helyük a kifutón. Földünk nyugati (választékosabban mondva: civilizáltabb) térfelén körülrajongott modelleket a természeti népeknél megvetés övezné satnyaságuk miatt.
És ekkor még mindig csak a külcsínnél tartunk! Holott a vita lényege éppen abban áll: hol, miben rejtőzik a szépség? Ha meglátunk egy bomba nőt, akinél minden a helyén van, mindenből csak és kizárólag annyi van, amennyi kell (bár már ez is kérdéses: vajon miből mennyi kell?), de tudjuk róla, hogy egoista, családján és barátain átgázoló bestia, az egyesek szemében negatívan befolyásolja szépségének valódi értékét. Vagy csak a rosszmájú irigykedők keresnek mindenáron csomót a kákán?
Ha már a szépségnél tartunk: szerintem az igazi szépség a sokszínűségben rejlik, igen, a vélemények sokszínűségében is. Ha én így látom a dolgokat, más pedig amúgy, ha nekem ez tetszik, a másiknak meg amaz, az végeredményben nagyszerű, hiszen ettől színesedik a világ. Ha mindenki mindent ugyanolyan szemmel, ugyanúgy látna, akkor bizony nagyon sivár lenne az élet. Mona Lisa és Cha-U-Kao, Milói vagy éppen Willendorfi Vénusz nélküli világ. És még sorolhatnám…
Nem az egyarcúságról, a másik átformálásáról kellene szólnia az életnek, hanem az elfogadásról. Mert számomra az a szép, ami nekem tetszik. Nem az, amiről azt mondják, hogy tetszenie kellene.
Epilógusként talán csak annyit: a külső szépség bizony mulandó. Egy hatvanas szexbomba eléggé lelombozó látvány lehet, de egy gondolkodó, jókedvű, az élet apró örömeit is élvező, nem annyira tökéletes nő valószínűleg még hetvenévesen is kellemes szellemi társ lehet.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.