Új év, új tervek
Megint eltelt egy év. Ilyentájt sokan gondolnak arra, vajon miben lesz más ez az esztendő.
Sokan tettek újévi fogadalmakat – bár tapasztalataim szerint ezek már január folyamán, rosszabb esetben pár nap alatt el is felejtődnek.
Egyáltalán: van értelme a fogadalmaknak?
Amikor 2010-ról 2011-re „virradóra“, azaz éjfélkor, ünneplő barátaim körében pezsgőspohárral a kezünkben hangosan számláltuk a hátralévő perceket, arra gondoltam, talán ez a megfelelő pillanat arra, hogy átértékeljük mindazt, ami történt velünk, és ami vár ránk az elkövetkezendő időben. Egy röpke kívánság a tűzijátékok kavalkádjában – elmaradhatatlan számomra. A szilveszterkor az emberek többsége csak a korlátlan bulizás lehetőségét látja, azt látja, pedig ennek a napnak utánozhatatlan aurája van. Az átélt élmények szinte szikráznak ezen a napon, mint az esti csillagszórók, s ha jobban odafigyelünk, az év eseményei is a felszínre törnek.
Az éjfél az a pillanat, mikor látom magam, ahogy év közben nevettem és boldog voltam, amikor bánkódtam vagy sírtam, mikor legyőztem egy akadályt és túlléptem egy nehézségen. Mindezeket együtt, egy másodperc töredékére újra átélem, majd elraktározom, hogy jövőre ugyanez újra lepöröghessen a szemem előtt -- de akkor már az újév új emlékeivel.
Aztán hirtelen rádöbbenek, hogy a pillanat rettentő gyorsan tovaszáll. Egy kicsit esetleg üresnek érzem magam. Mintha nem éltem volna át semmit. Furcsa vízió az új évtől. Egy érzést ad, mely azt sugallja: rengeteg minden vár rám ebben az évben is. Új felfedezni való csodák vannak elrejtve szerteszét, s ez mind engem hív. Ugyanúgy, mint eddig, sodródnom kell tovább az árral. Persze nem szabad megfeledkezni az irányításról sem, hisz nem engedhetjük meg magunknak, hogy kicsússzanak a dolgok a kezünk közül.
Nem betarthatatlan és könnyen felejthető fogadalmakat kell kitalálnunk, hanem az idei évben is az a legfontosabb, hogy céljaink és terveink legyenek, melyek követhetünk.
Hogy aztán a következő év fordulóján is megjelenjenek előttünk, abban a villanásnyi pillanatban, az év közben ért élmények és események, sikerek és kudarcok, azok körében, akiket szeretünk.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.