Úton-útszélen
Régóta böki a csőrömet. Nem bírok napirendre térni fölötte...
Rosszul vagyok tőlük. A nőktől. A nőktől az út szélén. Miért kell nekem ezt minden alkalommal végignéznem? -- teszem fel méltatlakodva a kérdést, akárhányszor elmegyek mellettük autóval.
-- Anya, kik ezek?-- kérdezte három éve a lányom, amikor először megláttuk őket, úgy öt kilométer távolságra egymástól. -- Itt is megáll a busz? De hát itt nincs is buszmegálló! Anya, ezek elég rondán vannak felöltözve... Jé, ezen meg csak melltartó van! Anya! -- kiált fel. -- Az meg ott kábé annyi lehet, mint én!
Nézi őket hüledezeve, ahogy elsuhanunk mellettük.
-- Te, anya, ezeknek jó itt? Oda nézz, mit csinálnak azok ott ketten a motorbiciklin...!!!
Na, ez már nekem is sok volt!
-- Tudod, ezek prostituáltak. Gondolom így keresik meg a kenyerüket.
-- Kurvák? -- kérdez rá a pubertás szabad szájával.
-- Igen -- nyögöm ki --, így is lehet mondani.
-- Hát persze,hogy azok, nem látod? -- röhög fel a szintén kamasz fiam mellette. -- Olyan kicsi a szoknyájuk, szerintem nincs is rajtuk bugyi... És röhög tovább.
-- De... -- folytatja.a lányom --, nem értem még mindig. Miért pont itt? Ezek ketten például egy szemétdombon ülnek -- mutat az út szélére. -- Elég gusztustalan, nem, anya?
De, az. Nagyon is az, adok neki igazat. Mert igaza van.
Ma már nem kérdez semmit. Cak bámul ki az ablakon, amikor hozom haza a konzervatóriumból, és csóválja a fejét. -- Már megint itt vannak -- motyogja arcán méla undorral.
Vajon mi zajlik le ilyenkor a lányomban? Hogy milyen férfiak állnak meg egy-egy perc kéjre? Hogy mennyi lehet a tarifa, és mik a szolgáltatások? És ezeknek a nőknek ez jó? Milyen lehet a lelkiviláguk? Mit gondolhatnak, érezhetnek miközben... Gondolnak egyáltalán valamire?
Igen, kedves olvasóim, ilyen és ehhez hasonló gondolatok suhannak át kamasz lányom fejében, miközben heti rendszeresseggel kénytelenek vagyunk nézni az útszélén várakozó „pillangókat”, akik pénz reményében kitartóan álldogálnak a főúton...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.