Valakik és tényezők


Póda Erzsébet  2024.4.18. 13:09

Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.

Valaki, akire felnéznek, akit követnek, akiért rajonganak. Csakhogy manapság annyi már a valaki, hogy nehéz közöttük eligazodni. Nehéz megérteni, egy illető éppen mitől lett valakivé, holott igazán semmitől sem különleges, üzenetei, tanácsai üresen kongó frázisok. Persze mindegyik valaki megtalálja azért a hasonszőrűeket, akik számára az ő semmitmondó gondolataik (?) lesznek az útmutatók. Amely gondolatok általában az internet gyűjtőoldalairól származnak, s idézetekként ezerszer visszaköszönnek ránk a közösségi oldalakról. Az áhítozó léleknek azonban ideig-óráig megadják a vigasz illúzióját.

Ma mindenki tényező akar lenni. Tényező, aki útmutatást ad abban, milyen zoknit viseljünk, arra milyen cipőt húzzunk, hova tegyük a komódot, és afölé mit akasszunk. Olyan tényező, amit a közösségi oldalon emlegetnek, de a valóságban igazán nem is létezik. Azoknak, akik tényezők szeretnének lenni, az, hogy a virtuális térben „szóba kerülnek”, elemi erővel hat az egójukra. Onnantól kezdve pedig azt hiszik, olyan tényezővé váltak, amely befolyásolja mások életét, vagy a világ történéseit.

A valakik és a tényezők azonban egyáltalán semmilyen hatással nincsenek a fontos folyamatokra. Még csak embertársaik életére sem. Mert ez egész valakiség és tényezőség csupán egy olyan közegben zajlik, amely merő illúzió, aminek semmi köze a valósághoz, és sehol máshol nem zajlik, csak egy megfoghatatlan térben. Az életünk még akkor sem a világhálón zajlik, ha megmagyarázhatatlan módon ragaszkodunk ahhoz, hogy azok vagyunk, akivé magunkat hazudjuk.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Mi közöm hozzá?

Nagy Csivre Katalin

Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.

2025.12.11.   


Ne mozogj!

Póda Erzsébet

Vajon mindenki tudja, hogy a hagymaaprítás az emberiség néma időrablója?

2025.12.9.   


Ékszerünk: a magyar nyelv

Póda Erzsébet

Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.

2025.11.13.   


Amit az őszben szeretni lehet

Oriskó Renáta

Ősz lett. Szőlőillatos, levélhullatós, kabátba-sálba burkolózós, nyirkos reggeles, hosszú estés ősz.

2025.10.19.    12


Ide nekem a betegségemet! (2)

Póda Erzsébet

Preventív biztosítások lehetséges betegségek esetére, avagy kössünk-e szerződéseket az egészségünk érdekében?

2025.8.11.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2025.7.19.   


Ide nekem a betegségemet! (1)

Nagy Csivre Katalin

Betoppanok a rendelőbe: üres, csöndes és sötét. Netán elnéztem volna az időpontot? Nem. Reggel hét óra, a dátum stimmel.

2025.7.14.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2025.7.8.  1   


A lelkemig hatol

Oriskó Renáta

A női lélek bonyolult és összetett. Érzékeny és átérző, érzéseket beengedő, azokat intenzíven megélő, máskor elutasító, bezárkózó.

2025.7.4.   


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2025.4.22.  2    4


Szuper lesz a napunk!

Kozma Eszter

Coco Chanel legjobb gondolata: „Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"

2025.2.25.    23


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2024.11.20.