Várakozás


Póda Erzsébet  2011.6.3. 4:20

Az élet sokkal kacifántosabb történeteket tud produkálni, mint bármely emberi fantázia.

Juci barátnőmet megcsalta a férje a csinos fiatal kolléganőjével. Négy hónapja tartott a kapcsolat, mikor értesült a hírről az egyik közös barátnőnktől. Juci először nem sírt, nem hisztizett, csak annyit mondott: ez nem igaz. Hiába bizonygattuk a közös kávézásunkkor, hogy márpedig: de.

Eltelt újabb négy hónap, és a férj elköltözött a barátnőjéhez. Juci sírva hívott fel mindegyikünket, és elpanaszolta a bánatát. A legközelebbi kávézásunkkor arról beszélt, hogy a férje biztos, hogy vissza fog jönni hozzá. Kati barátnőm erre azt ajánlotta, inkább tépje meg a szeretőt, menjen be a munkahelyére, és csapjon nagy botrányt, fenyegesse meg a nőt! Mert, hogy az ilyesmi segíteni szokott. Mondtam Katinak, hogy az ilyesmi nem szokott segíteni, különben is, először talán a férjet kéne megtépni, esetleg elbeszélgetni vele... Juci azt mondta, senkit se kell megtépni, beszélgetni se kell, mert a férje haza fog jönni hozzá! Ő érzi. Tudja.

Elmúlt a karácsony, elmúlt a húsvét, és Juci férje nem ment haza. Sőt: még karácsony előtt megállt a házuk előtt egy kisfurgonnal és összepakolta majdnem az összes holmiját. Az ünnepek előtti fahéjas forró csokizásunk alkalmával ismét tanácsokkal láttuk el Jucit.
Cseréld ki a zárat, de azonnal! – tanácsolta Emese.
Válj el tőle! – vetette fel Ildi.
Azonnal dobd ki a fúrógépét a kukába! – javasolta Kati.
Szerezz magadnak egy jóképű pasit! – ajánlotta Évi.
Valamit tenned kéne – mondtam én.
De Juci más megoldással rukkolt elő: – Azt képzelem, hogy csak elutazott, önkéntes munkát vállalt valahol Afrikában, így sokkal könnyebb a várakozás – mondta, s eldörzsölt egy könnycseppet a szeme sarkában.

Jucit már másfél éve elhagyta a férje. De a barátnőnk semmi mást nem csinál, mint egyre hazavárja. A zárat nem cserélte ki, a válókeresetet se adta be, az érdeklődő férfiakat is mind kikosarazza, és a fúrógép is ott van a garázsban. Juci a házat egyedül tartja fenn, a férj nem támogatja a családot, bár néha hazajön, elviszi, majd visszahozza a fúrógépet, elfurikázza a gyerekeket a nagymamához, és itt-ott szúr a zsebükbe egy-egy tizest. Juci mindezt szótlanul tűri, és a gyerekeknek sem mondja meg az igazat. Ha kérdezik, csak annyit hajlandó válaszolni nekik, hogy apu majd hazajön. Pedig a gyerekek (tíz- és tizenkét évesek) pontosan tudják, hogy apu nem jön haza. Csak Juci barátnőnk nem hajlandó ezt tudomásul venni.

A múlt héten megint megejtettük a közös kávézásunkat. A legújabb hírek szerint Juci férjének a barátnője kisbabát vár. Emese már nagyon idegesen ecsetelte Jucinak, mekkora baromság, amit csinál. Ildi csak a fejét csóválta, orra alatt mormogott valamit a női butaságról. Kati a válást forszírozta egyre, és azzal fenyegetőzött, hogy Juci nemsokára biztosan belebetegszik ebbe a helyzetbe. Évi azt mondta, a férj helyében ő aztán soha nem menne vissza Jucihoz, épp a fene nagy toleranciája végett, ami szerinte már egyenesen idegesítő! Nézz szembe a tényekkel és hozd meg a helyes döntést, javasoltam én, nagyokat sóhajtozva.

Juci mintha mindezt meg se hallotta volna. Arról beszélt, hogy a férje vissza fog menni hozzá, ez az állapot csak átmeneti. Ő pedig kibírja, mert szereti, mert szüksége van rá, mer ő a gyermekei apja, mert tudja, hogy a férje is szereti őt, csak most éppen változatosságra van szüksége. Ha pedig elviselhetetlen számára a férje hiánya, akkor azt képzeli, hogy önkéntes munkát vállalt valahol Afrikában...

Ezek után egyre jobban aggódom Juciért! Sok nő van, aki a szőnyeg alá söpri a problémákat, mert nem mer, vagy nem akar szembesülni a tényekkel, és sok nő van, aki becsapja önmagát. Jucinál azonban ez a magatartás már szinte kórossá vált. Ott tartok, hogy hajlok a teljes egyetértésre Évi barátnőnkkel... Csak az a kérdés, hogyan segítsünk Jucinak? Kell-e, lehet-e segíteni annak, aki nem akarja tudomásul venni a valóságot, aki inkább kerekít magának egy hazug világot, és abban tengeti az életét, minthogy szembenézne a tényekkel, és kezébe venné sorsa alakítását.

Egyáltalán: meddig lehet egy ilyen álvilágban élni...?



Hozzászólások

kati, 03. 06. 2011 11:57:37
:)
@


Kapcsolódó cikkek

Furcsa párok

Póda Erzsébet

Furcsa párokkal bárhol találkozhatunk: az utcán, a moziban, a pubban vagy akár a fodrásznál is...

2016.3.17.   


Mentsük meg! Kit is?

Póda Erzsébet

A nyakak és fejek örökös problémái...

2012.1.20.    3


Mese, mese... meskete

Póda Erzsébet

A kedves és szép lány úgy képzelte az életét, mint ahogyan az a mesékben szokott történni.

2011.9.1.  4   


Fejek és nyakak

Póda Erzsébet

Öten vannak: három nő és két férfi.

2011.5.2.    9


Fáradhatatlan nők

Póda Erzsébet

Szeretjük olvasni, hallani, látni, hogy más nők sem fáradtak el az ünnepi maratoni sütés-főzés-takarítás-vendéglátás ideje alatt.

2011.1.13.  2   


Játszmák, ajándékok

Póda Erzsébet

Ajándékok (ex)feleségektől, feleségjelöltektől (ex)feleségeknek, feleségjelölteknek...

2011.1.4.   

A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11