Várakozás

Póda Erzsébet  2011.6.3. 4:20

Az élet sokkal kacifántosabb történeteket tud produkálni, mint bármely emberi fantázia.

Juci barátnőmet megcsalta a férje a csinos fiatal kolléganőjével. Négy hónapja tartott a kapcsolat, mikor értesült a hírről az egyik közös barátnőnktől. Juci először nem sírt, nem hisztizett, csak annyit mondott: ez nem igaz. Hiába bizonygattuk a közös kávézásunkkor, hogy márpedig: de.

Eltelt újabb négy hónap, és a férj elköltözött a barátnőjéhez. Juci sírva hívott fel mindegyikünket, és elpanaszolta a bánatát. A legközelebbi kávézásunkkor arról beszélt, hogy a férje biztos, hogy vissza fog jönni hozzá. Kati barátnőm erre azt ajánlotta, inkább tépje meg a szeretőt, menjen be a munkahelyére, és csapjon nagy botrányt, fenyegesse meg a nőt! Mert, hogy az ilyesmi segíteni szokott. Mondtam Katinak, hogy az ilyesmi nem szokott segíteni, különben is, először talán a férjet kéne megtépni, esetleg elbeszélgetni vele... Juci azt mondta, senkit se kell megtépni, beszélgetni se kell, mert a férje haza fog jönni hozzá! Ő érzi. Tudja.

Elmúlt a karácsony, elmúlt a húsvét, és Juci férje nem ment haza. Sőt: még karácsony előtt megállt a házuk előtt egy kisfurgonnal és összepakolta majdnem az összes holmiját. Az ünnepek előtti fahéjas forró csokizásunk alkalmával ismét tanácsokkal láttuk el Jucit.
Cseréld ki a zárat, de azonnal! – tanácsolta Emese.
Válj el tőle! – vetette fel Ildi.
Azonnal dobd ki a fúrógépét a kukába! – javasolta Kati.
Szerezz magadnak egy jóképű pasit! – ajánlotta Évi.
Valamit tenned kéne – mondtam én.
De Juci más megoldással rukkolt elő: – Azt képzelem, hogy csak elutazott, önkéntes munkát vállalt valahol Afrikában, így sokkal könnyebb a várakozás – mondta, s eldörzsölt egy könnycseppet a szeme sarkában.

Jucit már másfél éve elhagyta a férje. De a barátnőnk semmi mást nem csinál, mint egyre hazavárja. A zárat nem cserélte ki, a válókeresetet se adta be, az érdeklődő férfiakat is mind kikosarazza, és a fúrógép is ott van a garázsban. Juci a házat egyedül tartja fenn, a férj nem támogatja a családot, bár néha hazajön, elviszi, majd visszahozza a fúrógépet, elfurikázza a gyerekeket a nagymamához, és itt-ott szúr a zsebükbe egy-egy tizest. Juci mindezt szótlanul tűri, és a gyerekeknek sem mondja meg az igazat. Ha kérdezik, csak annyit hajlandó válaszolni nekik, hogy apu majd hazajön. Pedig a gyerekek (tíz- és tizenkét évesek) pontosan tudják, hogy apu nem jön haza. Csak Juci barátnőnk nem hajlandó ezt tudomásul venni.

A múlt héten megint megejtettük a közös kávézásunkat. A legújabb hírek szerint Juci férjének a barátnője kisbabát vár. Emese már nagyon idegesen ecsetelte Jucinak, mekkora baromság, amit csinál. Ildi csak a fejét csóválta, orra alatt mormogott valamit a női butaságról. Kati a válást forszírozta egyre, és azzal fenyegetőzött, hogy Juci nemsokára biztosan belebetegszik ebbe a helyzetbe. Évi azt mondta, a férj helyében ő aztán soha nem menne vissza Jucihoz, épp a fene nagy toleranciája végett, ami szerinte már egyenesen idegesítő! Nézz szembe a tényekkel és hozd meg a helyes döntést, javasoltam én, nagyokat sóhajtozva.

Juci mintha mindezt meg se hallotta volna. Arról beszélt, hogy a férje vissza fog menni hozzá, ez az állapot csak átmeneti. Ő pedig kibírja, mert szereti, mert szüksége van rá, mer ő a gyermekei apja, mert tudja, hogy a férje is szereti őt, csak most éppen változatosságra van szüksége. Ha pedig elviselhetetlen számára a férje hiánya, akkor azt képzeli, hogy önkéntes munkát vállalt valahol Afrikában...

Ezek után egyre jobban aggódom Juciért! Sok nő van, aki a szőnyeg alá söpri a problémákat, mert nem mer, vagy nem akar szembesülni a tényekkel, és sok nő van, aki becsapja önmagát. Jucinál azonban ez a magatartás már szinte kórossá vált. Ott tartok, hogy hajlok a teljes egyetértésre Évi barátnőnkkel... Csak az a kérdés, hogyan segítsünk Jucinak? Kell-e, lehet-e segíteni annak, aki nem akarja tudomásul venni a valóságot, aki inkább kerekít magának egy hazug világot, és abban tengeti az életét, minthogy szembenézne a tényekkel, és kezébe venné sorsa alakítását.

Egyáltalán: meddig lehet egy ilyen álvilágban élni...?

Hozzászólások

@

Küldés