Verseny az idővel

Tompa Orsolya 2015.3.10. 2:39

Az idő sosem áll meg, de mi mindig megpróbálunk versenyezni vele.

Sokan el is hiszik, hogy megelőzhetik vagy legyőzhetik. Pedig nem! Mégsem tudják elfogadni. Vannak nők, akik idősebb korukban is azt hiszik, még mindig a húszas éveiket tapossák.

Kisgyerekként arra vágyunk, hogy egyszer felnőttek legyünk, mint a szüleink, és soha senki ne tudjon parancsolgatni nekünk. Aztán, amikor odaérünk, visszasírjuk a gyerekkort, hogy bárcsak dirigálnának most is.
De ez nem így működik.
Egyszer mindannyian felnövünk és elrepülnek a legszebb éveink. Mi pedig nem tehetünk mást, minthogy mosolyogva emlékszünk vissza, és éljük tovább az életünket.

Sok nő azonban képtelen elfogadni, hogy megöregedett. Nem olyan rugalmas a bőre, mint egy húszévesnek, és nem úgy bírja már magát. Megjelennek az első ősz hajszálak és az első ráncok, ők pedig gyakran mentsvárként kapaszkodnak fiatal énjükhöz, és nem adják meg maguknak az esélyt, hogy megöregedjenek. Ahogy megjelennek az első ősz hajszálak, lóhalálában rohannak a fodrászhoz, hogy tüntesse el azokat. Ráncaikra bőrfiatalító krémet vesznek, vagy szaladnak a szépségklinikára egy jó kis ráncfelvarrásra.

A botoxkezelés és a ráncfelvarrás azonban nem egészséges. Lehet, hogy fiatalabbnak nézünk ki tőlük, de felborítjuk az öregedés természetes folyamatát, amit, ha szerencsénk van, mi is megérhetünk még. Ráadásul fájdalmas is, hiszen injekcióval juttatják be sejtjeinkbe azokat az anyagokat, amelyek úgymond megakadályozzák a ráncosodást. A kezelés után nem szabad az injektált területhez érni, hogy a beinjekciózott anyag nehogy átkerüljön az arc más részébe. Bár a kezelés hatása három-négy hónapig is kitart, mégis meg kell ismételnie annak, aki nem akar ráncokat. De a fiatalodni vágyókat persze ez egyáltalán nem érdekli.

Akik nem tudnak elszakadni fiatalságuktól, azoknak semmi sem drága. Márpedig egy ilyen kezelés egyáltalán nem olcsó dolog.

Úgy gondolom, az öregedés természetes folyamat. Az őszülő haj, és a megjelenő ráncok a magunk mögött hagyott, leélt életünket mutatják. Mindent, amit valaha átéltünk. A sok nevetést, örömöt, bánatot, szomorúságot, és a bölcsességünket. Ezért, ha egyszer megöregszünk, büszkén és boldogan nézzünk a tükörbe, és örüljünk, hogy – ha nehezen is –, de megértük ezt a csodás kort.