Vizit élő adásban


Nagy Erika  2014.1.27. 5:00

Annyi mindent hallani manapság a kórházakról, de ez az annyi minden általában negatív dolog.

Mostanában sajnos egyre többször voltam kénytelen az egyik fővárosi kórházba vinni beteg édesanyámat, aki egy hétig kénytelen is volt nyomni a kórházi ágyat. Félt egy kicsit, hogy mi lesz, ha problémája adódik abból, hogy nem tud szlovákul. Nyugtatgattam, hogy ne aggódjon, mert rengeteg ott a magyar anyanyelvű nővér, ápoló. Szerencsére nem is volt baj, mert azt tapasztaltuk, hogy abban a kórházban nincs sovinizmus, nem tiltják az alkalmazottnak, hogy azon a nyelven beszéljen, amelyet édesanyja tanított meg vele. Ez olyan fantasztikusan jó érzés volt, hogy egyből el is felejtettem, hogy kórházban vagyok, hogy műteni kell az édesanyámat. Majd újabb meglepetések is vártak rám. Nem tudtam minden nap felutazni, ezért volt, hogy igénybe vettem a telefonos tájékoztatót. S hogy ez miként zajlott? Különösen. S egy-egy ilyen beszélgetés után felidéztem magamban azokat az átélt eseményeket, amelyeket akkor éltem át, amikor a járási székhely valamelyik osztályán lábadoztam egykor.


Mert ki ne emlékezne olyan esetre, amikor a vizit előtt szinte nagytakarításba kellett fogni, hogy rend legyen, mire jön a főorvos? S arra, hogy a beteg már a várakozástól idegbajos volt? Na, akkor most elárulom, hogy Pozsonyban más divat járja. Amikor az orvost hívtam, éppen vizitet tartott. Gondoltam, most majd megkapom, hogy ilyenkor nem illik zavarni. Helyette az történt, hogy a recepcióról átkapcsoltak a doki mobiljára, és minő meglepetés, éppen az édesanyámat kérdezte. Szlovákul. Ő meg magyarul vissza. Majdnem belenevettem a telefonba, olyan muris volt. Hirtelen nem tudtam, hogy most mi is van, hogy vizit, ilyen lazán, közben telefonos beszélgetés a hozzátartozókkal, nyugodtan, türelmesen. Vizit ide, vizit oda. Közben ámultam, hogy van ilyen? Hogy lehet így is?

Igen, lehet, és elmondhatom, hogy sokkal könnyebb a betegnek is és a hozzátartozónak is. Könnyebb, mert egyikünk sincs kiszolgáltatva, lekezelve, kioktatva. Olyan emberi volt az egész. Remélem, hogy ez az új trendi, s hogy sokan követik a jó példát…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1