A tinik és a nyár

Huszár Ágnes 2012.7.6. 4:40

Néha azt gondolhatja az ember, hogy a feje tetejére állt a világ, nincsenek a helyén a dolgok, hiszen amit látunk, meghökkentő.

Legutóbb akkor ütköztem meg a látottakon, amikor egy csoport tinédzser korú fiatal zsibongott a szomszédos asztalnál egy sportpálya mellett működő pub teraszán. Alig voltak 13-14 évesek, és már cigaretta lógott a fiúk szájából, a lányok pedig nagyon kihívóan viselkedtek. Jeges szódát ittak, és ahogy elnéztem őket, látszott rajtuk, hogy unalmukban ücsörögnek az asztalnál.

Majd megérkezett közéjük egy lány, aki hozta magával a legújabb szerzeményét, egy táblagépet. A kis csoport minden tagjának figyelmét ez az iPad kötötte le, amivel természetesen a tulajdonos lány is az érdeklődés középpontjába került. Mindegyik suhanc az elektronikus, képernyő alakú, multimédiás készüléket akarta kézbe venni, de csak egy pillanatig merülhettek el a csoda látványában, mert társuk máris kikapta a táblagépet a kezükből. A lányok és a fiúk egy röpke pillanatra menőnek érezték magukat, ez meg is látszott a tartásukon és a viselkedésükön. Idegen páva tollával ékeskedhettek, felvillanyozta őket a számítástechnikai újdonság, majd egy villanás után újra unott, görnyedt tartású tinikké változtak.

Egyszer már én is megcsodálhattam egy ilyen multimédiás iPad-et, és tényleg izgalmas dolog nézegetni azt, amit tud. Az informatikai újdonságokra nyitott vagyok, hiszen dübörögve rohan előre a mi 21. századunk, a számítógép és a mobiltelefon mindennapi életünk része. Mégis furcsa volt látni, hogy a 13-14 éves korosztályú fiatalokat a nyári szünidő kezdetén a kocsmában ücsörgés, a cigarettázás és egy iPad tudja csak érdeklődővé tenni.

Aki visszagondol a tinédzserkorára, biztosan megtalálja az emlékeiben az összegörnyedt, unott ücsörgést: amikor fiatal énünk azt hitte, hogy ő már életunt is lehet, mert éppen lázadt a konvenciók ellen, és semmi sem érdekelte. Az én tinikoromban azonban mindig jelen volt egy felnőtt, aki belevont valamilyen tevékenységbe, lekötötte feleslegesnek hitt, szunnyadó energiáimat, és felkeltette az érdeklődésemet a természetjárás, a kertészkedés, a művészetek, az olvasás vagy éppen a mozgás iránt. A szüleimtől nem iPad-et kaptam, hanem útmutatást arra, hogy mit is kezdjek a szabadidőmmel.

A nyári szünetben is megtaláltuk a szórakoztató, tartalmas és érdekes dolgokat. Először a szüleinkkel, családunkkal együtt csináltunk ezt-azt, majd egyedül vagy a kortársainkkal töltöttük el hasznosan a nyarat. Táborban tanultuk a népzenét, fesztiválokon szerepeltünk, túráztunk, sportoltunk, olvastunk, filmeket néztünk, kézműves foglalkozásokon vettünk részt, és családi körben megünnepeltük az összes unokatestvér születésnapját. Sokat segítettünk a nagyszüleink kertjében, szüreteltük a gyümölcsöt, a befőzéskor ott lábatlankodtunk a felnőttek mellett, játszottunk a kutyával és a macskával az udvaron, összeszedtük a tyúktojásokat, vagy csak napoztunk az udvaron.

Éltük az igazi, és nem a virtuális életet.