Ajándékprobléma


Karácsony Mária  2006.10.19. 18:48

Kamaszlányom fiúkkal barátkozik. Ennek oka, hogy sokkal jobban kijön velük, mint a vele egykorú lányokkal.

Mostanában az a szokás tizenötéves kamaszlányom baráti körében, hogy szülinapi bulikat tartanak, vagy ha a szülők ezt nem engedik, azért mégis megajándékozzák egymást. Így nagylányom is elém állt nemrég azzal a kéréssel, hogy adjak neki egy kis pótzsebpénzt, mert szeretne venni valamit az egyik barátjának. Őt már megajándékozták a fiúk, illik őket „visszaajándékozni”.

Rábíztam az ajándékválasztást, végül is ő ismeri a barátait... Azért mégis kikérte a tanácsomat.
-- Vegyél bögrét: A legjobb barátomnak felirattal, vagy valami jó könyvet -- ajánlottam.

Nem hallgatott rám. Vett egy doboz káma-szútrás bonbont. Mikor kérdőn ránéztem, azt magyarázta, most ez a menő, és ebben az ajándéküzlet tulajdonosa is megerősítette. Pontosabban éppen ő ajánlotta.

„Hát jó – gondoltam --, ha ez a menő...! Annyi mindent lát az ember már a médián keresztül, ezen se lehet csodálkozni. Ide fajultak a dolgok! Káma-szútrás csoki!…” Rövid belső elmélkedésen kívül azonban nem csináltam ügyet a dologból. Nem vagyok maradi, haladok én a korral! Még eszembe jutott az is, hogy az én koromban, tízévesen, titokban forgattuk, mi lányok, a Gólya hozza? című könyvet. Később, tizenhat évesen pedig mi is olvasgattuk hahotázva a Káma-szútrát, pedig tiltották. Páran óvszert is ajándékoztak közülünk akkortájt a fiúknak. A hecc kedvéért, és nem azért, mert „akartak volna tőlük valamit”.

Szépen becsomagolta hát a lányom az ajándékot, és gratulált a barátjának.

Pár nap múlva viszont feldúltan jött haza.
-- Na mi történt? -- faggattam.
-- Az anyukája felháborodott az ajándékon. Azt mondta, szégyelljem magam, és megkérdezte, mit akarok a fiától?! Hiába mondogattam, hogy semmit, csak viccből vettem a kámaszútrás csokit, nem hitte el…
-- Ugye, megmondtam?! – méltatlankodtam, pedig igazság szerint nem mondtam meg semmit, hiszen rá bíztam a választást, és kis saját belső csodálkozáson kívül nem is tiltottam meg neki, hogy átadja a kicsit furcsa ajándékot. -- Azonnal menj vissza, és kérj bocsánatot az anyukájától!

Lányom el is ment, bocsánatot is kért. Ám az anyuka felháborodása olyan komolynak bizonyult, hogy az eset után nem sokkal személyesen is felkeresett. Kérdőre vont, tudom-e, mit ajándékozott a lányom az ő fiának.
--Tudom – ismertem be töredelmesen, és elnézést kértem tőle, ha valamivel megbántottuk volna. Talán hiba volt részemről, hogy nem tulajdonítottam a dolognak nagyobb figyelmet.

Töredelmes beismerésemet, és megbánásomat látva az anyukat fellengző stílusban oktatott ki a gyereknevelésről. Tudom-e, milyen lány az olyan lány, aki ilyesmit ajándékoz egy fiúnak? És tudom-e, hogy az én lányom fiúkkal barátkozik? Tudom-e, hol jár, mit csinál? Tudom-e, hogy ha a lányomat fiúkkal látják, akkor azokat a fiúkat kinevetik (azt nem közölte, kik), mert egy lányt kísérgetnek, és a lányról meg megvan a véleményük (gondolom, az övé)...?
-- Azért, mert fiúkkal barátkozik, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni – védtem anyai módon gyermekemet. – Igenis tudom, hol jár, mit csinál, és megbízom a lányomban.

Szó szót követett, beszélgetésünk egy kissé hosszúra nyúlt. Közben olyan dolgokra is fény derült, amelyek a felháborodott anya fiát érintették, de az anya nem tudott róla – én viszont igen… Sőt, én még több mindenről tudtam, lányom elbeszéléseiből -- beszélgetőpartnerem viszont nem. Az ő számára a fia maga a megtestesült angyal – holott tizenhétévesen megtapasztalt már ezt-azt. De hát úgy gondoltam, nem az én tisztem felvilágosítani a felháborodott erkölcsös anyukát.

Egy másik édesanya jutott közben az eszembe, aki a szülőértekezlet előtt azt ecsetelte nagy hangon, mennyire fontos neki a lánya, mindig odafigyel rá, tud minden lépéséről. Végül arról érdeklődött a biológiatanárnál, aki két éve már nem tanította a lányát (!), hogy milyen jegyei vannak gyermekének e tantárgyból. Hát, ha annyira odafigyel rá, akkor tudnia kellett volna a lánya tanulmányi eredményeit -- és legfőképpen azt, ki tanítja a biológiát, nem…?

A tanulságos beszélgetés után elgondolkodtam: a huszonegyedik század elején járunk, s léteznek még szülők, akik gondolkodásmódjukban megrekedtek egyfajta középkori szinten. Még szerencse, hogy nem a középkorban élünk, különben a lányunkat most boszorkánysággal vádolnák. Egy ilyen káma-szútrás eset után biztosan! Vagy az is lehet, hogy én vagyok csak ennyire szabadgondolkozású?!

Így vagy úgy, de végül is ez egy jó lecke volt.

Lányom tegnap -- teljesen önállóan, a megkérdezésem nélkül -- egy másik barátjának bögrét ajándékozott…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Mennyi szabadság jár nekik?

Jády Mónika

Első szerelem, alkohol, új baráti kör – mindez gondokat jelenthet a tizenévesek (szülei) számára.

2017.6.29.    3


Tiszta erőből nyár

Kovács Márta

Minden szülő életében eljön a pillanat, mikor gyermeke kamasszá érik, és már nem a szüleivel képzeli el a nyaralást.

2015.7.21.    8


Kamaszkori átalakulások

Kovács Márta

Hétvégén pirosra festette a haját. Hétfőn piercinget akart az orrába rakatni, egy (szerinte) gyönyörűséges karikát.

2015.5.19.    24


A kamaszkor testi változásai

Kovács Márta

Szinte egyik napról a másikra válik az addig aranyos kisgyerek nagyszájú, nyurga, elégedetlen kamasszá.

2015.3.31.    15


A kamaszkor kérdései

Kovács Márta

A legtöbb szülőt, bár készül rá, mégis váratlanul éri, amikor beköszönt gyermeke kamaszkora.

2015.3.5.    13


Felnőtté válás

Faar Ida

Nagykorúság – minden kamasz álma!

2013.4.17.    14


A tinik és a nyár

Huszár Ágnes

Néha azt gondolhatja az ember, hogy a feje tetejére állt a világ, nincsenek a helyén a dolgok, hiszen amit látunk, meghökkentő.

2012.7.6.   


Kis-nagy kamasz

Kovács Márta

Amikor reggel mellém állt, azt mondta: „Már akkora vagyok, mint te!”

2012.4.5.    13


Tabletta

Póda Erzsébet

Fáj a fejem. Anyám azt mondja, vegyek be egy tablettát.

2011.6.22.  1    6


Méhecskék, pecsétek

Anyalai Réka

Egy középiskolás diáklány elmélkedései.

2011.6.16.  1    9


Mint a sánta kutyát

Madarász Ildikó

Ebben a pillanatban tudtam, hogy nem mond igazat.

2010.5.21.    1


Kamaszkori korszakok

Dráfi Emese

Orbán Krisztina, Hagyjon békén tanító néni! című cikkét elolvasva, hirtelen eszembe jutott valami.

2010.5.11.