Kiskamaszkori kérdőjelek

Horák Beáta 2006.1.3. 18:28

Mikor gyermekeim megszülettek, őszintén élveztem az anyaságot -- egyszeriben teljesebbnek éreztem magam, és azt gondoltam: a kör bezárult.

Ennek már közel tizenhárom éve. Ez alatt az idő alatt a megélt anyaság érzése minőségileg kiteljesedett bennem. Rájöttem, hogy nem elég az ösztönös szeretet, sem a tudatos készülődés az anyaságra. Az élet és a gyermek mindig képes olyan helyzetet produkálni, amely készületlenül érhet, minket, szülőket. Ezért úgy gondolom, hogy a szülői hivatást tanulni is kell. Nagyon jó, ha van lehetőség a nevelési problémáinkat hasonló cipőben járó szülőkkel, barátnőkkel megbeszélni. Sokat lehet ezáltal tanulni.

Manapság gyermekeink egyre találékonyabbak, és mi néha tehetetlennek érezzük magunkat. Hiába gondolunk vissza gyermekkorunkra: vajon szüleink miképpen oldották volna meg a jelentkező problémát? Csak arra emlékezünk világosan, hogy velünk kapcsolatban soha nem merült fel ilyesmi.

Vajon mitől és miért másabbak a mi gyermekeink, mint mi voltunk az ő korukban? Miért van az, hogy alig növik ki a pelenkát, máris óriásiak az igényeik, egyre többet akarnak, és mégis egyre elégedetlenebbek azzal, amit megkapnak. Ennek megnyilvánulásában egyénenként csak minőségi eltérés van. Némely gyermek feltűnőbben igyekszik elérni a célját. Őket szoktuk hiperaktív gyermekeknek nevezni. A serdülőkor felé pedig a szülők nagy része a „saját bőrén” tapasztalja gyermekének erős jellemvonásait.

Nemrég a kezembe került néhány nagyon érdekes könyv. Az egyik a gyermeklélektant tudományos vizsgálatokkal és kísérletekkel magyarázza, a másikban a fejlődéslélektan olvasókönyvét fedeztem fel. Utóbbi végigkíséri az ember életszakaszait, és a modern pszichológia összes szemszögéből nézve kínál magyarázatot a felmerülő jellegzetes problémákra. (Mérei Ferenc és V.Binét Ágnes: Gyermeklélektan, Bernáth László és Solymosi Katalin: Fejlődéslélektan olvasókönyv)

Számomra a legmeglepőbb okos adat, amely számos dologra és problémára ad magyarázatot, az a kutatási eredmény, melyet 1996-ban végeztek el 10-12 éves gyermekek között. A kutatók megállapították, hogy a központi idegrendszerben manapság hatalmas változások mennek végbe. Az agyi szinopszisok száma meredeken esik, és az agy teljes oxigénfogyasztása 20-30%-al csökken. Az agyi idegsejtek napközbeni módosulásait helyreállító alvás összmennyisége, ezen belül a mélyalvás aránya, nagyobb mértékben csökken az adoleszcencia (serdülőkor) első néhány évében, mint az elkövetkező negyven évben összesen.
Azt is tudnunk kell, hogy ezek a folyamatok hosszútávon javítják az ifjúság logikai képességeit és kognitív teljesítményét.

Egyszóval a kiskamasznak elég gondja van önmagával, a hormonjaival, a külső kinézetével, a kemény tantervi követelések teljesítésével. Ezért kedves gyakorló anyukák és apukák támogassuk őket abban, hogy az új énképük építésénél minél kevesebb kudarcot éljenek meg és, hogy megtanulják szeretni önmagukat is!

Egy tudós pszichológus szerint az önszeretésre mindannyiunknak szükségünk van. Csak így tudjuk megfelelő módon értékelni saját magunkat, és ez szükséges ahhoz is, hogy energikusan, céljaink elérésében bízva tudjunk tevékenykedni -- úgy is, mint szerető szülők.