Mennyi szabadság jár nekik?

Jády Mónika 2017.6.29. 13:14

Első szerelem, alkohol, új baráti kör – mindez gondokat jelenthet a tizenévesek (szülei) számára.

Másrészt a serdülőknek is szükségük van a szabadságra. De vajon meg lehet-e találni az arany középutat?

Beszélj velem!
A gyerek megjön az iskolából, ledobja a hátizsákját, és a „Mi volt a suliban?” kérdésre azt válaszolja: „Semmi különös.” Minden nap ugyanaz a semmitmondó válasz! Így soha nem tudjuk meg, mi zajlik az iskolában. Meg egyáltalán, hogy mit érez a gyerek, milyen gondjai, örömei vannak, mi foglalkoztatja éppen. Hogyan szedhetnénk ki belőle valamit?! Először is, kezdjük a fogadtatásnál. A „Milyen volt..” kérdések a tizenévesek számára inkább ellenőrzésnek tűnnek, nem pedig őszinte érdeklődésnek. Inkább mondjuk azt, ha megjön: „Milyen jó, hogy itthon vagy!”. Ez még a tiniknek is jólesik – bár ezt soha nem ismernék be. Ha nem nyaggatjuk őket rögtön kérdésekkel, talán közlékenyebbek lesznek.

Kik a barátaid?
„Akkor megyek!” – mondja a tizenéves. „Kivel találkozol?” – érdeklődik a szülő, mire ezt a választ kapja: „Nem ismered.” „És hová mentek?” – hangzik el a következő kérdés. „Fogalmam sincs.” Vajon kivel találkozik?! Egy iskolatársával? Valakivel a focicsapatból? Régebben minden barátját ismertük, és azok szüleit is. Az új haveri köréből szinte senkit. Mi van, ha rossz hatással vannak a gyerekemre?
Ne elégedjünk meg a fenti válasszal. Ragaszkodjunk hozzá, hogy mutassa be nekünk az új barátait. A gyerek egészen biztosan tiltakozni fog – de fontos, hogy ne adjuk fel. Magyarázzuk el neki, hogy azért kérjük ezt tőle, mert fontos számunkra, és tudni szeretnénk, kivel van, és hol, mert biztonságban szeretnénk tudni. Ha úgy indul el otthonról, hogy még nem tudja, hová megy, kérjük meg, ha már megbeszélték a programot, küldjön esemest, hol lesz.

Bulizás
„Majdnem elfelejtettem, szombaton buli lesz Petiéknél” – mondja 13 éves lányunk, aztán el is tűnik a szobájában. Tudjuk, hogy Peti az osztálytársa, de vajon biztonságban lesz-e ott? Elengedjük vagy sem? Kérjük el az osztálytárs szüleinek a telefonszámát, és kérdezzük meg tőlük, hogy kik a meghívottak, és hogy ők (a szülők) a közelben maradnak-e. Ha a válaszok alapján úgy gondoljuk, hogy lányunk biztonsága nem szavatolt, ne engedjük el a buliba – akkor sem, ha azt vágja a fejünkhöz, hogy óvodásként bánunk vele, és tönkretesszük az életét. Ilyen korban még szükséges a szülők felügyelete, ugyanis olyan helyzetek is adódhatnak, amit a gyerekek nem tudnak kezelni. Sokak számára egy ilyen meghívás a korlátlan alkoholfogyasztást jelenti.
A „kimenőhöz”: este 11 óra egy 13 éves számára kivételesen szóba jöhet. Különben a következő szabály ajánlott a hétvégi távolmaradásra: tizennégy éves kortól este 10 óra, 15 éves kortól este 11 óra, 16 éves kortól éjfélig bulizhat a gyerek.

Alkoholt iszol?
Egy üveg bontatlan sört találunk a gyerek íróasztala alatt. Mikor felelősségre vonjuk, azt mondja, nem az övé, az egyik barátja hagyta ott, és majd elviszi. Tudjuk jól, hogy ez nem igaz. Vajon ez lenne az első kísérlete? Vagy már régebb óta iszik alkoholt? Pedig pontosan tudja, hogy mit gondolunk az alkoholról! Őrizzük meg a nyugalmunkat. Kérdezzük meg, hogy miért is rejtegeti nála a barátja a sört, és hogyhogy alkoholt iszik. Ha a gyerek beismeri, hogy ő is fogyaszt alkoholt, kérdezzük meg, miért teszi ezt. Utána mondjuk el neki, ha már ezerszer hallotta is, hogy milyen káros az alkohol, és hogy minél korábban kezd alkoholt és más drogokat fogyasztani a fiatal, annál nagyobb a veszélye annak, hogy függővé válik. Sok gyerek csak azért iszik alkoholt, mert nem akar kilógni a banda tagjai közül. Ha ez a helyzet, segítsünk a gyereknek kifogásokat találni, miért utasítja el az alkoholt (Például: nincsenek rendben a véreredményeim, fogadást kötöttem valakivel stb.).
Ha már rendszeresen alkoholt iszik a gyerek, a tiltás nem vezet semmire. Ilyenkor azon kell lennünk, hogy a minimálisra csökkentse az alkoholfogyasztást. Ha úgy látjuk, hogy szakember segítségére is szükség van, ne habozzunk!

Szerelmes? De kibe?!
Csengetnek. Az ajtóban egy fiú áll, és 14 éves lányunkat keresi. Lányunk zavarba jön, mikor meglátja, aztán gyorsan eltűnnek a szobájában. A legszívesebben utánuk mennénk, és alaposan szemügyre vennénk a fiatalembert. De ezt nem tehetjük meg a lányunkkal. Ne kopogjuk negyedóránként a szoba ajtaján különféle buta kifogásokkal.
Időről-időre kérdezzük meg a lányunkat, hogy boldog-e a barátjával, és biztosítsuk róla, hogy hozzánk bármikor fordulhat, ha valami nyomja a szívét. Ha bennünket foglalkoztat valami, mi is mondjuk ki, és beszélgessünk róla. Például: a barátod pár évvel idősebb nálad, és engem aggaszt, hogy talán olyasmire próbál rábeszélni, amit te még nem szeretnél. Néha a tizenévesnek jó hallania a szüleitől, hogy nem kell mindenáron és mihamarabb szexuális tapasztalatokat gyűjtenie. A lányunk vagy fiunk éjjeliszekrényébe ne csempésszünk titokban óvszert. (Ezt noszogatásnak is veheti a gyerek.) Beszéljünk nyíltan a védekezésről is. Fontos, hogy a gyerek ismerje a következő szabályokat: „Ne használj ki másokat szexuálisan (sem), és ne hagyd magad kihasználni.” Illetve: „Mindig védekezz!”

Szívesen fogadjuk olvasóink témába vágó tapasztalatait, tanácsait!