Táborozni jó!

Kovács Márta 2004.9.3. 19:04

Táborozni jó, még mindig, túl a harmincon is ugyan olyan jó, mint tizenévesen!

Ezt éreztem az alatt az egy hét alatt, amit nyáron táborozással töltöttem. Emlékszem még gyerekkoromban mennyire vártuk a vakációt, mert bizony volt olyan nyár, hogy egymás után több táborba is elmehettünk. Természetesen ingyen vagy nagyon olcsón.

Ma már ez sajnos másképp működik. Egy-egy gyerek táboroztatásának költségvetése majdnem felér egy egész család nyaralásáéval. Szerencsésnek mondhatja magát, aki rábukkan olyan táborra, amelynek elfogadható ára és színvonala is van.

Az idén szerencsénk volt. Két lányommal, meg néhány rám bízott gyerekkel egy hétig élvezhettük a győrújbaráti gyermektábor örömeit, kalandjait. Nehéz szavakba foglalni azt a sok-sok élményt, amiben részünk lehetett. A tábor gyönyörű, és hatalmas területen fekszik. Kisebb-nagyobb gyermek egyaránt jól feltalálja magát: van itt focipálya, kézilabda és teniszpálya, három játszótér csúszdával, mászókával, hintával, és a fürdőmedence is van.

Igazi, nyikorgó lépcsőjű faházban laktunk. A berendezés szerény: ágyak meg néhány szék és egy polc a falon. Egy hétig a táska volt a szekrényünk és az asztalunk. De ilyen csak a táborban van! Éppúgy, mint a közös zuhanyzó, ahol esténként nagy csatákat vívtunk a melegvízért. Az étterem napközben étkezésre szolgált, ám este a vacsora után pillanatok alatt az ország legmenőbb diszkójává alakult át.

Este tíz órakor a hangszóróból takarodó szólt, reggel zenére ébredtünk. Aki akart, túrázhatott is. De ez nem csak egyszerű gyaloglást jelentett, hanem játékos akadályversenyt, vagy tájékozódási versenyt, amikor térkép és iránytű segítségével kellett az erdőben mozogni. A gyerekek számára nagy élmény volt az éjszakai túra, amikor a dombtetőre felmászva Győr város éjszakai fényeiben gyönyörködhettek. A legkisebbek az erdőben mókusokká változtak, az erdei avarban elrejtett diókat kellett megkeresniük -- vagy éppen bekötött szemmel kellett felismerniük az erdő terméseit. Sor került egy érdekes vadász-bemutatóra is. Voltak különböző kézműves foglalkozások is, ahol a gyerekek szebbnél szebb dolgokat készíthettek, akár ajándékba, agyagból, bőrből, fonalból.

Természetesen nem maradt el a „régi jó” Ki mit tud verseny és szépségverseny sem. De a legizgalmasabb vetélkedő a gyerekek (és a felnőttek) számára a rókavadászat volt. Sötétedés után, elemlámpával kellett megkeresni a tábor különböző pontjain elrejtett papírrókákat. Nem volt egyszerű feladat. Kerestük futva, osonva, csúszva-mászva, bokor alatt, virágok között -- és egymást megelőzve, izgatottan siettünk leadni a „rókákat” és begyűjteni a pontokat. Az utolsó estén pedig tábortüzet gyújtottunk, és énekeltünk -- pont úgy, mint húsz évvel ezelőtt, csak a dalok lettek kicsit másak...

Úgy érzem, a mai gyerekeknek szükségük van ilyen nyári táborozásra, ahol szakszerű felügyelet mellett és gyönyörű környezetben pihenhetik ki az iskola fáradalmait.