A szoptatás korlátai

Fülöp Éva  2005.3.31. 10:12

A kismamanapló írója is megtapasztalja a szoptatás örömeit és nehézségeit.

A szoptatás így kezdődött: Anna annyira sírt, mert éhes volt, hogy nem vette észre, már rég ehetne. Ezért a szájába kellet erőszakolni a mellbimbót és nagy nehezen elérni, hogy próbáljon enni. Ám amikor ezt már megtanulta, akkor sem ment minden simán. Pár hét után ugyanis megérkezett a krízis. Egyszerre csak nem jött a tej, és Anna újra sírva fakadt, mert éhes volt.

A titok nyitja abban rejlett, hogy megváltozott a tejtermelődés módja és csak akkor indult be a tejtermelődés, amikor ő már szopizott egy ideig. Sokan ekkor hagyják abba a szoptatást, gondolván, elapadt a tej -- és ez nagy kár. Anna végül ezt is megszokta és vígan szopizott egész héthónapos koráig, mikor rájött, hogy a két aranyos alsó fogacskájával mindenfélét lehet harapdálni, például az én mellbimbómat is. Na ez bizony fájdalmas és így szoptatni nem lehet. Ugyanis mikor megharapott, én megrezzentem, ettől Anna megijedt és elkezdett sírni.

Ő persze játékból harapdált és nem értette, hogy ez fájdalmas és nem kéne csinálnia. Két napig próbálkoztam, hátha rájön magától, hogy nem szabad harapni. Sajnos, nem jött rá, így kénytelen voltam abbahagyni a szoptatását. Szerencsére nincs gondunk a tápszerrel, így gyorsan megoldódott ez a probléma. Annak, hogy már nem szoptatok, van két óriási hátránya: 1.a lányomnak bizonyára az anyatej lenne a legjobb tápszer, amit most már nem kap meg, 2.oda a kényelmem, hiszen mikor hajnalban éhesen ébred a picur, fel kell kelnem tejet készíteni. Mikor még szoptattam, csak lefektettem magam mellé, és már ehetett is. Sokszor még szopizás közben visszaaludt és én is pihenhettem még reggelig.

De van egy nagy előnye is – visszakaptam a szabadságomat. Bármikor elmehetek, nem kell a szoptatás időpontjaihoz igazítanom a programomat (azt a keveset sem, ami mostanában van). Távollétemkor nem telik meg a mellem és nem szivárog ki a tej. Mert erről is van egy kínos sztorim. Egyszer, hazafelé menet megálltunk a férjemmel egy boltban, és a falon lévő tükörben megláttam magamat – két hatalmas nedves folttal a mellkasomon...

Mindent összevetve, sajnálom, hogy nem tudtam legalább egy éves koráig szoptatni a kislányomat. Volt némi lelkiismeret-furdalásom, mikor abbahagytam, de ezen már nem tudok változtatni, de úgy gondolom, megtettem, amit tudtam.

Hozzászólások

@

Küldés