Az anyaság árnyoldalai

Fülöp Éva  2006.7.13. 10:46

Az anyaságról szóló cikkek arról áradoznak, milyen felemelkedő érzés anyának lenni, életet adni, gyereket nevelni.

A híres emberek is mind arról nyilatkoznak, menyire boldogok és milyen felhőtlen az élet, miután megérkezik a baba. Igaz, tényleg fantasztikus dolog megélni az anyaságot, de nem minden nap van teli jókedvvel és boldogsággal.

Minden leendő kismamának tudnia kell, hogy az anyaság kemény munka. És még fizetés sem jár érte, ha az anyagi oldalát nézzük. A gyereknevelés tele van problémával és nehézséggel. Begyulladt mellek, fájó mellbimbók, fölös kilók szülés után. Aztán jönnek az átvirrasztott éjszakák és hosszadalmas nappali altatások. Az embernek közben csak annyi ideje marad, hogy egyen pár falatot és mielőtt a mosatlan tányérokhoz jutna, már fel is sír a kicsi.

Egész napokra egyedül maradunk, mert a párunk dolgozik és csak késő este ér haza, amikorra mi már annyira elfáradunk, hogy beszélgetni sincs erőnk. Ha napközben kijutunk sétálni, beszélgethetünk más babakocsis anyukákkal arról, mennyit szopik, hogyan alszik és mikor kakilt utoljára a gyerek. Ez nem elégít ki mindenkit – depresszióba eshet az anyuka.

Mikor már nagyobbacska a gyerek, állandóan futni kell utána, nehogy baja essen. A lakásban is figyelni kell, mit csinál. Ilyenkor még a toalett nyugodalma is ajándék az ember lányának. Egész nap fegyelmezni kell a kicsit: mit szabad és mit nem szabad. Ezerszer el kell mondani ugyanazt a tiltást, mire hatása lesz. A hisztis gyereket sokszor fenéken ütjük, ami nem mindig bizonyul jó megoldásnak. De ilyen helyzetekben nincsenek jó megoldások, a végén úgyis megbánjuk az egészet, lelkiismeret-furdalásunk lesz, és tanácstalanok maradunk.

Sokszor haragszunk meg, dühödünk fel, kiabálunk a gyerekkel. Elegünk lesz az egészből és egy kis zavartalan pihenésre vágyunk, amit nem kapunk meg. Ha óvodába megy a kicsi és nekünk olyan szerencsénk van, hogy találunk munkahelyet, azonnal felmerül a kérdés – hogyan oldjuk meg, ha a gyerek beteg lesz. Mert a nagyszülők még sokszor dolgoznak, a munkáltató meg nem nézi jó szemmel, ha havonta egy hétig a gyereket ápolgatjuk.

Gyereket nevelni egyáltalán nem olyan felhőtlen boldogság, mint ahogy azt a leendő anyukák többsége elképzeli. Viszont pótolhatatlanok azok a pillanatok, mikor csemeténk reggel puszival ébreszt az ágyban, mikor átölel, és azt mondja: „Nagyon szeretlek téged!“ Vagy mikor boldogan kacag játék közben.

Mindenki gondolja át, neki megéri-e a sok fáradságot az a pár perc boldogság naponta. Én már választottam, nekem megéri!

Hozzászólások

@

Küldés