Cumi vagy hüvelykujj?

Kovács Márta  2004.3.3. 17:01

Bizonyára minden anya ismeri azt az érzést, amikor várandósan csak arra tud gondolni, hogy a babája egészséges legyen, s mire megérkezik, minden rendben legyen, minden a helyén legyen.

A kismamák ilyenkor sorra járják a babaüzleteket és nézegetik a kiságyakat, babakocsikat, fürdőkádakat, ruhácskákat. Én sem voltam vele másképp annak idején. A nagy készülődés közepette bennem is felmerült a kérdés: cumit venni, vagy nem venni? Mivel szoptatáspárti vagyok, az első két gyermekemnek nem vettem. De két hét után feladtam, egyszerűen szükségük volt rá. Eleinte szinte egész nap, később már csak az elalvásnál. Szerencsére a leszoktatással sem volt különösebb gond -- 2-2,5 éves korukban szinte maguktól eldobták.

Aztán megszületett a harmadik gyermekem. Vele már előrelátóbb voltam: jó előre bekészítettem a cumit, gondoltam, biztosan szükség lesz rá. Csakhogy a pici lányom úgy gondolta, hogy neki sem cumira, sem az ujjára nincs szüksége. Nagyon jól megvoltunk mindenféle segédeszköz nélkül -- egészen egy éves koráig, amikor egy komoly influenza miatt nem tudtam őt tovább szoptatni. Ekkor kezdődtek a gondok. Hiányzott neki a szopizás.

Éjjelente nagyon rosszul aludt, gyakran felébredt. Lehet, hogy várnom kellett volna, de amikor az egész család napokon keresztül nem tudott aludni a bömbölő legkisebb miatt, kénytelen voltam a cumi után nyúlni. Ez segített! Elfogadta, és végre kialudtuk magunkat! Maradt tehát a cumi, és egy kispárna, amin szopni szokott. Nem volt semmi gond egészen 3,5 éves koráig, amikor is az én pici lányom úgy gondolta, hogy ő már túlságosan nagylány a cumihoz, meg az oviban is kinevetik. Ezért egy hirtelen döntés után az összeset kidobta a szemétkosárba. Ez a nagy pillanat reggel történt, s amikor eljött az este nagy bajban volt az én kislányom! Soha sem felejtem azt a keserves sírást-rívást, amit akkor rendezett. És szüntelenül azt kérdezgette tőlem: most mit fogok szopni? Mit felelt erre az okos és tapasztalt szülő az én személyemben? „Hát szopd az ujjadat!”

Akkor kipróbálta, megtetszett neki, és azóta is gyakorolja. Ha fáradt és álmos, hozza a kispárnáját, bekapja az ujját, és minden rendben van. Ennek már fél éve. Jóakaróim különbözőképpen vigasztalnak: „az egyik ismerősöm lánya már tizennégy éves és még mindig az ujját szopja.” Vagy: „az én gyerekem már főiskolára jár, de még mindig szopja az ujját!”
Jaj nekem, segítség, most mit tegyek?!

Tanácsok szülőknek:

-- Hasfájós csecsemők esetében sokszor épp a cumi oldja meg a problémát.

-- A csecsemők szopásigényét nem mindig elégíti ki a szopás. Ilyenkor is nagyon hasznos a cumi, amiről minden kisbaba leszokik magától, úgy három-négy hónapos korában magától kiköpi. Az, amelyik nem hagyja ekkor abba a cumizást, legtöbbször abbahagyja másfél-két éves korában. Nem árt, ha e kor után a szülő a leszoktatásnál „besegít” egy kicsit. De csak akkor érdemes, ha a gyerek már elmúlt három éves. A leszokás általában egy hétig tart.

-- A cumi hasznos a nyugtalanság és az ujjszopás ellen, sőt használatával az ujjszopás megelőzhető. (A cumiról leszokik a baba, az ujjszopásról nem egykönnyen!)

-- A cumi a fogazatot sem deformálja annyira, mint az ujjszopás.

Hozzászólások

@

Küldés