Gyere!
Amikor megtudtuk, hogy a nővérem babát vár, elöntött minket a felhőtlen öröm és boldogság.
Találgattunk, vajon fiú lesz, vagy lány? Kire fog inkább hasonlítani? A vártnál előbb, vagy később fog megszületni?
Aztán jöttek a tervezgetések. Milyen színű legyen a gyerekszoba, mi legyen a kicsi neve? Részemről pedig: mire fogom megtanítani egy szem unokahúgomat?
Aztán jöttek a hormonok… Meg a nagy levegők, hogy ne veszítsem el a higgadtságom. Jöttek az ádáz csaták az utolsó túró rudiért, meg a felhevült viták, hogy nem, a nővérem nem olyan, mint egy kistehén! Gondolatban már a mérleget is elloptam otthonról.
Aztán ott volt a rengeteg holmi problémája, amit nem lehet máshova rakni, csak az én szobámba. Még jó, hogy Budapesten élek, különben még túladagolást kaptam volna a rengeteg örökölt gyerekholmitól, vagy egyszerűen az ágyamon 
ragadtam volna. A bozótharc ahhoz képest kismiska, amit egy ilyen rendezkedés után végre kellett hajtanom, hogy az ágytól az ajtóig juthassak.
Ezután újabb nyugodt korszak érkezett, a vásárlás ideje. Az az idő, amikor előkerültek az alig 50-es bodyk, az imádnivaló zoknik és a létrás-macis szett a babaágyba (meg a LEGO az apukának). Ez az az idő, amikor elszánt has-tapizások során mindenki otthagyta az ujjlenyomatát nővérem pocakján. Aztán a babaszoba is le lett meszelve, az én szobám is kiürült, szépen haladtunk a cél felé.
Most újabb nyughatatlan időben vagyunk. Már mindenki nagyon várja a csöppséget, de a legtürelmetlenebb természetesen a kismama. A család minden tagja leadta a „rendelést”: Tizenötödikén ne gyere babuci, mert az nemzeti ünnep! Tizenhetedikén a nagymama-jelöltnek nem jó, huszadikán én zárthelyizek.
De a hölgyemény még várat magára. Igazi kis díva!
Úgy várom már, hogy én lehessek a vicces, jó fej nagynéni! Várom, hogy amikor a kis totyogó megbotlik, én elkaphassam! Várom, hogy megtaníthassam azokra a fortélyokra, melyeket csak én tudok! Hogy esti mesét írjak neki, hogy megmentsem előle a cica farkát, hogy lássam, amikor először kóstol citromot.
Esküszöm, még azt is várom, hogy kicseréljem a pelusát!
Hidd el csöppség, itt tárt karokkal várnak életed őrei! Apu, anyu, a nagyszülők, nagynénik és nagybácsik és én is. Gyere!
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
A rovat további cikkei
Babagondozás hőség idején
Ne takarjuk le a babakocsit nyáron! Semmiképpen ne fedjük le – még a legvékonyabb, muszlinszerű anyag is szinte termosszá változtathatja a kocsi belsejét!
2023.7.19.
Mikor nagyobb a gyerek
Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Ezúttal a mondás második felével foglalkozunk.
2022.2.24.
Tápszer a babának
Szülés után nagyon sok anyuka kerül abba az elsőre kétségbeejtőnek tűnő helyzetbe, hogy nincs elég teje...
2020.12.20.
Melyik a legjobb tápszer?
A legideálisabb és legjobb dolog a szoptatás, de nagyon sok újdonsült anyuka, valamilyen okból nem tudja szoptatni a kisbabáját.
2020.12.7.
Mi legyen a gyerekkel?
A mai anyáknak nincs asszonyos alakjuk, lányosak maradnak, csinosak, szexisek, fiatalosak, szeleburdik.
2020.9.22. 34
Nem értem...!
Nem mindig értem a mai fiatal anyukákat. Az az érzésem, hogy elhitették velük: az a jó kisbaba, kisgyerek, akivel nincs semmi gond.
2020.2.12.
Apák a szülőszobán
A gyermek születésekor két dolgot él át egy apa: csodát, a születés élményét, és az anya iránti tiszteletet.
2019.10.19.