Unalom?

Fülöp Éva  2005.9.12. 14:54

Igaz történet a kisfiúról, aki nem szerette a kutyákat.

A gyerekek általában szeretnek a házon, lakáson kívül lenni, csavarogni, játszani a barátokkal. A gyerekek általában szeretik az állatokat, főleg a kutyákat, macskákat, legszívesebben ők is tartanának egyet-egyet otthon.

A játszótéren minap mellém ült egy kisfiú a nagymamájával. A kisfiú elment játszani, de pár perc múlva visszajött. A nagymamája biztatta, menjen még, barátkozzon össze valakivel, akivel játszatna, de a kisfiú ezt visszautasította. Ült a padon és úgy nézett ki, mint akit a világon semmi sem érdekel. A nagymama kitalálta, hogy akkor elmennek fagyizni, de a legnagyobb megdöbbenésemre a kisfiú azt is visszautasította azzal, hogy neki nem kell a fagyi, minek enné, nincs rá gusztusa. Ilyet is ritkán hallani egy gyerek szájából…

Eközben a pad előtt elhaladt egy vizsla és egy tacskó kutyus a gazdijával, amire én felhívtam kislányom figyelmét, mert ő örül minden kutyának. Miután elmentek előttünk, a nagymama rondáknak titulálta a kutyákat és a kisfiú egyetértett vele, mondván, hogy ő utálja a kutyákat.

Na, ezt már nem bírtam szótlanul hallgatni és megkérdeztem a kisfiútól, hogy mi a kedvenc állata, ha már a kutyákat utálja. Egy kis gondolkodás után jött is a válasz – a mókus. És még megtudtam azt is, hogy a szúnyogoktól fél, mert azok csípnek, és hogy a nagymama pedig a pókoktól fél. A kisfiú ezek után is bágyadtan ült a padon, a nagymamája pedig megkérdezte tőle, hogy ugye már megbánta, hogy kijöttek.

Sajnáltam a kisfiút, hogy nem tud semminek sem örülni, nem találja fel magát. De mivel a lányom pont befejezte aznapi uzsonnáját, örömmel keltem fel a padról, hogy együtt menjünk a játszótérre hintázni, homokozni, csúszni a csúszdán. Még egyszer sem történt meg velünk, hogy megbántuk volna, hogy kimentünk.

Hozzászólások

@

Küldés