Sci-fi és valóság a 21. században

Bíró Szabolcs  2007.11.23. 20:19

Az emberiség mindig is nagy jelentőséget tulajdonított a számoknak.

Sok helyen éppen ezért nincs tizenharmadik emelet, 666-os házszám vagy hetedik klubtag… A legnagyobb hatása a számmisztikában talán mindig is az éveknek, dátumoknak volt. A kétezredik év bekövetkeztétől sokan sokféle dolgot vártak, melyek legtöbbje – túlfűtött fantazmagória lévén – természetesen nem következett be…

A filmvilág legtöbb utópiáját, technikai fejlesztését, közlekedési csodáját a hetvenes- és nyolcvanas években láthatta a nagyérdemű, ez volt a science-fiction beállítottságú Hollywood aranykora. Akkor ismerkedhettünk meg a repülő autóval, a tökéletesen emberszabású androidokkal, a holografikus üzenetküldővel, meg persze egy nagy halom tárggyal, ami lézert bocsát ki magából. Ezen filmek legtöbbje kétezer-valahányban játszódott, úgy, mint az Űrodüsszeia vagy a Szárnyas fejvadász, hogy csak a legnagyobb klasszikusokat említsem.

2001-ben mosolyogva figyeltük a sok helyütt feltűnő, fekete monolitot, mely az Űrodüsszeia évét hirdette, és vigyorogva nyugtázhattuk, hogy még mindig nincs olyan számítógép, mely az emberénél is tökéletesebb tudattal, magasabb intelligenciával rendelkezik. Számítógépeink természetesen ma sem fognak önálló tudatra ébredni, és esetleg gyilkossággal próbálkozni, ha neadjisten kikapcsolnánk őket.

A Szárnyas fejvadász 2019 Los Angelesében játszódik, tehát számunkra még mindig a jövőben. Ma viszont már sokkal nehezebb elképzelni, hogy addigra a világ javarészt kiürül, csak a lakosság legtehetségtelenebbjei nem költöznek el a Világontúli gyarmatokra, és élnek együtt androidokkal a sötétségbe borult Földön…

Egy örök klasszikus, a videotelefon viszont mára már nem fantázia többé: bárki használhatja, és még csak nem is kell olyan sokat fizetnie érte.

Ha azonban képesek vagyunk túllátni a legtöbb híres science fiction álarcán, és képesek vagyunk az üzenetét, a tartalmát szemlélni, az eredmény eléggé ijesztő lesz: a társadalom rohamosan kezd olyanná válni (ha nem olyan már most is), akár csak egy Philip K. Dick könyvben. Elszigetelődtünk egymástól, személyes kapcsolataink egyre jobban kihűlnek, az emberek közti szakadék évről évre egyre szélesebbre és mélyebbre tágul.

Ma már létezik olyasmi is, hogy e-szerelem, e-járás: ha valaki ma bemutatja nekünk a netbarátnőjét, holnap pedig a barátnőjét, két különböző személyről, két különböző kapcsolatról beszél, és egyre jobban képes szinte egyenlően kezelni a kettőt. Ha meg esetleg furcsán nézünk rá emiatt, még mi vagyunk a maradiak, esetleg a hülyék!

A sci-fi-alkotókon és -rajongókon kívül azonban a hitvilág is várt ilyen-olyan csodákat az égből, ahogy beköszönt a kétezredik év. Ahogy 1000-ben, 1666-ban vagy épp 1999-ben, úgy az ezredfordulón is sokan rágták a körmüket a világégést, vagy épp a megváltást várván. Emlékszem, ’99-ben minden postaládában ott volt a felszólító levél, hogy csatlakozzunk mihamarabb Jehova seregéhez, mert közeledik az Armageddoni csata…

A túlbuzgó vallási fanatikusoknak is csalódniuk kellett, akár Isten (vagy épp Jézus) eljövetelét, akár a világ pusztulását várták. Ha már itt tartunk, számomra már inkább a pusztulás tűnik reálisabbnak, hiszen milyen alapon várnánk megváltást, isteni eljövetelt erre az elkorcsosult bolygóra? Oda, ahol a technika fejlődésével arányosan butul az átlag, a sorozatgyilkosok és egyéb bűnözők listája végtelen, az egyház pedig lassan bűnszervezetté avanzsálódik.

A lényeg, hogy a számok csak számok maradnak, és semmiféle varázslat nem történik, ha elérünk egy bizonyos dátumot. Ha pedig nem évtizednyi ugrásokkal szemléljük történelmünket, világosan láthatjuk, hogy a fejlődés és a romlás mindig is állandóan jelenlévők voltak, semmi sem történt soha egy csapásra.

Végül is, a helyes filozófiát követve levonhatjuk a végkövetkeztetést: semmi sem változott…

Hozzászólások

@

Küldés