Árpád-házi Szent Margit

Cseh Gizella 2010.4.2. 12:29

IV. Béla király és Laszkarisz Mária, bizánci császári hercegnő leánya Árpád-házi Szent Margit (1242–1270).

IV. Béla, második államalapító királyunk király két leányát, Margitot és Kingát szentté, egyet pedig, Jolánt boldoggá avatták. Árpád-házi Szent Kinga V. Boleszláv lengyel fejedelem hitveseként Kunigunda néven lett Lengyelország és Litvánia védõszentje. Kinga testvérhúga, Árpád-házi Szent Margit, a Nyulak szigete domonkosrendi apáca–királylánya, szülei „élő fogadalomtételi adománya”, a Margitsziget névadója, szenvedéssel teli, rövid életében mindvégig Magyarországért imádkozott.

A második honalapítónak tartott IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő leánya a dalmáciai Klisszában született 1242. január 27-én, nem sokkal azután, hogy a magyar seregek Muhinál óriási vereséget szenvedtek a Batu kán vezette mongol hordától. A királyi párnak Dalmácia felé kellett menekülnie, s végső kétségbeesésükben Isten segítségét kérték, cserébe születendő gyermeküket neki ajánlották. És megtörtént a hihetetlen; máig sem teljesen tisztázott okokból Batu sietve hazafelé vette útját, hátrahagyva a Duna–Tisza táján meghódított hatalmas területeket.

A királyi pár megtartotta az Úrnak tett ígéretét; Margitot hároméves korában átadták a veszprémi domonkosrendi nővéreknek. A Szent Domonkos előírásait követő női kolostorban a királylány nevelője Olympiades nővér lett, akitől belső, misztikus jámborságot, a Szent Szűz bensőséges szeretetét, a szenvedő Jézus Krisztus iránti teljes odaadást és a vezeklő szellemet tanulta meg.

Béla király leánya részére új kolostort építtetett a Buda közelében fekvő Nyulak szigetén (a mai Margitszigeten), itt került sor Margit fogadalomtételére, 1254-ben. A fennmaradt adatok azt bizonyítják, hogy a tizenkét éves gyereklány tökéletesen tisztában volt azzal hogy mit tesz, amikor teljes odaadással az Úrnak szentelte magát. A későbbiekben két alkalommal is lehetősége lett volna fogadalma visszavonására, mindkétszer házassági ajánlatról volt szó. Apja biztosította arról, hogy a felmentést Rómától minden bizonnyal megkapja, hiszen akár a lengyel, akár a cseh királlyal kötendő frigy óriási politikai előnyökkel járt volna. Margit a lengyel uralkodót látni sem óhajtotta, Ottokár cseh királlyal azonban – apja kifejezett óhajára – hajlandó volt találkozni. A látogatás rosszul végződött, mert szépsége Ottokárt a rendi öltözék ellenére is elbűvölte, s az uralkodó ennek hangot is adott. Margit felháborodott, indulatosan kijelentette, hogy inkább levágatja az orrát, mintsem még egyszer kitegye magát ilyesminek, apjával pedig határozottan közölte: ő egyszer s mindenkorra Krisztus jegyese.

Számára elsődleges az volt, hogy „égi hitvese” elvárásainak feleljen meg, a szigorú szabályok betartása, a kemény önsanyargatás, az undort kiváltó betegek odaadó ápolása. Nővértársait leszoktatta arról is, hogy királylányként kezeljék. Életének alapszabályai a következők voltak: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni. A legenda szerint birtokában volt a jövendőmondás tudományának is, amivel olykor apjának is segítségére volt diplomáciai gondjainak közepette. Saját halálának óráját is megjósolta: huszonnyolc éves korában, 1270. január 18-án halt meg a margitszigeti kolostorban, arcán boldog derűvel, annak a biztos tudatában, hogy odaát mennybéli jegyese vár rá.

Boldoggá avatására már 1276-ban sor került, szentté avatására azonban évszázadokat kellett várni. Tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték, végül XII. Pius pápa 1943-ban avatta szentté.

Emlékezetét őrzi a Szent Margit-legenda, középkori prózai nyelvemlékeink e becses példánya. Szent Margit életéről a szenttéavatási vallatások jegyzőkönyve alapján Margit rendfőnöke és gyóntatója, Marcellus készítette el az első latin nyelvű legendát, nem sokkal 1270 után. Ennek nyomán az 1300-as évek elején készült el az első magyar nyelvű szöveg, amelyet a 15. század első évtizedeiben történt lemásoláskor részben módosítottak, majd erről készültek még további kópiák. Ezek közül az egyiket mintegy 1510 körül első, nevét lejegyző kódexmásoló apácánk, Ráskay Lea domonkosrendi szerzetesnővér készítette.

Ugyancsak Szent Margit irodalomtörténeti igényű emlékezetét őrzi a XX. századi alkotások egyik legbecsesebbje, Gárdonyi Géza 1908-ban megjelent „legszebb” regénye, az Isten rabjai*, illetve az 1942-ben ennek nyomán bemutatott azonos című hangosfilm, Pacséry Ágoston rendezésében.

________________________________________________________
* Ahogy Gárdonyi Géza vallotta: legjobb műve az Egri csillagok (1901), legkedvesebb A láthatatlan ember (1902), legszebb az Isten rabjai {1908).

Ady Endre
Szent Margit legendája

Vallott nekem a Nyulak-szigete
Regék halk éjén. Íme a titok:
Királyi atyja klastromba veté
Legendák szűzét, fehér Margitot.

Álom-leány volt: egy fojtott sikoly.
Ájulva hullt egy durva szó miatt.
S robogtak a királyi udvaron
Hajrázó, vad, bozontos férfiak.

Nyugatról várt sokáig valakit.
Nem vad bajszú, lármás, mokány nagyúr,
Dalos, törékeny, halk fiu legyen,
Asszonyos, kósza, könnyes trubadúr.

Már régen várt s megbénult a szíve.
Zúgott a vár, prüszkölő, kún lovak
Hátán érkeztek hetyke magyarok.
Ő nem jött: egy csöndes álom-lovag.

Ő nem járt a Duna táján soha,
Egy halk dalú és halk csókú legény.
És Jézusnak áldozták Margitot,
Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén.

(1906)