Szeleczky Zita

Cseh Gizella 2011.4.20. 9:43

Szeleczky Zita (1915–1999), a két világháború közötti magyar filmművészet egyik jeles színésznője volt.

Éppen ma 96 éve, 1915. április 20-án született Budapesten. Édesapja Szeleczky Manó mérnök, vállalkozó, édesanyja Négyessy Amália volt. Két testvére volt, Olga (1907–1985), aki református lelkész lett és Alfréd (1909–1981), kultúrmérnök–tervező.

1933-ban érettségizett a budapesti Veres Pálné Leánykollégiumban, majd 1937-ben szerezte meg diplomáját a Színiakadémián. A Nemzeti Színház ösztöndíjas, majd rendes tagja lett (1936–1941). 1942–1943-ban a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, majd 1944 elején a Madách Színházban vendégszerepelt. 1944 őszén ismét a Nemzeti Színház szerződtette. Ismertebb szerepei közül a legkiemelkedőbbek: Titánia a Szentivánéji álomból, Lebstück Mária a Mária főhadnagyból, Júlia a Rómeó és Júliából.

1936-ban kezdett el filmezni. Az 1930-as évek végére és az 1940-es évek elejére Magyarország egyik legünnepeltebb filmcsillagává vált. Rövid filmes pályafutása alatt vonzó külsejével, színpadi megjelenésével, természetes játékával főként fiatal lányokat, lírai hősnőket és naivákat játszott. Sikert aratott mint a Rózsafabot vak szereplője, a Sok hűhó Emmyért kiszámíthatatlan vígjátéki hősnője. Főbb filmjei közül néhány: A méltóságos kisasszony (1936), Fekete gyémántok, Szegény gazdagok (1938), Áll a bál (1939), Gül baba, Egy éjszaka Erdélyben (1941), Gyávaság (1942), Nászinduló (1943), Az első (1944). 1936-tól 1944-ig huszonhat magyar és egy olasz–magyar film női főszerepét alakította.

A második világháború alatt a magyar hadikórházakat járta műsorával, végül 1945-ben elhagyta az országot. Előbb Ausztriában, majd Olaszországban élt, utoljára Argentínába költözött (1948). Itt alapította meg 1951-ben az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat. 1962-ig élt Argentínában, majd Los Angelesbe települt át. Az emigrációba kényszerült színésznő kitartóan ápolta a magyar kultúrát, tevékenységét kulturális misszióvá szélesítette. 1949 és 1974 között önálló műsoraival végiglátogatta a világ magyarok által (is) lakott városait és településeit. Életpályája során kilenc hanglemezt adott ki.

A rendszerváltás után a Legfelsőbb Bíróság az ellene hozott vádak alól felmentette, és teljes rehabilitációban részesítette (1993). Ugyanebben az évben kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. A művésznő 1998 őszén települt haza; Érden élt. Itt hunyt el 1999. július 12-én. Végakaratának megfelelően Nekézsenyben, a családi sírkertben helyezték örök nyugalomra 1999. augusztus 3-án.

E Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen 2005 áprilisától Emlékház őrzi a színésznő emlékezetét, amely Szeleczky Zita 90. születésnapja alkalmából nyílt meg. A múzeum a művésznő 27 filmben, valamint számtalan színpadi műben nyújtott alakításának állít emléket. A tárlat személyes tárgyakon, jelmezeken, fényképeken és dokumentumokon keresztül mutatja be Szeleczky Zita életútját.