(El)árulhatjuk-e magunkat?

Kiss Adrienn Éva 2015.1.26. 2:14

Aktuális témánk keretében ezúttal a online ismerkedés témáját boncolgatjuk.

A XXII. század egyik legfelkapottabb találmánya az online ismerkedés. Sokan esküsznek rá, ám még többen csalódnak benne, vagy egyenesen – akár anélkül, hogy valaha is kipróbálták volna – elítélik.

Mindkét oldalnak megvannak a maga érvei, de most nem erről szeretnék elmélkedni. Sokkal inkább arról, hogy mi lehet olyan vonzó egy interneten való profilban, hogy úgy véljük, meg akarjuk ismerni a másikat. Egyáltalán mi az, ami megfog valakiben, ismeretlenül, látatlanul? És vajon lehet manipulálni a saját magunkról kialakított képet?

A kémiáról itt nem beszélhetünk, hiszen nem látjuk a másikat, nem érintkezünk vele – legalábbis eleinte. Ami legeslegelőször dönt, az illető profilképe. Tetszik, nem tetszik: ezen múlik a legtöbb. Ha a fotón egy túlságosan szép nő, vagy egy túlontúl jóképű férfi látható, akkor sokan úgy vagyunk vele, hogy „Na, ez biztos nem ő!”. És van, hogy mégis.

De nem is feltétlenül a kinézetről van itt szó. Sokat számít a megvilágítás, a háttér, a helyszín és a többi apróság, amitől kerek egész lesz a kép. Ha valaki megtetszik egy fotó alapján, írunk neki, vagy megbökjük, vagy bármiféle online megvalósítható gesztust teszünk, amivel felhívjuk magunkra a másik fél figyelmét.

És vajon mi alapján tetszünk meg egy másik személynek a közösségi- vagy társkereső oldalakon? Azok alapján, amiket ott magunkról állítunk és közzéteszünk. Ha mondjuk, nincs éppen munkahelyünk, nem kell mindjárt munkanélküliként bemutatkoznunk, mondhatjuk, hogy „életművészek” vagyunk, vagy éppen „sodródunk az árral”. Ez titokzatos, mégis izgalmasnak hangzik. Vagy, ha éppen a külsőnkkel állunk hadilábon, megerősítésként feltölthetünk magunkról olyan képeket, amiken nem látszanak azok a bizonyos előnytelen részletek. Csalafintaságnak hangzik? Csakugyan az. Hiszen, ha személyes találkozóra kerül sor, a másik fél nyilvánvalóan meg fogja látni az elkendőzni kívánt apróságokat is.

Előbb-utóbb kiderül, ha valami turpisság van a dologban, és az igazságot nem lehet sokáig takargatni. Addig is, egy jól megkomponált fénykép, néhány ügyesen feltüntetett információ segíthet, hogy felhívjuk magunkra a megfelelőnek tűnő férfi figyelmét. Hiszen ahogyan mi is, úgy lehetséges, hogy ő is túloz vagy ferdít bizonyos dolgokban. Akárhogy is, aki online ismerkedik, mindig szépít, cenzúráz, kozmetikáz. Ez ezzel jár. És miért ne használnánk ki ezt a fajta előnyét a módszernek? Lehetséges, hogy ez már hazugságnak számít?

És mi jön ezután? Vagy kapunk visszajelzést, vagy nem. Ha kapunk, akkor jöhet a következő lépés: az ismerkedés. Beszélgetések, hosszú órákon át. Egymás feltérképezése, puhatolózás a tulajdonságokról, a kizáró tényezők mihamarabbi kiderítése. És ha minden jól megy, akkor egy kapcsolat kezdete..., és ott már bizony semmi sem maradhat leplezetlenül.