Szerelmeim - Rügyek (4)

Madarász Ildikó  2011.8.22. 4:03

Amikor még ifjú a szív; amikor még maga sem tudja, merre dobbanjon; amikor céltalan az érzés...

...amikor távol a test, de közel a lélek; amikor még csak fogalmazódnak a szavak, rajzolódnak a hullámok, akkor egy kamasz szerelemre lobban.

Szerelmeim: avagy ahogy Ő szeretett:
Tutajos

Kedves Ildikó!

Azt mondtad, hogy két nap és elfelejtelek. De már egy hónap eltelt és én még mindig egyedül érzem magam.
Sokat gondolok az együtt töltött pár szépséges napra. Olyan szépek voltak, mint te.
Bár azt írod nagy a távolság és nem fog működni, és hogy legyünk egyenlőre csak barátok, de én nem tudom, hogy tudok-e a barátod lenni, mert ha egy barátommal beszélek, annak nem szédülök bele a szemébe beszélgetés közben és nem nézem folyton a száját, mert kalandra csábít... De jó, legyünk barátok. Elfogadlak barátnak.
Azért egy fényképet küldj magadról!
Ezt ne értsd félre, csak barátságból. Jó ha az ember láthatja a barátját, főleg akkor, ha ez a barát nagyon szép. Jó, ha az embernek van egy elragadó barátja, barátnője, mert úgy könnyebb az élet, kevesebb a gond.
Írtad, hogy írjak magamról. Hát, jól érzem magam, csak hiányoznak a barátok... Vagyis te, kedves.
Egyébként én is nagyon sokat futok, és mellette focizok is.
Most kerültem fel az ifibe. Az első pár hétben nem tanultunk semmit, almát szedtünk, aztán munkahét, almaszedés, munkahét, hát eddig így ment.
Voltam a tengernél. Azt mondtad, hogy te eddig még soha. Jó lenne együtt látni veled. Jó lenne látnom, hogy te először látod, és az élmény hozzám kötne örökre. Persze, persze tudom, barátilag...
Én életemben az idén voltam először nudista strandon, nagyon tetszett.
Ne haragudj, hogy most ilyen keveset írok, de nem jut több az eszembe.

Szia Csinibabci!

Mikor a leveled megkaptam, épp az ágyat nyomtam, illetve még nyomom is, mivel elkapott az influenza.
Nagyon örülök a csomagnak, tök klassz ez a kis bábu. Köszi mindent, a képet is és a bábut is, ami ezentúl az ágyam felett fog lógni, akárhányszor ránézek, te jutsz majd az eszembe.
Kérted, hogy rajzoljam le, hogy milyen lehet az, ha valaki olyan szerelmes, mint a nagyágyú. Kérésed parancs, rajz mellékelve. De nem csak rajzoltam, hanem írtam is hozzád. Soha nem fogod kitalálni mit! Verseket, versszakokat.
Címük nincs, csak feltáruló mondathalmazok, versként neked tálalva, hozzád írva.

Első:
Ölelj, ölelj angyalom,
Ha ölelsz, azt gondolom,
Hogy én még,
Így élve,
Felrepülök
Az égbe.

Második:
Szíved-lelked, mind meglátom
Ha rád nézek,
Csendes még az, mint a téli
Madárfészek.
Várj csak, várj még, ha eljön a
Kikelet,
Mely zajos néppel tölti meg
Szívedet.

Hát nem vagyok egy Petőfi, de remélem, azért neked tetszenek. Szerelmes verseket még úgysem írtam, na nem mintha mást igen. Soha nem hittem, hogy én egyszer... De lám, lám, én is egyszer.
Már nagyon akarlak látni.
Az egyik éjjel veled, illetve rólad álmodtam, persze nem először, de ez volt a legjobb. Elmesélem, illetve leírom.
Utaztam a vonaton, és egyszer csak megláttalak a peronon, leugrottam a vonatról és futottam feléd, mint az őrült. Nyakadba borultam, és jól lesmároltalak. Te épp kocsival voltál és elmentünk valami csendes helyre, amit csak te ismersz, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk... Részletekbe nem bocsátkozom.
De sajna reggel felébredtem és szertefoszlott minden álmom. Te szoktál rólam álmodni?
Tényleg a lányok szoktak a fiúkról álmodni? Vagy csak ábrándoztok, nem álmodoztok. Vagy a lányok olyanok, hogy ébren is tudnak álmodozni, és éjjel csak futnak a vadvirágos réten nevetve?
Bár ez kicsit hülyén hangzik, mármint a vadvirágos réten futás, de tényleg, kérlek, írj az álmaidról! Az ébrenlétiekről és az alvás közbeniekről. Nagy a különbség a kettő között? Mennyire elrugaszkodottak a valóságtól? Mit érzel álmaid közben és után? Hát a srácok ugye nem túl bonyolult lelkek, de ti lányok, számomra soha nem gondolt gondolatokkal ostorozzátok magatokat, és folyton válaszokat kerestek a már megválaszolt kérdésekre. Ezért is szeretünk benneteket annyira. Legalábbis én nagyon. Téged.
Mióta szóba került, hogy találkozunk, csak a nagy találkozásra tudok gondolni. Jeleneteket pörgetek le, a legkülönbözőbb variációk kerülnek felszínre. És hogy melyik lesz az, amelyik valóra válik, melyik lesz a befutó? Ki tudja, lehet, hogy egyik sem. Mindenesetre én várlak és várlak... és várlak, egyre gyorsabban dobogó szívvel. Ezelőtt, mikor azt mondtad, hogy jössz, minden egyes kocsihangra kinéztem az ablakon. Vagy, ha a kutya hangosabban ugatott, vagy nyüszített, vagy ha fürgébben szaladt le a lépcsőn, az én kezem a kilincsen volt, hogy beengedjelek. De hiába. Remélem egyszer majd téged látlak meg a bejárati kapuban.

Kedvesem!

Remélem, szerencsésen hazaérkeztél. Mondjuk, egyáltalán nem irigyeltelek azért, hogy ismét utazol kb. három órát, nekem nem lett volna türelmem.
Őszintén, megértem én neked nyolc óra utazást?
Hétfőn reggel nagyon egyedül ébredtem, ez a hét biztosan nagyon szarul fog eltelni, üres a ház nélküled.
Különben a szüleim nagyon jó véleménnyel vannak rólad. Mikor este hazamentem, áradoztak a rólad szóló dicséretek, alig bírtam velük.
Más.
Vasárnap este mindössze két szál cigit szívtam el, és az sem esett valami jól. Érted még a cigarettáról is lemondanék, sőt azt hiszem minden káros szenvedélyemről. Ennyit megérsz nekem. Többet érsz ennél, sokkal többet.
Jelenleg egy halom könyv van előttem és kiráz a hideg a tétel szó hallatán, így, hogy ne fázzak, inkább neked írok.
Anya azt gondolja, hogy bőszen tételeket dolgozok ki, vagy másolok, vagy egyszerűen kiírva a lényeget tanulok. Hát nem is háborgatom az ártatlan lelkét azzal, hogy felfedjem ténykedésem valódi okát. Ő boldog, hogy látja, hogy „tanulok", én meg boldog vagyok, hogy neked írhatok. Így mindenki boldog.
Most komolyan hogy érezted magad nálunk, nálam? Úgy őszintén! Írd meg, hogy meg voltál-e elégedve mindennel! Ez nem kihallgatás és vallatás, csak kíváncsi vagyok.
Miért? Hogy javítani tudjak! Hogy fejlődni tudjak! Hogy ami esetleg nem tetszett, azon a lehető leghamarabb változtathassak!
Hát csak ezért.
Itt pocsék az idő, esik az eső és fúj a szél, mióta elmentél elromlott az idő.
Biztosan emlékszel, szombaton milyen jó idő volt a parkban, sütött a nap, és mi egymás mellett ültünk a padon. Felejthetetlen.
Azt hiszem, ezt a két napot soha nem felejtem el. Nem lelki sivárságom miatt, hanem mert nagyon-nagyon jó volt.
Mikor találkozunk legközelebb? Most nekem kéne hozzátok menni. Mihamarabb. Tényleg jó lenne minél előbb. Én mennék a levéllel is. Képzeld el, én kézbesíteném! Vagy várjunk még kicsit? De most nem kéne annyit, mint legutóbb.
Tudod, nem az van, hogy kiskanállal akarom magamnak adagolni a tejszínhabot, csak nem stílusom dinamittal bevenni a várat.
Tehát te határozd meg mikor alkalmas neked.
Már repülnék is hozzád!

Hozzászólások

@

Küldés