Szerelmeim – Sebhelyek (3)

Madarász Ildikó 2011.8.11. 4:13

A szenvedély jó. A szenvedély rossz. A szenvedély kell! A szenvedélyből, ha túl sok, már elég!

A szenvedély viharokat kavar, hogy majd a szél csillapodtával újra lehessen építeni, amit a vihar elsodort. Kell akkor a szenvedély? Kell a vihar, ha már a fülledtség kibírhatatlan, de a vihar után, a dőlt fán, a nyomok örökre megmaradnak.

Szerelmeim, avagy, ahogy Ő szeretett:
Othello három levele

Drága Tem!

Egy nap híján pont fél éve kaptam azt a nem épp szívhez szóló levelet. Sajnos! Szívesen járok veled, ha akarod és tényleg így gondolod, és nem csak hülyítesz!
De előbb pár gondolat:
1. Fájt, hogy megírtad az a levelet!
2. Fájt, hogy írtad és nem mondtad szóban!
3. Fájt, hogy menekültél előlem és nem álltál velem szóba! (Még olvasod?)
4. Fájt, hogy nem válaszoltál soha!
5. Fájt, hogy mikor nálad voltam szinte elbújtál előlem! (Pedig láttam, hogy kijöttél.)
6. Fájt, hogy átnéztél rajtam, és levegőnek néztél!
7. Fájt, hogy elhagytál! FÁJT! FÁJT! FÁJT! És most is fáj!
Az első telefonálásod reményt adott, de aztán, mint akit leforráztak olyan lettem!
Június 19-i utazásomig őrülten szerelmes voltam, utána... csak vigasztalódtam.
Egy kicsi, egy ici-pici apró jel kell(ett) és újra fellobban(t).
Nem szeretnék: „ha nincs más ez is jó” lenni!
Most épp nincs senkim, szívesen állok a második próbára!
Még valami!
Egyszer már pofára estem, egyszer már valaki szépen eljátszott az érzelmeimmel. Nem szeretnék még egyszer így járni. Remélem leveled nem blöff volt csak, mert ha igen, akkor eddigi képed csak tovább romlott a szememben. Bízom benne, hogy ilyenre azért nem vagy kapható. Szerintem is próbáljuk meg! Fél év telt el. Talán használt valamit és jobban (bár én elég jól éreztem magam veled mindig) kijövünk egymással. Elsősorban Te, Velem!
De ha minden igaz, amit írtál..., akkor nagyon örülök neki. Szívből.
Kellene beszélnünk! Szüreti bálon ott leszel vagy nem? Remélem ott.
Most, harmadszor olvasom a leveled. Tényleg tök hülye voltál! Okokat szóban.
Az, az igazság, hogy nekem is szükségem van Rád! Hiányoztál! Nagyon.
Remélem, kedvező választ kapok!

Ui.: Nem, nem rontasz el semmit, hisz most, ha minden igaz, újra építkezünk, újra felépítjük azt, ami csak jó volt...

Kedvesem!

Hiányzol! Csak Te jársz az eszembe éjjel-nappal és mindig!
Most rettenetesen rossz hangulatom van. Egyrészt, mert hiányzol, másrészt, mert nem vagy itt. Nem akarok siránkozni, de voltál már úgy, hogy sokáig gondolsz arra, akit szeretsz, és a végén már úgy érzed, hogy szétmegy az agyad?
Kicsim, félsz leírni, kimondani érzelmeidet, érzéseidet? Ne félj! És zsongj be, ha akarsz, és ne tartsd magad vissza, engedj szabad utat az érzésnek. Szeress és szeress és merj szeretni! Biztosíthatlak, hogy nagyon jó érzés. Miért beszéljem le magamat magamról? Mikor veled vagyok, hozzád érek, bizsereg a fejem búbja és enyhén szédülök a gyönyörtől!
Éjszakánként szerelmi álmok gyötörnek, alig bírok aludni.
Sokat változtál. Két és fél alatt év alatt, mióta együtt vagyunk, egy mély érzésű, kedves, szeretetre és szerelemre érett hölggyé váltál.
Úgy érzem – és tudom is – hogy nekem Te vagy az igazi, a nagy Ő! Én mindig ilyen lányt kerestem. Nekem te vagy az ideálom! Imádom a furcsaságod, imádom, hogy olyan különleges vagy, imádom, hogy mindig megnevettetsz... mindig, mindig!
Nekem csak Te voltál, Te vagy, és Te leszel!
Amikor legelőször megláttalak, valami szikra gyúlt a szívemben, fellobbant az igazi szerelem halvány lángja. Akkor még nem tudtam milyen is az igazi, de ez az érzés lángolt, lobogott és mardosóan égetett, tüzelt hosszú hónapokon át. Aztán valaki vizet locsolt rá és majdnem a parázs is elaludt. De aztán újra jöttél és a pislákolásból kezdett újra éledni, és azóta újra, megszakítás nélkül lobog, lángol! Voltak viharok, de azok sem tudták megtépázni a szent érzést, a szerelem érzését irántad. Szilárd, erős és megbonthatatlan, mint valami hatalmas emlékmű.
Szeretlek! Senkit nem szerethetek jobban már, mint Téged! Te vagy a vigaszom, a vidámságom, a boldogságom és életem értelme és célja!
Te vagy a fény, a csillogás! Imádom, amikor utánad fordulnak és imádom, hogy Te hozzám tartozol! Tudom, hogy Te egy különös nő vagy! Épp ez a megkapó benned. Ez a különösség egy hatalmas mágnes, amitől nem tudok, de nem is akarok szabadulni. Egyszerűen rabul ejt és fogva tart az érzés, ami a legcsodálatosabb emberi érzés, ami csak létezik a földön.
A szerelmem nagy és tiszta érzés, bár azt mondják, már idejét múlta. Szerintem nem, és igenis vannak nagy, örökké tartó szerelmek! A miénk az! Honnan tudom? Nem tudom. Érzem!
Nem tudom, mit hoz a jövő. Nem tudom szeretsz-e örökké? Én tudom, hogy én szeretni foglak!
Pont ma egy hete, hogy utoljára találkoztunk. Azért ez már egy kicsit sok, nem gondolod? Jó, jó, elfogadom a magányról felállított teóriádat. De ennek is van határa! Hiányzol!
Holnap, ha nem jössz, én indulok! Senki és semmi nem tarthat már itthon!
Ja, és már megint túl sok felkiáltó jelet használtam!

Szevasz!

Te! Mondd! Valaki, hogy lehet olyan beképzelt majom, mint Te? Ha a nagyképűség fájna, Te ordítanál és fetrengenél a fájdalomtól! De mivel nem fáj, így csak röhejes vagy!
Egy valaminek mégis csak örülök, de nagyon: végül is kimutattad a fogad fehérjét, a méregfogadat. Rájöttem kit is szerettem, ha szerettem egyáltalán.
Akit én szerettem, az egy álomkép volt és nem te! Közömbös vagy, mint egy átlagos ember, ki az utcán szembe jön velem! Ez a legszebb érzés!
Nullára vagy redukálva, üresjárat voltál! Ha esetleg szembe jössz velem, levegőnek nézlek! Húzz az életemből és szűnj meg! Nem szeretem a zsákutcákat = TE!

Két órával később:
Szerettelek! Nagyon!
Hogy mikor következett be, nem tudom. Talán amikor két hétig a némaság burka vett körül Téged?! Ezek után a mi kapcsolatunkat csak a szeretet tartotta össze.
Szerettelek és szeretlek is, csak talán a szerelemnek nem volt köze hozzá. Mindettől függetlenül a veled töltött idő nagyon szép emlékem lesz, ha nem a legszebb! Akár mit is csinálsz, ez a véleményem nem fog megváltozni.
Szép volt, jó volt, de elég is volt! Ami egyszer elmúlt ne erőltessük, bár lehet, hogy olyat, mint Te, soha nem találok! Nagyon sok negatív hatás következtében írtam a másik levelem, de az is én vagyok... voltam!