Önző volt?


Halász Kata  2013.5.24. 14:47

Véletlenül láttam a tévében a hírt, hogy Erőss Zsolt tizedszerre is 8000 méter fölé jutott...

Ráadásul immár másodjára műlábbal. A világ 14 legmagasabb csúcsa közül így már egy tucaton ott loboghat a magyar zászló. Az akkori büszkeség a napok múlásával bánattal vegyült. Pedig nem vagyok érzelgős, de volt valami Erőss Zsoltban, ami elismerést vívott ki, akinek teljesítménye előtt meg kell hajolni, és bátorságát nem szabad összetéveszteni a felelőtlen vakmerőséggel.

Ahogy több és több cikket olvastam el a témában egyre szomorúbb lettem a kommentelő átlagemberek lesújtó véleményétől. Sokan, a halott emberről jót vagy semmit alapszokást teljes mértékben figyelmen kívül hagyva, olyan gyalázatos dolgokat írtak, hogy a hátamon is felállt a szőr. Önzőnek, a családjával szemben kegyetlennek, őrültnek és felelőtlennek tartják. A hegymászáshoz - és tartok tőle, hogy úgy egyáltalán a sportokhoz - mit sem értő emberek váltak hirtelen önjelölt szakértőkké, megmondóemberekké, akik számára csak egy igazság létezik, amit ellentmondást nem tűrően, gondolkodás nélkül leírnak.

Erőss Zsolt nem volt ostoba és tudta, hogy veszélyes szenvedélye van. Minden mászása alkalmával tisztában volt vele, hogy lehet, nem tér vissza soha. De ez volt az élete, ez hajtotta előre – egy olyan ember vakmerőségén miért kell meglepődni, aki a hegymászás folytatása érdekében inkább amputáltatja egyik lábát térdtől lefelé, mintsem sántán, de két lábbal éljen tovább? Az, hogy két kisgyerek és egy fiatal feleség mellett is újabb és újabb csúcsokat akart meghódítani, az ő és a családja dolga. Senki másra nem tartozik, ki hogy éli a magánéletét, ez pár ember legbensőbb, legintimebb dolga. Kár, hogy ezt nem mindenki gondolja így, és idegenként más emberek legprivátabb szférájára rúgja az ajtót, benyit mások hálószobájába, és ítélkezik. Ez a felelőtlenség, nem pedig a hegymászás. Ez az ostobaság, nem pedig egy extrém sport iránti szerelem. Az ilyenfajta véleménynyilvánítás az általa kifogásolt emberi tulajdonságokat sűríti magába: gyávaság, tájékozatlanság, tudatlanság, kivagyiság.

A gyáván internetes becenevek mögé bújt, a számítógép előtt ítélkező gerinctelen véleményekkel egyre gyakrabban találkozni. Mintha egy fertőző betegség lenne, sokan kötelességüknek érzik beleütni az orrukat más dolgába a legváltozatosabb témák szerint: gyerekvállalás, gyereknevelés, szexuális orientáció, vallási hovatartozás, politikai nézetek.

2013 Magyarországa egy olyan hely, ahol bárki szabadon, felelősségre vonás nélkül zsidózhat, buzizhat, lehülyézhet bárkit. Miközben azzal védekeznek, hogy „de, hát ez csak a véleményem”. A baj csak az, hogy senki nem kérdezte, főleg nem ilyen mocskolódó, fröcsögtető formában. A minimális, egy idegen embernek kijáró tisztelet, mindenkit megillet.

Elkeseredett, gyűlölködő, szétszakított és széthúzó nemzetté kezd válni a magyar – vagy már azzá is vált?



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Folyamat és motiváció

Huszár Ágnes

Erőss Zsolt hegymászó a dunaszerdahelyi közönség előtt.

2013.1.30.   

A rovat további cikkei

Valamit valamiért

Kovács Márta

A kisgyerekek számára még nincsenek feltételek: ők még őszintén tudnak szeretni.

2013.6.24.   


Ki önző, ki önzetlen?

Bányai Ilona

A halál közelében az ember átértékeli az egész világot.

2013.6.10.    24


Hol a vészkijárat?

Nagy Csivre Katalin

Gondoljunk arra a pillanatra, amikor valami nagyon jót tettünk, amivel másnak örömet okoztunk, bármilyen módon, bármikor.

2013.5.31.    35


Kivételes emberek

Száz Ildikó

A szívességbankban napi szinten megfordulunk, egymásnak adjuk a kilincset.

2013.5.28.   


Önzőség a köbön

Nagy Erika

A napokban szörnyű felfedezést tettem.

2013.5.24.   


Sötét oldalunk

Bányai Ilona

Az önzetlenségről nem beszélhetünk anélkül, hogy az önzésről ne szólnánk.

2013.5.20.    51