A rombolás géniuszának diadala

Cseh Gizella  2009.9.4. 7:44

Avagy Zichy Mihály élete és művészete.

Nemzetünknek nem kevés jót cselekvő, hírnevünket öregbítő, tehetséges G(!)éniusza volt és van. Vélekedésem szerint ebből a számtalan „hortobágyi poétából” az egyik volt maga – a Magyar Nemzeti Galéria 2007–2008. évi kiállításának címe szerint „a rajzolás fejedelme”, nemzedékek művészi ízlésének alakítója, a magyar nemzeti (festészeti) panteon megingathatatlan tagja, a festő és grafikus Zichy Mihály.

Zichy 1827. október 14-én született a Somogy megyei Zala községben, a nagy múltú Zichy család köznemesi ágából. Apja Zichy Ferenc földbirtokos, édesanyja Eperjessy Julianna szigorú erkölcsű úrhölgy, bátyja Zichy Antal író, politikus, későbbi országgyűlési képviselő, a felsőház tagja.

Nagy nevű ősei közül Zichy Mihály apai nagyapja Zichy Mihály, Moson vármegye híres alispánja volt, aki kora műveltségét meghaladó könyvtárral rendelkezett. Az ifjú Zichy itt jó pár órát eltöltött, ugyanakkor már idejekorán megismerkedhetett az elszegényedett középnemesek életével is. A kis Mihályt tíz éves koráig otthon taníttatták, s már ekkor bekalandozta a környező tájakat, megismerkedvén az ottani népszokásokkal, amelyek egy egész életre szóló élményt jelentettek számára. Majd késõbb jó megfigyelőképességgel és humorérzékkel elkezdte rajzolgatni a rokonait, a plébánost, a falu lakóit. Mivel Zichy a család elszegényedett ágának sarja volt, ezért szülei szerették volna, ha – a XIX. század szokásjogának megfelelően – jogot tanul, hogy biztos megélhetéséért mielőbb hivatalt tudjon vállalni. Mihály azonban a festészet irányába fordult, s mikor ez kiderült, családja az összes anyagi támogatást megvonta tőle. Tulajdonképpeni történetünk itt kezdődik.

A vázolt családi háttér, indíttatás, némi veszprémi középiskolai kitérő, majd a már említett jogi tanulmányok mellett Zichy 1842-től mégis Marastoni Jakab Pesten működő magániskolájának növendéke lett. 1843-ban jogi tanulmányai folytatása végett Bécsbe utazott, de ott is a festészet mellett döntve beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, méghozzá Ferdinand Georg Waldmüller osztályába. Korai munkái középkori tárgyú romantikus életképek voltak. Első jelentősebb sikerét a végletesen megrendítő érzelmeket ábrázoló Koporsólezárással aratta. Ezekben az években több vallási tárgyú kompozíciót is festett (Krisztus a keresztfán, Keresztlevétel). 1846-ban itáliai tanulmányutat tett. Visszatérve Bécsbe megfestette e korszaka legkiemelkedőbb darabját, a katasztrófaképek hagyományait követő Mentőcsónakot.

Mivel itthon támogatásra nem számíthatott, mestere ajánlására Katalin nagyhercegnő rajztanáraként az orosz cári család szolgálatába lépett. 1848-tól haláláig kisebb–nagyobb megszakításokkal az orosz cári udvar alkalmazásában, Szentpétervárott dolgozott. Néhány hónappal megbízatása után – részben a magyar szabadságharc elfojtásában történt orosz szerepvállalás miatt is – kilépett az udvar kötelékéből, és három éven át egy fotográfiai műteremben retusálásból és portrék készítéséből élt, majd házasságkötése után (1849, Erschoff Alexandra) ebből tartotta el családját is.

1852-ben újra a cári család szolgálatába állt. Udvari festőként fő feladatai közé tartozott az arcmások készítése, valamint az udvari ceremoniális rendezvények, bálok és vadászatok megörökítése. E szerepkörében Zichy Mihály több ezer grafikában és akvarellben dokumentálta a szentpétervári udvari életet. Hivatalos munkái mellett azonban készített irodalmi ihletésű illusztrációkat, romantikus képciklusokat, allegorikus és szatirikus kompozíciókat is. Tehetsége, kivételes rajzkészsége mindenekelőtt a grafika és az irodalmi illusztráció területén érvényesült.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés