Kettőszázhetvennégy

Huszár Ágnes  2016.6.9. 0:40

Ennyi szóból áll a legősibb összefüggő magyar nyelvemlék, a Halotti beszéd és könyörgés. (Sorozatunkban bemutatjuk a hat felvidéki hungarikumot.)

274 szó és a deáki római katolikus templom

Az egykor halotti búcsúztatóként használt szöveg és a hozzá tartozó ima a Pray-kódex 154. lapján olvasható. Az egész hártyalapot elfoglalja, 32 sorban írva került rá, nyelvezete választékos és igényes, stílusa lebilincseli olvasóját. Számos fontos információval szolgál a korai ómagyar időszak nyelvéről, ezért a magyar nyelvtörténeti kutatás alapköve.

Hogyan függ össze a Halotti beszéd és könyörgés a szlovákiai magyar falu, Deáki római katolikus templomával? Ott találták meg, vágná rá sok olvasó, tévesen. A köztudatban ugyanis tévesen él ez az ismeret. A kutatók által feltárt helyzet ennél bonyolultabb. A latin nyelvű misekönyvet (missalét) ugyanis a pozsonyi káptalan levéltárban, a Szent Márton székesegyház egyik mellékszárnyában, 1770-ben találták meg. A megtalálni kifejezés sem a legpontosabb, mivel a kódex létezéséről eleink tudtak, csak már nem volt használatban, így feledésbe merült a létezése. A misekönyv a Pray-kódex elnevezést pedig Pray György jezsuita történetíróról kapta, aki 1770-ben, nagyszombatban elsőként hivatkozott a benne található magyar nyelvű nyelvemlékre. Annak részletes elemzését pedig 1803-ban Révai Miklós nyelvész, a magyar történeti nyelvészet megalapítója végezte.

A Halotti beszéd és könyörgés kanyargós úton jutott el Deákiba. Horváth János, a magyar irodalmi középkor kutatója 1931-ben írt tanulmányában azt a feltételezést vetette fel, hogy a Pray-kódexet a pannonhalmai bencés szerzetesek írhatták. Azóta a kutatók valószínűsítették, hogy a Halotti beszéd szövegét Pannonhalmán fogalmazták és a misekönyvet itt állították össze. A szerzetesek ezt a kézzel írt kódexet a saját káptalaniskoláik számára készítették, mint tankönyvet. Az eredeti, százhatvankét pergamenlapból álló könyv valószínűleg a 12. század második felében készült, és egy 1195 körül íródott másolatban maradt fenn. A terjedelmes mű plébániáról plébániára vándorolt, több bencés kolostorban megfordult. A benne található bejegyzés szerint Deákiban 1228-tól a tatárjárásig volt használatban. 1241-ben Taksonyfalván át Pozsonyba menekítették, ahol a káptalan levéltárban helyezték el. Újra felfedezése és elemzése után 1813-ban ajándékként a Magyar Nemzeti Múzeumba került, napjainkban a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár őrzi.


A Pray-kódex 26. oldalán említik a deáki Szűz Mária-templomot, ami egyértelművé teszi, hogy a misekönyvet Deákiban használták. Ezen a lapján latinul van bejegyezve, hogy 1228-ban felavatták az új templomot, a mai római katolikus templom 13. századi épületét. A Szűz Mária tiszteletére épített templom legelső említése II. Paskal pápa 1103. évi oklevelében olvasható. Stílusát tekintve a románkori kolostortemplomokra jellemző jegyeket viseli, a bazilika-stílusú egyházi építészet mintadarabja. A templom építői deáki környékén nem találtak elegendő követ, ezért az épületet téglából emelték, és sokáig nem volt bevakolva, tégladíszítés jellemezte.

A templom legősibb része a Szent István-kápolna. Téglalap alakú hajója és félkör alakú szentélye van, amely negyed gömb formájú falazott boltozattal kapcsolódik a főépülethez. A kápolna déli oldalán résszerű ablakok nyílnak. A deáki templom leghangsúlyosabb része az 1228-ban felszentelt kétszintes (a templom alsó és felső templomra tagolódik), háromhajós rész, amelyet a keleti oldalon hármas szentély, a nyugati oldalon román stílusú tornyok zárnak. A templom belsejében a hajók keleti végét egy-egy félkör ívű oltárfülke zárja le. A templom hosszának aránya az aranymetszés szabályát követve viszonyul a teljes szélességéhez.


A deáki csarnoktemplom azért különleges, mert az alsó templom egyforma magasságú hajói fölött kialakítottak egy szintén háromhajós teret. Vajon miért, kérdezhetnénk. Ipolyi Arnold 1860-ban publikált magyarázata szerint (ami helyett jobb indok nem látott napvilágot) a felső templomot a Benedek-rendi szerzetesek használták: középső részén a hívektől elkülönülve végezték az istentiszteletet és ájtatosságot, zsolozsmáztak, elmélkedtek. A felső szint oldalsó hajói pedig közös hálótermekként szolgáltak.

Az épület művészettörténeti jelentősége, hogy lényeges átépítés nélkül maradt fenn. Igaz ugyan, hogy a nyugati homlokzat tornyait a barokk korban megemelték és új sisakkal fedték, de az 1872-1875 közötti épületbővítéskor a régi templomrész érintetlen maradt. Sőt, a román stílushoz alkalmazkodva, a templom nyugati homlokzatához építettek egy háromhajós, neoromán stílusú csarnokot.


A deáki templomot meglátogató érdeklődők a belső terekben két eredeti középkori falfestmény maradványait fedezhetik fel. A festett ablaküvegeken Szűz Mária életének jelenetei láthatók. A szószéken pedig Keresztelő Szent János álló alakját ábrázolták. A templomban lévő festményeken Szent István király életének eseményei is helyet kaptak. Az orgonát a 19. században Angster pécsi mester építette.

A deáki Szűz-Mária templom egy ideig őrizte a legelső összefüggő magyar nyelvemléket, napjainkban pedig őrzi a románkori kolostortemplomok, a bazilikális stílusú építkezés jegyeit. Emellett egy olyan szakrális tér, amelyben a 20. századi alkotók üvegfestményeken és olajfestményeken örökítették meg az önálló magyar nemzet számára két nagyon fontos személy, Szűz Mária és Szent István király életét. A templom tehát a magyarság egyik legbecsesebb történelmi emléke, nemzeti, szellemi öröksége, amely jellemzők miatt bekerült a felvidéki hungarikumok sorába is.

Forrás:
www.intezet.sk
www.wikipedia.hu

Hozzászólások

@

Küldés