Paralimpia a médiában

Bíró Szabolcs  2012.9.2. 7:19

Avagy hazudjunk, nehogy még valaki megsértődjön!

Amikor a legutóbbi munkanapom első perceiben a reggeli kávémat szürcsöltem, hirtelen megütötte a fülem, hogy a Paralimpiáról beszélgetnek a rádióban. Nem figyeltem oda rögtön az elejétől kezdve, mivel ilyenkor még az egysejtűek szintjén vagyok, és várom, hogy az élet visszatérjen belém, a reggeli rádióműsorokban elhangzottak nyolcvan-kilencven százaléka pedig háttérzajként úszik el a fülem mellett.

Arra kaptam fel a fejem, amikor a következő (nem szó szerinti) párbeszéd zajlott le a riporter és a riportalany között:
– És valóban ugyanolyan nagy a felhajtás és az érdeklődés körülötte, mint az Olimpia körül volt?
– Igen! – vágta rá gyorsan a beszélgetőtárs, és érezhetően nagyon zavarba jött, igyekezett nem kizökkenni. – Hiszen... ööö... ugyanazokon a helyszíneken... ööö... zajlanak az egyes versenyek, mint... ööö... ahol az Olimpia versenyei is... zajlottak, és... És épp tegnap voltam a... a... a kosárlabda mérkőzésen, és láttam, hogy... ööö... milyen sokan nézik!

Hihetetlen érvek, kérem szépen! Arról nem is beszélve, hogy egy másik riportalany ugyanilyen vehemenciával bizonygatta, hogy a Paralimpia épp ugyanakkora reklámot és teret kap, mint a Nyári Olimpiai Játékok, csak ő zavart dadogás helyett olyan stílusban beszélt a sérült sportolókról, mint a kiscsibékről az udvaron, akik helyesen csipognak, és a szőrük is milyen puha.

Ebben az egészben nekem nem is az a legnagyobb problémám, hogy a Paralimpiát nem közvetíti például egyetlen magyar tévé sem. Nem az a problémám, hogy alig lehet hallani az ott zajló versenyekről. Sokkal inkább az zavar, hogy a nagy egyenjogúság jegyében ezek az általam meg nem nevezett tudósítók össze-vissza hazudoztak.

Teljesen értelmesen, intelligens emberek módjára el lehetett volna mondani, hogy hát igen, a helyzet az, hogy a legnagyobb hangsúlyt egyértelműen mindig a Nyári Olimpiai Játékok kapják, aztán jön a Paralimpia és a Téli Olimpia, amelyek szintén sok embert megmozgatnak, de egyértelműen nincs körülöttük akkora felhajtás. Esetleg még kihangsúlyozhatták volna azt is, hogy a tömeghisztéria általában egyáltalán nem függ össze az értékekkel, és ezek ugyanolyan fontos sportesemények, függetlenül a médiában való szereplésük mértékétől. Ez így teljesen érthető is lenne, ehelyett azonban mi történik? A riport összes szereplője felveszi a fapofát, és dadogva közli, hogy igen, a Paralimpia ugyanolyan népszerű és felkapott, mint az Olimpia.

Inkább hazudjunk, nehogy valaki megsértődjön. Na ez az, ami cseppet sem tetszik nekem az egészben. Mint amikor a kisfiút vigasztalja az anyukája, hogy: „Nyugi, te is ugyanolyan okos vagy és szép, mint a Pistike!” Teccikérteni...

Megjelent a szerző blogján is:
www.biroszabolcs.blog.hu

Hozzászólások

@

Küldés