Testmozgás várandósan

Oriskó Renáta  2015.2.17. 2:19

Addig ajánlatos folytatni a testmozgást, legyen szó akár futásról, jógáról vagy sétáról, míg az a kismama számára nem megterhelő.

A Michigan Egyetem legújabb tanulmánya szerint a várandóság alatti sportolás csökkenti az esélyt, hogy a születendő gyermek a későbbiekben magas vérnyomásban szenvedjen.

Habár a legtöbb nő fáradt és émelyeg a terhesség alatt és talán a sportolás az utolsó dolog, ami az eszébe jut, mégis ajánlatos, hiszen jótékony hatással bír. Az NHS (National Health Service), azaz a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat tanácsa szerint: „Addig ajánlatos folytatni a testmozgást, legyen szó akár futásról, jógáról vagy sétáról, míg az a kismama számára nem megterhelő.”


Mindezek ismeretében felmerül a kérdés, akkor mégis miért éri éles kritika azokat a nőket, akik megfogadják ezt a tanácsot és a terhességük alatt sem hagynak fel a sportolással?

Vegyük például Erzsébet királynő unokájának, Zara Phillipsnek az esetét, aki versenyszerűen lovagol, és erről terhessége alatt sem mondott le. Döntése miatt természetesen sokan bírálták és vitatkoztak arról, veszélyezteti-e vagy sem születendő gyermekét. Az NHS véleménye szerint az olyan sportokat, mint a lovaglás, ahol fennáll az esés veszélye, természetesen körültekintően kell végezni.

Vagy olvashattunk Lea-Anne Ellisonról, akinek képei futótűzként terjedtek az interneten. A Los Angeles-i várandós testépítő még két héttel a szülés előtt is nehéz súlyokat emelt, nem kis felháborodást keltve ezzel. Úgy, mint a maratonfutás világbajnoka, Paula Radcliffe, aki úgy döntött, terhessége alatt is folytatja a futást. Hozzáteszem, egyik sportág esetében sincs hivatalos nyilatkozat arra nézve, hogy várandós nők ne űzhetnék ezeket.

Akkor végül is mi a teendő? Sportoljunk terhesség alatt, de lehetőleg ne osszuk meg edzésprogramunkat a nagyvilággal? A helyes egyensúly megtalálása érdekében talán érdemes az NHS egyik tanácsát megfogadni: „A testmozgásnak nem kell megterhelőnek lennie ahhoz, hogy hatékony legyen.”


S ezzel a mondattal egyet is érthetünk. Vagyis egyáltalán nem kell kifulladásig edzenie a várandós nőnek ahhoz, hogy megőrizze egészségét és fittségét. Nyilvánvaló az is, hogy az a nő, aki rendszeresen sportol, valószínűleg majd a terhessége alatt sem mond le a mozgásról. És azt is figyelembe kell venni, hogy mindenkinek más a teherbírása, az igénye. Éppen ezért azt gondolom, felesleges bírálni és pálcát törni a másik felett, hiszen a sport mindenképpen jótékonyan hat a várandós nőre és a babára is.

Írásunk a www.telegraph.co.uk cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés