Micsoda szeptember!

Nagy Csivre Katalin  2023.9.12. 22:54

Korai kelés, ostoba tanulnivalók, ideges, agyonhajszolt tanárok, hasfájós gyerekek.

Kisgyerekkoromtól nagy ünnep szeptember elseje. Nem, nem az iskolakezdés miatt! Hanem mert apánk születése napja. Isten tartsa meg őt erőben, egészégben sokáig! Ezt a napot 7-8 éves korunktól körüllengte valami ború is, mert nem szerettük a sulit, az idétlen iskolakezdést, az ünnepélyes megnyitókat, a ceremoniális ál-áhítatot körülötte, amit konformista szokássá edzettek az évek.


A nagymagyari általános iskolába a „Tanulni, tanulni, tanulni” – állítólag Lenin elvtárs üzenete – fogadott, meg korai kelés, ostoba tanulnivalók, ideges, agyonhajszolt tanárok (már akkor is, hát még most.) Amellett, hogy ünneplem apámat, akaratlanul is siratom az iskolába masírozó hatéveseket. Mert, hogy az iskola – az állami iskola, a közoktatás – beteg agymosoda, azt a kovid-éra láttatta igazán tisztán, s amivé züllött, az folyamatos lejtmenet és ez felett nem lehet szemet hunyni.

Szeretném, ha a „kezdő” szülők tőlem felvilágosultabbak, okosabbak és bátrabbak lennének, mint én voltam! Ha nem iskolát választanának, hanem tanárt! Hogy én nem így tettem – és ez visszafordíthatatlanul káros, elhibázott mulasztás volt részemről –, erre a gyerekem 11 évesen figyelmeztetett. Ezekkel a szavakkal: „Ha én egyszer anya leszek, megválogatom a gyerekem tanárait!” Igaza volt. Igaza van! A tantestület ugyanis tele van beteglelkű szegényekkel, akik rendszer áldozatai, vagy tettestársai, nem tudom...

Nos, ha eddig még nem dobtad ki a számítógépet vagy nem csuktad be a wordöt, és képes vagy tovább olvasni, kedves barátom, Te az egyetértő szülő, vagy a ritkuló józan, bátor és nagybetűs ugyancsak megbecsülendő TanárEmber vagy. Aki tudod és felelősen vállalod: már idejekorán, maradandó pecsétet nyomsz az élet-útlevelekbe. Kérdem én: miért ünnepeljem a szeptember akárhányadikai kezdést, hiszen a „vidám kezdés” után alig telik el 1-2 hét, és megfélemlített, lelkileg kizsigerelt tanárok üvöltöznek a reggelente hasfájással iskolába induló lehangolt gyerekekkel? Dicsérjem azt a rendszert, aminek intézménye egy életigenlő eleven, értelmes, intelligens kisgyereket fogad, aztán előbb-utóbb belekényszeríti a szürke mókuskerékbe, a taposómalomba, ebbe az idejétmúlt, poroszos agymosodába, ahol az „alany” kilenc év után egyenesen halad az idomított, a kizsákmányolható munkaerő, az elbutított szavazópolgár, az engedelmes munkaerő-állat csordába bééé…?

Szerencsés kivételek vannak, de én az általánosságot láttatom méghozzá anyaként, diákként és tanítóként is – valamiféle jobb változtatás reményében. Elég baj ez nekünk! Legyünk felnőttek és őszintén nézzünk bele a társadalomba, kedves barátom, és valljuk be: aki a gyerekkel vállalt elemi szolidaritást, a tiszteletet, a szeretetet (nagy szavak) nem adja (f)el, annak ma, itt az idő és tér ezen pontján NEM kell az iskola elismerése! Nincs mit tapsikolni. Nincs idő többet hazudni! Már nincs idő a tévutakra!!!

Hozzászólások

@

Küldés