Milyen iskolába?

Szabó Mária  2011.1.17. 6:27

Lassan itt van az iskolai első félév vége. Értékelés a tanulók munkájáról (írásbeli vagy szóbeli) minden szülőhöz eljut majd.

Ki tudja elégedettek lesznek-e a szülők? Jól döntöttek az iskolaválasztásnál? Ismét ezt az iskolát választanák? Vajon a pedagógusokat hibáztatják majd a nem megfelelő eredményekért?

Gyakorló pedagógusként szeretném felhívni a szülők figyelmét arra, hogy bármi is legyen a véleményük az iskoláról, a pedagógusokról, egy biztos: ha a gyerek nem szeret iskolába járni, akkor nem szeret tanulni sem.

Ez utóbbinak pedig számtalan oka lehet. Az egyik ok, ha nem az anyanyelvének megfelelő iskolába íratták be. A kisgyerek nem dönthet arról, melyik iskolába szeretne járni. Ő „csak” meg akar felelni szülőnek, pedagógusnak, saját magának. De sajnos nem tud, ha nem érti, mit beszél a tanító néni.

Tanult a kedves szülő felnőtt fejjel idegen nyelvet? Én az egyik ismerősöm unszolására beiratkoztam egy német nyelvű tanfolyamra. Milyen jó lesz németül is tudni! – felkiáltással. Addig egy szót sem tudtam, csak köszönni. A tanfolyam első óráján mindjárt kiderült, hogy rajtam kívül valamennyien beszélik a nyelvet, csak a nyelvvizsga igazolásra volt szükségük az ilyen-olyan munkavállaláshoz. Néztem a tanárt, nagyon meg akartam érteni, amit mondott, de sajnos egy idő után belefáradtam. Akkor éreztem először, milyen rossz lehet annak a gyereknek, aki nem érti, mit beszél a tanító. Akkor éreztem át igazán, milyen kegyetlenség a sorstól (vagy a szülőktől), ha egy ügyes, okos gyereket olyan helyzetekbe kényszerítenek, ahol ilyen kudarcokat kell átélnie.

Mindig jó tanuló voltam. Nem igazán értettem azokat, akik arra panaszkodtak, hogy nem értik, mit magyaráz a tanító. Ettől a naptól kezdve azonban sokkal nagyobb empátiával foglalkoztam az úgynevezett rossz tanulókkal. (Javasolnám ezt a fajta nyelvtanulást, tapasztalatnak, azoknak a szülőknek, akik nem anyanyelvi iskolába szándékozzák adni gyermeküket, vagy még gondolkodnak, még nem döntöttek. Saját bőrükön tapasztalnák meg, hogy milyen, amikor nem értik a magyarázatot.)

Harminc éve tanítok magyar iskolában. Az első osztályban, magyar gyerekeket, magyarul. De a mai napig történnek velem érdekes és tanulságos esetek. Például volt, hogy azt mondtam az első napokban az egyik kis tanítványomnak: Nem baj, ha nem fejezted be a feladatot, majd otthon bepótolod! A gyereknek sírásra görbült a kis szája, és azt mondta: Nem tudom mi az a pótolás. Nekem olyat otthon sem és az óvodában sem kellett csinálni.
Vagy azt mondtam: Sorakozzatok az ajtónál, de ne egyszerre tóduljatok kifelé! Meg sem moccantak. Mi van már megint? Nem tudták, mit jelent a szó: tódulni! Inkább nem csináltak semmit. Ez mind az én hibám volt, mert elfelejtettem hogy az elsősök 6-7 évesek. Ilyen helyzetekben döbbenek rá, honnan is tudnák szegénykéim, hogy mi az a pótolni, tódulni, stb.
Hiszen a szókincsük ekkor még csak körülbelül 5-6 ezer szavat tartalmaz!
Ezek és a hasonló, ritkábban használt szavak, még nem épültek be a szókincsükbe. Az óvodából felkészített gyermekek jönnek az iskolába, de a szülőknek is kellene a gyerekeikkel beszélgetni, mesélni, magyarázni nekik. Vannak tanulók, akik tudnak kérdezni – ez a szerencsésebb –, de a többség sajnos nem ilyen. Nekik kell a felnőttek, anyukák, apukák és nagyszülők segítsége. Az anyanyelvükön tanulók értik is a szavakat, aki viszont nem rendelkezik a megfelelő szókinccsel, az sikerélmény nélkül megy haza az iskolából. Elmegy a kedve az egésztől, vagyis a tanulástól. Hiába kedves, segítőkész a tanító néni és megtesz mindent, hogy ő is kapjon méhecskét vagy piros pontot. Érzik és látják, hogy a többieknek jobban sikerül, könnyebben megy a feladatok megoldása. Ekkor kezdődnek a gyomorfájásos panaszok, viselkedési zavarok stb..

A szülő a jót, a legjobbat akarja gyermekének, ezért ha elfogadják egy idősödő pedagógus tanácsát, akkor kérem, szeressék annyira a gyermeküket, hogy olyan iskolába írassák be őket, ahol értik a mesét, ahol felszabadultan játszhatnak! Ahol nem kap semmilyen büntetést, ha megszólal az anyanyelvén, magyarul. Ahová járva majd tiszta szívből, őszintén mondhatja – én szeretek iskolába járni!

A szerző pedagógus

Hozzászólások

@

Küldés