Nem lehet elég korán kezdeni…
…az életre való felkészítést – vélhették lányom osztálytársnőjének szülei…
…amikor sok más egyéb mellett mobiltelefont ajándékoztak nyolcadik születésnapjára. Azóta nálunk, meg mint hallom, még más osztálytársak családjában is a mobil sokat emlegetett téma lett. Utódaink válogatottnál válogatottabb ráhatásokkal próbálják elérni céljukat, hogy boldog és elégedett mobiltulajdonossá válhassanak. És nevelési elvek meg következetesség ide vagy oda, nagyon nehéz kivédeni érvelésüket. A „neki miért lehet?” kérdésre nehéz a gyerekek számára elfogadható és érthető választ adni. Hogyan magyarázzam meg, hogy teljesen felesleges a mobil, hiszen az iskolában úgysem használhatja, a többi idejét pedig velünk tölti (mi visszük és hozzuk iskolába és iskolából, edzésre és edzésről), így egy esetleges hívást a mi telefonunkról is megejthet. Ráadásul nincs is kit felhívnia, hiszen az ő általa elképzelt baráti hívások nem kivitelezhetők, mivel a barátnőinek (az egyetlen, fent említett kislány kivételével) sincs mobiljuk. Azt meg már végképp nem sikerült megértetnem vele, hogy nem elégséges a mobiltelefon birtoklása, a hívásokért fizetni kell. Nem is keveset!
Mire úgy-ahogy sikerült zöldágra vergődnünk a témát illetően, újabb probléma borzolta fel kedélyemet. Az idei iskolaévben ugyanis a fent említett kislány egy bankkártya boldog tulajdonosa lett. (Hát igen, valóban nem lehet elég korán kezdeni!) Szülei minden hónapban erre a kártyára utalják zsebpénzét, amelyet ő legjobb belátása szerint költhet el. Édességre, játékra, vagy amire gondolja. Esetleg bankautomatán keresztül tölti fel mobilját…
Levonva a konzekvenciát ebből az ügyből, rá kellett döbbennem: maradi vagyok. Legyek közmegvetés szenvedő alanya, de akkor is túlzásnak tartom, hogy 8-9 éves gyerekek mobillal meg bankkártyával járjanak iskolába. Az említett tárgyak ellopása esetén pedig teljes vállszélességgel az iskola passzív álláspontját támogatom. Igazuk van, ha széttárt karokkal és fejcsóválással veszik tudomásul a történteket. Éppen elég gondjuk van enélkül is!
Ha a szülő mobilt ad gyermekének, akkor viselje az azzal járó kellemetlenségeket: az esetleges eltulajdonítást vagy a tanórai mobilozásért járó intőt.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Micsoda szeptember!
Korai kelés, ostoba tanulnivalók, ideges, agyonhajszolt tanárok, hasfájós gyerekek.
2023.9.12.
Bukottak s kitüntetettek
Szívből gratulálok a lurkóknak a bizonyítványhoz: a bukóknak, s a kitüntetetteknek is... Mert mindenkinek van itt helye!
2022.6.20.
Mi legyen a tízórai?
A fejlődésben lévő szervezet még nem tud hosszabb ideig energiát tárolni, rendszeres tápanyag-utánpótlásra van szüksége.
2021.9.13. 20
Iskolás lettem!
Minden gyermek életében elérkezik a nagy pillanat: első osztályos lesz.
2018.9.6. 10
Iskolakezdésre
Csoportba való beilleszkedés, konfliktusok, alkalmazkodás, teljesen új környezet, tananyag – nem könnyű az iskolakezdőknek.
2018.9.2. 29
Gyerekkor és digitális világ
Az év elején megszokott kérdés az iskolában, ki mit kapott karácsonyra. Vajon mi kerül szóba a leggyakrabban?
2018.1.22. 4
Kezdődik az iskola
Csoportba való beilleszkedés, konfliktusok, alkalmazkodás, teljesen új környezet – nem könnyű az iskolakezdőknek.
2017.9.1. 10
Tanulj, fiam!
Az iskolakezdéssel sok családban felmerül az állandó dilemma: kell-e és ha igen, mennyi segítség kell a gyereknek a tanuláshoz.
2013.9.19.
Hogyan éljük túl anyagilag az iskolakezdést?
Tetszik, vagy sem – ennek a nyári szünidőnek is vége lesz lassan, a gyerekek legnagyobb bánatára.
2013.8.27. 10
Diák-szóvirágok
Középiskolai tanárként arra törekszem, hogy diákjaim minél több tudás birtokosai legyenek.
2013.6.5. 28
A tanulásról – nemcsak félévkor
Amíg kisebb a gyerekünk, kevesebb a követelmény, és játékosabb formában történik a számonkérés is.
2013.1.28. 10